Amerikából jöttem, mesterségem címere: nagyágyú, tele vagyok pénzzel, tehetséges filmrendezőket, forgatókönyveket keresek! Mi másról álmodhat egy világraszóló magyar, aki történetesen filmes, ám önmegvalósítás helyett reklámok rendezésére pazarolja tehetségét. Ha mázlista vagy "pártközeli", akkor politikai támaszt, vele állami pénzeket keres és megrendezi a Bánk Bánt. Ha nem, marad a talpalás, a pályázatok útvesztője. Herendi Gábor reklámfilmest a régi kuncsaftok is kisegítették, hatalmas szponzori erőket felvonultatva létrejött valami tömegfilm: valami nagyon magyaros Amerika.
Valami, ami mérföldekre van attól, hogy kultusz legyen. Nem ráz fel, nem kovácsol senkihez, nem belőlem gyúrták. Valami, ami a sör- és a mosóporreklámok steril burkába csomagol. Életérzés benne ennyi: amit ma elfogyaszthatsz, ne halasztd holnapra!
Valami, egy nézhető, sőt szórakoztató mozi. Ez már nem semmi! Egy klasszikus műfaji kliséken jól korcsolyázó vígjáték. Valami történet-féle, ami reklámblokkok és videklipek láncolatából épült.
Valami laza mese három srácról, a csajokról, és egy amerikai producerről. Na meg a lóvéról, kevéske szerelemről és zaftos asztali baszásokról. A Közös ügy: filmet forgatni, mindenáron. Amihez a legidősebb legény (Nagy Győző) potenciáját, a reklámiparból szabadulni vágyó középső (Pindoch Csaba) tehetségét, a legkisebb (Hujber Feri) romantikus vénájú művész intelligenciáját adja. Az Amerikából érkezett producer (Szervét Tibor) maga a tökély, egy érző, romantikus, gyöngéd, mély tekintetű nagymenő. A hölgyek és urak olvadnak: mindenki zsebében turkál, kegyét keresi. Egy bibi van, a producer megnyerésén túl a csapatra még egy feladat hárul, öt nap alatt hatvanmilliót kell az asztalára letenni.
Valami stílusparódia, amelyben mindent reklámból gyúrtak. Van szelíd, intellektuális cica (Ónodi Eszter), mosóporok és ránctalanító-balzsamok arca. Van dögös maca, dezodoros, festett szőke kanca. Mobiltelefonok, bankok, kólareklámok kedves-arcú fiúi, kiegészítve egy levespor-akcióban családapaként résztvevő jólfésült középkorú sármmal (ez a producer). Horror nincs, zsírtornyosulással, előnytelen arcberendezkedéssel itt senki nem riogat.
A rendező pimaszul és nyíltan reklámoz, helyesebben korábban használatos reklámjait, mint hőskölteményeket lépten-nyomon idézi, új környezetet teremt köréjük. Visszaköszön például a boci-mobil, és az ászok csapata. Mintha most is snittről - snittre újabb életformát, vele egy terméket akarna hozzánk láncolni. A kamera is úgy mozog, szinte várod a feliratokat. Miközben Ónodi Eszter a gőzben tusol, hiányolod a kollagénes extra-intelligens tusfürdőt, a koncertfelvétel alatt pedig önkéntelenül keresed a kóla-feliratot.
Valami vígjáték, ami végre nem a korai magyar hangosfilmek (Meseautó, Hippolit) balga utánzata. Amelyben végre nem a két kövület: Kern és Koltai ontja a sziporkát, vadítja a női lelket. A tavalyi év áttörésénél, a Pizzásnál profibb munka, bár az sokkal szemtelenebb, vagányabb és főleg eredetibb mozi volt. Új arcok jöttek, jó színészek. A középső legény szerepében Pindroch Csaba a helyén van. Bár az idei filmszemle egy másik dolgozatában, 
az Éjbenjáróban, mint vidéki ősbunkó, sokkal meggyőzőbb tehetségnek tűnt. A szombathelyi Hujber Feri most is bájos. Ónodi Eszter korrekten unalmas, szerepének romantikus színe, igazi drámai jelenete nem lévén igen halovány. A szőke nő, Oroszlán Szonja, mint dögösmaca lehengerlő, igazi libát formál. Szervét Tibor, a Radnóti társulatának színésze sem rossz, nem hiába, a jó színész, ha csak nem csapnivaló a rendező, a vásznon is jó színész.
Valami tehát történt, kapunk egy tömegfilmet, ami jobb, mint a sokéves átlag. Ez azonban önmagában még nem dicséret, elsősorban a többi kezdeményezést minősíti.
Kapcsolódó link:
A film hivatalos honlapja: www.valamiamerika.hu
A filmet február 20-ig játssza a szombathelyi Savaria mozi
