Csocsó Elvtárs, avagy az abszurd diadala

- Számomra a film nem lila, bonyolult, csak kevesek számára érthető dolog, hanem egy igazi mese. Nem úgy kezdek neki egy munkának, hogy először valami tanulságot, erős dolgot kreálok. Ahogy élek bele a világba, hatnak rám dolgok, megérintenek történetek, sorsok. Ezeket a magam módján átbeszélem barátaimmal: például Déssel.
- (R1): Egy szórakoztató filmnek lehet valódi mondanivalója?
- A Miniszter félrelépnek is van, pedig az egy bohózat. Persze az égadta egy világon semmifajta mögöttese sincs. Talán annyi: örömet szerezhetek azzal, hogy a néző magyar filmen szórakozhat, és hazai színészeket lát nem ízléstelenül játszani. De higgye el, ha most elkezdek válaszolgatni, ebből csak butaság sülhet ki, mert nem vezényszavakból áll egy film.
- (R1): A Csocsónak mi az üzenete?
- Tudja: az üzenetet Kossuth Lajostól kell megkérdezni. Persze üzenet, ha már ezt a szót használjuk, hogy ki hogyan éli az életét, mi veszi körül, mennyire tudja megszerettetni magát, mennyire tudja csapatát lendületbe hozni. A lényeg számomra az, hogy a forgatókönyv legyen erős. Itt ezt sokan lenézik, mert itthon művészkedés folyik. Persze én is gondolkodom, akarok valamit, és azt formálgatom. De előbb legyen erős a sztori, legyen szabadságunk, és legyen pénzünk.
Pelsőczy Réka szünetet kapott, már előre vacsorál, szendvicseket majszol, mire Koltai figyelmezteti: lesz itten hivatalos estebéd is. Mellette, az íróasztal mögül Dés telefonos interjút ad. Beindult a nagyipar. Riporter 2. is lélegzethez jut, röptében bemutatkozik, aztán a piszkos anyagiakról kérdez:
- Nem azért kell a pénz, hogy valami dúsgazdag dolog legyen, de igenis a Csocsóban jó lett volna, ha negyven napig forgathatjuk, helyette harmincöt napra kellett szorítkoznunk. A filmezésben a legdrágább a napszám, nagyon sokba kerül egy forgatási nap. A 35-ből is csak 32 lett. Nekünk még feszítettebben kellett dolgoznunk, hogy ezt a közönség ne vegye észre. Azért hiányzik az a pár totál, amit nem tudtunk felvenni, és arra se volt pénzünk, hogy átalakítsunk bizonyos tereket. Ezek sokkal igazibb problémák, mint az, hogy én mit akartam kifejezni, mert az, ha jó a sztori úgy is előjön.
- (R1): A filmben vannak megtörtént, személyesen átélt történetek?
- Nem tud az ember más lenni, mint saját maga. Ahogy addig élt, ahogy humorizált, ahogy a fejében élnek az ötvenes évek, a gegek, az átkos kor bolondériái. Mert elmebaj volt. Döbbenetes élményem, ahogy felnőtt emberek felállva tapsoltak, és üvöltözték: "Éljen Rákosi...". Ijesztő az is, hogy például ’57 május elsején, egy évvel a forradalom után a Hősök Terén Kádárt egymillió ember tapsolta. Ez a film kicsit az életben maradásról szól. A magyar mindig leleményes volt. Kiröhögtük a diktatúrát. Csocsó bácsi kicsit Svejk-szerű figura, akit nem tudnak legyalázni, állandóan átnevelőtáborba küldik, mindig baj van vele, de végül mindig ő oldja meg a problémákat. Megőrjíti a hatalmat. Magán a hatalmon is röhögünk. Lehetett is, nemcsak a régin, a main is. A mostaniak épp olyan zavarban vannak ezektől a rákérdező emberektől, mint a régiek. Úgy látszik ez a hatalom természete.
