Páratlan karrier - pár év alatt
A legenda szerint egyszer Amerikában vendégszerepelt Román Sándor, a hazai táncélet különleges hatású újraértelmezője, amikor egy ír esten felhívták a színpadra: mutassa meg, mit tud táncolni egy magyar az ír zenére. A nézőknek aztán leesett az álluk... Az írhez képest páratlanul gazdag kifejezésmód, és Román virtuóz tánctudása lenyűgözte az amikat. Román hazatérése után Szolnokon a Balettintézet és a Táncművészeti Főiskola táncosaiból társulatot alapított, amely 2000 októberében felvette az ExperiDance nevet, és azóta sikert sikerre halmoznak ország-világszerte. Ezeregyév és Muskétások című produkcióikat a 2001-es évben 190.000 néző látta, ezt a nézőszámot magyar produkció utoljára 1983-ban érte el. Munkásságukért a fiatal társulat megkapta a 2001. évi Európa Magyar Táncdíjat. Tizedikén Szombathelyen mutatták be első nagy sikerüket, az Ezeregyévet.
Inog Flatley trónja
Az Ezeregyév a magyar tánc történetében páratlan vállalkozás. Ez az első egész estét betöltő tánc-show, mely a magyar történelmet dolgozza fel a honfoglalástól napjainkig, ötvözve a lélegzetelállító fény- és színpadtechnikát a látványos kosztümökkel, a zene erejével és a táncosok virtuóz tudásával.
Az Ezeregyév elsősorban a néptáncra épül, de más elemeket is - akrobatikát, modern táncot, sámán táncot, szteptáncot - is felhasználtak a produkcióban, s bár a népzene a domináns, de azt a megszokottól eltérő ritmusban és hangszerelésben hallhatjuk.
Román úgy készített világszínvonalú (!) táncshow-t, hogy közben mindvégig a rendkívül gazdag Kárpát-medencei tánckultúra sokszínűségét, virtuozitását hangsúlyozza. Nem szerencsés, de a néző önkéntelenül összehasonlítja az Ezeregyévet a szupersztár Michael Flatley produkcióival, és büszkén állapítja meg, hogy a legendás ír önimádó önmagát ismétlő, egy-egy táncmotívumra állandóan visszatérő lépései helyett szemkápráztató koreográfiát és valódi izgalmat varázsolt elénk az ExperiDance társulata. Románék arra vállalkoztak, hogy az elődök tánchagyományait a XXI. század emberének ízlésére alakítsák, de mindezt olyan hihetetlen autentikussággal és profizmussal, hogy az a világ bármely részén megállná a helyét.
Elképesztő látványvilágú történelmi tánc-show
Többek között láthatunk "apácashow"-t a kereszténység megjelenésének a korából, háremhölgyek táncát a török korból, kuruc táncokat, vagy a világháborúkat felelevenítő megrendítő etűdöket, de a jelenkor kedvelt táncai is szerepet kapnak ebben a különleges élményt nyújtó produkcióban. A táncosok páratlan tudása, tehetsége vitathatatlan: mesteri fokon táncolják a magyar és erdélyi területek táncait, ügyesen ötvözve a dunántúli, gyimesi táncok lépéseit akrobatikus, modern táncelemekkel, különleges ötvözetét adva a régi, hagyományos elemeknek a modern stílussal. Román külföldi, főleg Amerikából hozott show-élményeit egy Magyarországon páratlanul pazar színpadi hang-, és fénytechnikában domborítja ki (a produkciót 32 követő- és 50 hagyományos lámpa világítja meg!), melyre kiválóan rímel a neves színházi zeneszerző, Rossa László hagyományos és népi motívumokat a legmodernebb diszkózenékkel ötvöző muzsikája.
Népünnepély a Sportházban
Nem emlékszem olyan színházi bemutatóra, ahol ennyit tapsolt, ünnepelt volna a Sportház közönsége. Igazából stopperrel kellett volna mérnem, de vagy negyed óráig zúgott a vastaps az MSH-ban. Már a show-hoz tartozó kötelező ráadások is elfogytak, a közönség már állva tapsolt, és már túl voltunk a nézőket játékra hívó, a táncosok által produkált egyre gyorsuló ritmust visszatapsoltató játékon (így játszanak együtt szereplok és nézok!), de az "Ez lesz az utolsó!" - mondattal végső ráadást adó csapatot egyszerűen nem akarta hazaengedni a publikum. Román végül csendet kért, és csak ennyit mondott: "Jó éjszakát!" Az volt.
Felejthetetlen, varázslatos éjszaka...
