Mindennapi a jelenet: csokoládét majszoló gyerekek és a világ legjobb "önműködő" mosóporát dicsérő háziasszonyok vetnek ránk sokat mondó tekintetet.
Mindent megmutatnak a múlt századról
Ám ezúttal nem az esti tévé-mozit megszakító reklámáradatot látjuk, hanem annak egy kihalófélben lévő rokonát, az iparművészeti igényességgel megalkotott zománcplakátot. A Szombathelyi Képtárban megtekinthető kiállítás Magyarországon elsőként hívja fel a figyelmet erre a szakterületre. A megnyitóra elkészült katalógus a téma első hazai szakirodalmának számít.
A külföldön komoly hagyománnyal bíró, nálunk alig ismert, már-már elfelejtett iparművészeti műfaj az elmúlt század minden jellegzetességét magán hordja. A témán kívül a kompozíció és tipográfia, a gyártási hely és a tulajdonos cég szerint lehet besorolni a plakátokat.
Szélfogók a pajtában
A zománcplakátokat felkutató és birtokló Saphier Dezsőt gyűjtőszenvedélye sokféle tárggyal hozta össze. Az "őrület" jó pár évtizede ragadta el Saphier Dezsőt. Első plakátja a most megjelent katalógus címlapján is szereplő kávéreklám volt, amit egy Győri séta alkalmával talált. Később Mosonmagyaróváron sikerült hétszáz egyforma táblára szert tennie, ezeket a Franck gyárból vásárolta meg valaki, majd egy pajtát szegeztek tele velük szélfogóként. Háromszázat már elcserélt külföldi alkotásokra, így az egykori monarchia minden területéről van táblája, akad közöttük két- és háromnyelvű is. Becslések szerint ezerkétszáz darabot számlál a gyűjtemény.
Már az egyiptomiak is zománcoltak
A zománcnak több ezer éves múltja van. A fáraósírokban talált ékszerek is zománccal vannak díszítve, s a mai napig megőrizték ragyogó színeiket. A zománcplakátok az 1890-es években jelentek meg először nagy számban az utcákon. Gyorsan elterjedtek, hiszen rendkívül tartósak voltak és kemény, határozott színeikkel a célnak megfelelően vonzották a járókelők figyelmét. Kiskereskedésekben, szerelőműhelyekben volt elhelyezve a legtöbb ilyen tábla, amelyek a gyárak tulajdonát képezték.
Aztán jött a neonreklám
A kiskereskedő addig kapta meg a képet, amíg szerződéses kapcsolatban állt a gyárral, később vissza kellett szolgáltatnia. Készültek egyedi darabok is, amelyek egy-egy üzletre hívták fel a figyelmet, de megrendelésük komoly kiadást jelentett az érintett fodrásznak vagy fűszeresnek. A színes magazinok, nagyméretű plakátok neonreklámok megjelenése, a televízió elterjedése szorította háttérbe ezt a fajta reklámhordozót.
A hazai képek többsége Győrben, Budafokon és Bonyhádon készült. Ha valaki szemfüles, Tolna megyében járva még láthat egy-egy példányt, hiszen a bonyhádi zománcgyár még készít néha zománc plakátot, de az alapanyagok már nem ugyanazok, mint régen. Az eredeti anyagokat, mint rákkeltő vegyületeket kivonták a forgalomból, épp ezért a régi táblák ragyogó színei ma már utánozhatatlanok.
De ki találta ki az Unikumos figurát?
A zománcplakátok tervezői között sok ismert alkotó van, Berényi Róbert, Bornyik Sándor, Csabai Ékes Lajos és Bíró Mihály is tervezett ilyen képeket. Az 1920-as években, a világválság idején gyakran dolgoztak együtt, megosztozva a kevés munkán. Az ismert művészek mellett sok névtelen ember is alkotott nagyon jó zománcreklám-grafikákat. A mai napig nem lehet tudni például, hogy kinek a fejéből pattant ki az Unikum klasszikus figurája.
Rakjunk mi a fürdőszobánkba!
Saphier Dezső a zománcplakátokat kiváló dekorációnak tartja olyan helyeken, ahol hagyományos képet, plakátot nem lehet elhelyezni, így a magas páratartalmú uszodákban vagy a fürdőszobákban. Mindenkit arra bátorít, hogy csempésszék be otthonaikba és őrizzék meg ezeket a páratlan alkotásokat. Mivel gyűjteménye már kinőtte a családi otthont, ezért szívesen felajánlaná Szombathelynek, mint állandó kiállítási anyagot.
A zománcplakátokat bemutató kiállítás március 10-éig látható a szombathelyi Képtárban
A Szombathelyi Képtár ad teret egy Magyarországon páratlan kiállításának, amelyen Saphier Dezső zománcplakát-gyűjteményének 241 darabját tekintheti meg az iparművészet és a reklámtörténet iránt vonzódó közönség.