- (R1): Melyek pontosan ezek a saját élmények?
- Egész pontosak nincsenek. Én a futball mellett nőttem fel, szó szerint, mert apukám a filmben főszereplő Acélváros, azaz Sztálinváros focicsapatának sportvezetője volt. Ő hozta fel őket az NB2-ből. Állandóan arról szólt a családunk élete, hogy bejut-e a csapat vagy sem. Én ismertem azokat a gazembereket, a focistákat! Az élményeimből gyúrtuk össze a filmbéli focista, Stohl András figuráját. Érdekes, hogy Kovács Adéllal (aki, egy ávós alezredes feleségét játssza,) annyira jól alakították a szerelmes párt, hogy kedvünk szottyant egyre tágítani a szerepüket. Mint Irma kurváét (azaz Pelsőczy Rékáét) is, az ő szerepe is parányi volt. De ezt annyira jól csinálta, hogy aztán szinte mindenhová beimportáltuk. Egyébként történeti tény az is, hogy az egykori Sztálinvárosba Pestről apácákat, kurvákat telepítettek, átnevelni.
- (R2): A filmben a focicsapat lelke Csocsó. Karakterében édesapja is benne van?
- Kicsit igen, ő is nagyon beszédes volt. A dolgokról folyton más jutott eszébe. Annyiban benne van, hogy amikor két éve meghalt, akkor végképp elhatároztam, hogy ezt a filmet megcsinálom.
- (R2): A címe "Mint a mókus fenn a fán" lett volna...
- Ez egy úttörő-történet lett volna, de nagyon közepesre sikerült a forgatókönyv, azért eldobtuk.
- (R2): A "Csocsó" cím önálló előadóestjének címéből, a Csocsiból jött?
- Igen. Ezzel kapcsolatban is van egy történetem. Simó Sándor producer, amikor a Sose halunk meg forgatókönyvével, mint vidéki színész beállítottam hozzá, azt mondta: jó beleegyezik, legyen film, hogyha én játszom Gyuszi bácsit, és hogyha a film címe, mint az előadóestemé, Csocsi lesz. Kérdeztem miért, hiszen az nem egy lóversenyező vállfaügynök volt. Ő pedig: Nem baj az, de sikeres volt. Amikor sokkal később újra kezdtük ezt a forgatókönyvet, én rögtön Csocsó nevet adtam, a főhőst elneveztem Csomai elvtársnak. Simó mindig Csocsizta, én meg Csocsóztam. Amikor tizedszer írtuk át a forgatókönyvet pont összetalálkoztunk a filmgyár előtt. Kérdezte: mi újság, meglesz a filmed? Én meg mondom: nem is akármilyen címmel: és mint amikor a pókeresek lassan mutatják a lapokat, elkezdtem elhúzni a címen a kezemet. Már a csé betűnél megkérdezte: Csocsi? -mire mondom neki, nem: Csocsó, erre Simó: akkor is én adtam ezt a címet. Aztán három hét múlva meghalt.
- (R2): Csocsó bácsihoz hasonlatosan Ön is mindenhol ott van, a csapból is... Csocsóként szokott karakterét hozza, önmagát játssza?
- Ez tény. A kedvenc gyerekkori regényem a Svejk volt. Én magam is mindig csapongok, apukám még nálam is jobban. Ő, ha egy történetbe belekezdett, akkor nem lehetett ráismerni az eredetire, úgy villant az agya, az asszociációk ezrei jöttek. Mindenről minden eszébe jutott. Ilyen Csocsó is, ezzel őrjíti meg a környezetét. Mert Csocsó csak kérdez, van. Valóban kicsit hasonlóak vagyunk. Az első intőmet azzal a szöveggel vittem haza, hogy: "Kedves szülő, a gyerek gúnyosan néz." Ezzel azt hiszem, mindent megmondtam.
