Mentünk és láttunk, ergo pontosan ugyanazt tettük, mint mindenki más: vitettük magunkat a lábunkkal, eleinte még nem spontán, hanem nyílegyenest a 808 State előadására, akiken méltatlanul kevesen jelentek meg (ellentétben a focistanevű diszkósok táborát gyarapító Armin Van Buurennel), pedig hát a kilencvenes évek elektronikus zenéjének kvázi pionírjainak tekinthetők, sokan mások mellett.
Öreg teknós nem vén teknós
Bizony, nekik abban az érában volt érkezésük, amikor az Orbitalnek, Aphex Twinnek, Plastikmannek, az LFO-nak, és akik erre jöttek, azok nosztalgiázni jöttek. Nem is láttam még ennyi fátyolos szemet a party arénában soha. Bár ők tizenpár éve voltak igazán aktívak, azért még elmennek játszani, ha hívják őket - kár, hogy most ezt egy olyan frontemberrel tették, aki láthatóan amfetaminkúrára írta ki magát, mindent megtett, amivel rombolhatta a színpadképet: köpködés a színpadon, füttyögetés a mikrofonba, valószínűleg nem áll tőle messze a Manchester United meccsek látogatása. Ha ez nem lett volna, egy korrekt nosztalgiarév részesei lehettünk volna.
De nem csak mentünk és láttunk, hanem találkoztunk is, hiszen a Sziget mindig is egyetlen forrongó meeting point volt, a szociopaták százbugyorú pokla, ahol nem ritka a flashmob jellegű őrjöngések kialakulása sem - idén például egy VW Hippibusz produkált partit a főúton, míg meg nem érkezett a kékgalléros biztonsági szolgálat.
Szóval találkoztunk skandináv lánnyal, aki a kattintgatásunk láttán hirtelen közös képet akart. Találkoztunk borvirágos hangulatban csapongó ír csapattal, aminek vezetője felhívta a figyelmemet, hogy "stand out of my way, I'm from Ireland." Találkoztunk egy koktélos hangulatban csíkszemet produkáló írrel is, aki, mire felocsúdtam volna, már vödörből töltötte belém a long islandet, miközben sietett közölni, hogy az egyetlen csapat, akiért idáig leutazott, az a Manic Street Preachers (persze nem hagyta ki a Bloc Partyt sem, amit kérésemre egy egytől tízig terjedő skálán hetesre értékelt).
A reflektor árnyékában: Tricky Kid
Sőt, találkoztunk egy francia lánnyal, aki egyrészt közölte, hogy a Szigeten szörnyűek a franciák, másrészt hogy a magyarok tökjól beszélnek angolul. De ez már a bristoli zenei szcéna kiskirálya, Tricky koncertje alatt történt, így nem tudom objektíven megerősíteni a véleményeket, miszerint lapos lett volna a mutatvány, de lehet, hogy csak én figyeltem oda a legjobb pillanatokban.
Tény, hogy a kis fekete ördög vastag karizmával rendelkezik, mindenki felett állt, de mégis mindenkinek a barátja volt. Az ilyenekből lesznek a jó szektavezérek - még szerencse, hogy Tricky inkább a zenét választotta. Meg azt, hogy a ráhúzott trip hop skatulyát maga mögé gyűrve igazi metál sulykolással tegyen a közönség kedvére (többek között egy Ace Of Spades továbbgondolással), ami a lassabb darabokkal, és a kizárólag hátsó fényekkel megtámogatva olyan elemi feszültséget teremtett a WAN2 sátorban, amilyet utoljára Nine Inch Nails koncerten éreztem.
És most pedig tessék képeket nézegetni, amiből ippeglen sok nincs, de egyrészt a szombathelyi származású Beat Dis is elkapható rajtuk, másrészt lesz belőlük több, amint megérkezik hétvégén a felmentő fotósnaszád. Addig is szabószilvi, szabószilvi!
