A leggyengébb vagy a legerősebb láncszem? - A Hídember

- Részvétem, fárasztó lehet, járni az országot és századszorra is ugyanazokra a kérdésekre válaszolni...
- Ez benne volt a szerződésemben. A film utómunkálatainak végeztével a PR - tevékenységben is részt kell, hogy vegyek.
- Többször nyilatkozta már, hogy a film ötletével a producer, Hábermann Jenő kereste fel. A feladatot először nem akarta elvállalni. Miért?
- Egy rövid ideig azt gondoltam, hogy ebből lehetetlen, hogy ebből úgysem lesz film. Aztán a producer, és a társszerző mégis rábeszéltek. Másfél éves kutatómunka után kész is lett a forgatókönyv. Ezután több mint fél éves leállás következett. Közben a producert leváltották, az egész stábot feloszlattuk, és új producer került a vállalkozás élére. Végül megint visszakerült a régi producer, de a film már csak ilyen, nehezen indul el.
- Széchenyiről egykor dalszöveget is írt. Mennyiben változott azóta a róla alkotott képe?
- A dal egészen más műfaj, az egy rövid villanás. A film témája viszont egy hosszú, majd négy évtizedet bemutató pályaív. Amikor a dalszöveget írtam, akkor még nem volt mögöttem az a hosszú kutatómunka, ami a filmet megelőzte. Azóta jócskán beleástam magam Széchenyi életébe, forgatókönyvíró társammal minden elérhetőt elolvastunk, és ez újabb és újabb tapasztalatot hozott nekem. Széchenyi alakját azóta bővebben és összetettebben látom.
- A filmből számomra a vívódó, őrlődő Széchényi alakja emlékezetes, személyiségének többi vonása sokkal halványabb.
- Nagyon fontos egy filmnél, hogy hogyan teszi fel az elején a kérdést. Széchenyit először Döblingbe szállításakor látjuk, ennek a filmnek az a tétje, hogy a címszereplő miként került a tébolydába. Eztán azonban gyerekként, majd vidám huszártisztként látjuk viszont. Mi mindenféle színt megpróbáltunk beletenni, és azt hiszem, hogy személyiségének minden oldalát sikerült felmutatnunk.
- A reformkorban a magyar arisztokrácia nyelve nem a magyar, hanem a német volt. Nem gondoltak arra, hogy az akkori viszonyok jobb érzékeltetéséhez Széchenyit német közegében németül is beszéltessék?
- Ez a film magyar nyelvű, néha persze idegen szavak is belekeverednek. Mi magyarul beszéltetjük őket végig, viszont olyan ennek a szövegnek a stílusa, mintha franciából vagy németből lenne fordítva. Sokkal jobbnak tartottuk ezt, manapság ez sokkal gyakoribb.
- Van érdeklődés külföldön is a Hídember után?
- Hogyne, német terjesztők megvásárolták, és ők akarják Európában terjeszteni.
- A szabadságharc fontosabb eseményeiből semmit sem látunk, miért?
- Március 15-én Széchenyi Pozsonyban tartózkodott, számára ez a nap nem jelentett képi élményt. Ha lett volna rá pénzünk, akkor is fölösleges kitérő lett volna. Egy filmnek mindig a saját témájához kell ragaszkodnia, akkor jó, ha egy dologról szól. Ezt azért is merem mondani ilyen biztosan, mert a forgatókönyvből tíz változatot írtunk. Először sok minden benne volt, ami szép és jó. még a Lipcsei csata is, ám leggyakrabban pont a legjobb jeleneteket kell kidobni azért, hogy a film egységes maradjon.
- A forgatás melyik pillanatára emlékszik legszívesebben?
- A temetésre, ez a film utolsó jelenete. Úgy volt, hogy a nyolcvannyolc forgatási nap közül a huszadikon vagy a huszonötödiken fogjuk felvenni. A negyedik nap után kiderült, gyártási okokból másnap a temetési jelenet következik. Kardos Sándor, a film operatőre kész helyzet elé állított, a hátam mögött már mindent leszerveztek. Én megrémültem, hiszen tudtam, ha a vége gyenge, az egész mű megbukik. Arra a fokozatos megkönnyebbülésre emlékszem, amikor másnap, a forgatás közben, visszanézve a felvett anyagot már láttam, jó lesz. Ez nagy reményt adott, hogy a forgatás kezdetén egy ilyen nehéz, kockázatos dolog összejött.
- Még a statiszta szerepeket is neves színészek alakítják. Miként zajlott a válogatás?
- Százhetvenöt színész játszik a filmben. Nagyon ritka, de óriási öröm, hogy a kis szerepeket is nagyon jó színészek alakítják, és ez nagyban emeli a film értékét. A kiválasztás próbafelvételeken történt, olyan neves és ismert színészek is eljöttek rá, mint Wesselényi szerepére Cserhalmi György. Minden nagyobb szerepet hosszú válogatás előzött meg.
- Mennyi a történetben a fikció?
- Nyugodtam mondhatom, semmi sincs csak úgy kitalálva. A sűrítésnek lett áldozata néhány tény. Például Széchenyi Crescence kezét nem így, esőben kéri meg, de az ő reménytelen szerelme tele volt ehhez hasonló jelenetekkel. Minden jelenet mögött valóság áll, és minden nagyjából így történt.
- Pár évvel ezelőtt nagy filmálma volt az Etelköz.
- Erről már végképp lemondtam. Ha módom lenne rá, már akkor sem forgatnám le. Elment a kedvem tőle, már nem érdekel.
- Egyéb filmtervek?
- Még mindig lefoglal a Hídember, de remélem, nemsokára megszabadulok tőle.
- Utána marad a színház?
- A jövő év nyitódarabját fogom rendezni Zalaegerszegen, a Lear királyt, Sinkó Lászlóval a címszerepben.
- Saját darab is készül?
- Nem készül, de két tervem is van. Babonából nem szabadna, de mégis elmondom, szeretnék egy mai falusi darabot írni, egy polgárőrrel a főszerepben, egy jellegzetes magyar faluban. A másik, szeretnék egy szintén napjainkban játszódó darabot egy családról, ahol gyerekek és felnőttek vannak, de színpadon a gyerekeket felnőttekkel, és a felnőtteket gyerekekkel játszatnám el.