- (R2): A moziközönség nagy része fiatal. Megmozgatja őket az 50-es évek világa?
- Mindenki attól félt, hogy a Csocsó az idősek filmje lesz, egyébként eddig minden filmemet ettől féltették. És pont mindig fordítva alakul. Nagyon szép volt, amit a Dés Laci az imént a telefonba mesélt, hogy egy tizenhárom éves kislány végignevette és sírta a filmet.
- (R2:) Milyenek a visszhangok?
- Nem fogok álszerénykedni, mert Dunaújvárosban egy hét alatt már kétezerrel megvertük a Jurassic Parkot.
- (R2): Ott forgatták a filmet, nem?
- Jó, ez is kicsit közrejátszik. De ott a tegnapi budapesti díszbemutató három közönsége, és még a legszigorúbb szakma is dicsérőleg szólt. Bár én így is el vagyok látva, mert a Dés Lacinál nem kell szigorúbb kritikus. A filmkritikusok azonban, tisztelet a kivételnek: lila dolgok magyarázásával, és az érthető dolgok szapulásával foglalkoznak. Gyűlölködnek. Az olyan filmbe, aminek eleje, vége és közepe van, bármennyire szeretik is a nézők, mindig hatalmasat rúgnak.
- (R1): A film rengeteg jó nevű hazai színészt, barátot felvonultat. Velük és Dés László zenéjével lehet jól eladni a filmet?
- Ezt tőle kell megkérdezni. Mi nem üzletemberek vagyunk. A baráti kapcsolat nem így néz ki. Mihelyst Dés rossz zenét, vagy én rossz filmet készítenék, egészen biztos, nem dolgoznánk többé együtt. Van egy száztagú alkotói gárdám, nem azért mert bratyizom, hanem mert ismerjük egymást, építhetünk egymás tehetségére. Sokszor meglepetés is ér. Például az, hogy Kovács Adél és Stolh András ilyen zseniálisan és egymást feltáróan játsszák el szerepüket. Egy valódi sztálinvárosi Rómeó és Júliát alakítanak. Én nagyon büszke vagyok a barátaimra.
Mögöttünk a média tornyosul. Sorban állnak a kegyért. Még két rövid kérdés engedélyezve...
- (R1): Mi lesz a következő filmje?
- Most ez a munka van, ezt kísérem a végtelenségig. Már beszélgettünk Lacival is valamiről, de ez még nem publikus.
- (R2): A cseh újhullám abszurd, groteszk, kisrealizmusa lépten-nyomon visszaköszön filmjeiben. Tudatosan?
- Nyolcvan százalékban ilyen vagyok, húsz százalékban tudatosan csinálok ilyesmit. Nekem azonban a történet a lényeg, amit úgy mondok el, amilyen én vagyok, a kocsiban, vagy a színészklubban. A Filmvilág gúnyolódott ezen, azt írták a Sose halunk meg bemutatója után: Nehogy azt gondoljam, hogy ha felveszek egy nadrágtartót meg egy szemüveget, akkor én leszek Jiři Menzel. Azon poénkodtak, hogy Illetékes Elvtárs filmet csinált. A főiskolán sikertelenebbnél sikertelenebb vizsgáim voltak, míg el nem érkezett Herold Pinter: Gondnok című abszurdja. Az valahogy anyanyelvi szinten ment. Akkor derült ki, hogy nekem ez adatott. Amit csinálok, az szerintem nem cseh, hanem ízig-vérig magyar abszurd.
- (R2): Kelet-európai beütéssel.
- Igen. Most nagyon drukkolok, mert a filmszemle zsűrije eddig mindig a lila művészekből és kritikusokból állt. Most kíváncsi vagyok, mert azt olvastam, hogy maga Jiři Menzel lesz a zsűri elnöke. Akkor talán ott is lesz esélye ennek a filmnek. De ha nem, az se baj, én nagyon hiszek ebben a filmben.