Bevallom évek óta hiányoztam minden felzászlózott ünnepi díszelgésről, koszorúzási parádéról. Magyarázat: egyszerűen meguntam őket, inkább szabadnapra hangolódtam. Ezért örültem, amikor jött a hír: váltott a város. A Weöres Sándor Színház belement a játékba, és egy megemlékezéssel lepte meg Szombathelyt. A szabadtéri előadás premier és búcsújáték volt egyben, egyszeri és megismételhetetlen: esővel, tapssal és kitartó közönséggel… Kelemen Zoli megírta és rendezte, a társulat pedig eljátszotta: huszonnégy színész és stúdiós, valamint többszáz szombathelyi statiszta hívta életre a pesti forradalmat. Köztünk járt Petőfi (Szabados Misi), Jókai (Vass Szilárd), Szendrey Júlia (Csonka Szilvi), Vasvári Pál (Horváth Ákos) és az Irinyi Dániel (Borbíró András)…
Az Art Cafe teraszán a Pilvaxban…
Tíz óra körül borozgatás közben az Art café teraszán, azaz a helyi Pilvaxban csíptük el az ifjakat. Természetesen Petőfiék késtek, aztán Jókai felolvasta a tizenkét pontot. Ismerős események és mondatok következtek. Helyszínről helyszínre vándoroltunk, követtük a menetet a jogi egyetemre (a NYME Savaria Egyetemi Központ Berzsenyi téri D épülete), elsodródtunk mi is a Landerer nyomda elé (Hollán Ernő utca), ott követeltük, hogy kinyomtassák a 12 pontot, majd a Nemzeti Múzeum (Smidt Múzeum) felé vettük az irányt, átmasíroztunk a Városháza elé (Megyeháza udvara), végül megérkeztünk a Helytartótanácshoz (MMIK) is.
A tér-játék abszolút siker
Mindenki kedvére vonult, élveztük a színjátékokat, Irinyi Dániel hevességét, Bálint Éva erkély-jelenetét, Jordán életszagú közjátékait, ahogy például Landererként barna mesterember-köpenyében „jajveszékelve” betessékeli nyomdájába a forradalmi hevületű ifjakat. A hangosítással sem volt baj. A társulattal mozdult a fél város (jó, ez túlzás, de sokan voltunk). Az időjárás is gondoskodott a történelmi hűségről, amikor kellett szemerkélt, aztán nekieredt, esernyők a magasban, ahogy a Múzeumkertben a hírlapíró kollegák 151 évvel ezelőtt papírra rótták. A végszónál pedig, az MMIK-nál a nap is beszállt a fináléba, szerepe szerint kisütött. Kelemen Zoltán, a rendező ma jóban volt az égiekkel (érthető is, hogy a 9700-ban ő játszotta a Sámánt).
Vonulni önmagában is élmény volt, barátokkal diskurálni, ismerősökre mosolyogni. Élvezni a kint-létet, a közelgő tavaszt, napsütés nélkül is. Tudakolni a szomszéd esernyőstől: kiosztották már a tizenkét pontot? A Március 15-e téren azonban már elvesztettük a fonalat, biztos rossz helyen álltunk. Utolsó emlékkép: valami történik fent az ablaknál, aztán mire beljebb fészkelődtünk, már hiába vártuk Táncsics kiszabadítását. Közös himnuszéneklés, és vége. Mire aztán észbe kaptunk már gyanús előjeleket láttunk a magasban: ezúttal nem eső, hanem egy plexi kottatartó érkezett. Jelezte: politikusi beszédek várhatóak. A nézők tömegesen hátraarcba, csoportos népvándorlásba kezdtek. Németh Kálmán alpolgármestert ebben a pillanatban nem irigyeltük, hálátlan szerep lett az övé.
A protokollról… átkapcsolunk fejben
Mindenesetre éles volt a kontraszt a kétféle ünneplés között. Mi sem tudunk igazán a továbbiakra figyelni, ráadásul magzatom egy agyonázott nemzeti színű zászlóval a kezében Petőfi szobra alatt vad esőtáncba kezdett. Fél füllel azért hallgatóztunk, Németh Kálmán egyebek mellett aktuálpolitikai vetülettel új reformkor szükségességéről is beszélt: „ Ma egyszerre van szükségünk a reformkori lelkesedésre, a közért való gondolkodásra, a márciusi ifjak lendületére, a 48-as honvédek áldozatvállalására, de a kiegyezéshez vezető bölcsességre is. Új reformkor kell ahhoz, hogy legyen béke, szabadság, egyetértés. Nem azért, hogy méltó folytatása legyen történelmünknek, hanem annak érdekében, hogy legyen folytatás. Önök a folytatás letéteményesei, Önök a hiteles kezesei fölemelkedésünknek.”Még megvártuk a diákpolgármesterek beiktatását, meglestük mi is a hatalmas kulcs átvételét. Tapsoltunk egyet Cservék Juditnak és Cseszkó Tamásnak is, akik egy évig a megyeszékhely diákpolgármestere illetve alpolgármestere lettek. A koszorúzást aztán már kihagytuk, a magunk részéről elindultunk, száraz ruha kellett a gyerekre…
Galériánk a városi ünnepségről:
