- Az elmúlt időszakban Szombathely belvárosában, a Petőfi Sándor utca környékén Ölt az ámokfutó suzukis? - Holtan találták a barátnőjét (Frissítve!) 2010. June 23. 11:34 több súlyos, sokakat megrázó gyilkosság történt. Egyértelmű, közvetlen kapcsolat nem lehet a gyilkosságok között. Mégis van pár hasonlóság: nem vagyon elleni bűncselekmények, látszólag normálnak tűnő emberi kapcsolatok váltak kegyetlenül végzetesekké.
- Valóban, közvetlen kapcsolat minden bizonnyal nincs a három gyilkosság között. Én azonban - a nagyközönség számára egyáltalán hozzáférhető hézagos információk alapján - még közös vonásokat sem nagyon látok az esetekben. (Természetesen leszámítva azt a nem elhanyagolható körülményt, hogy mindháromszor emberi élet kioltásával végződő egy erőszakos cselekedet.)
- Időrendben az első gyilkosság márciusban történt, amikor G.É., egy szombathelyi ex-ügyvédnő a "Sátán parancsára" A Sátán nevében szurkálta halálra édesanyját 2010. March 19. 12:00 agyonszurkálta édesanyját.
Itt szerepet játszhatott az idős áldozat tartósan kiszolgáltatott helyzete, gondozásra való rászorultsága, s az érintettek feltételezhető részleges szociális izolációja. Ezek a körülmények alkalmasak arra, hogy lappangó feszültségeket generáljanak, ám mindez édeskevés lett volna a tényleges erőszak kirobbanásához. Ebben az esetben vitán felül a fennálló pszichiátriai betegség volt a fő kockázati tényező.
„Csomagolási kényszert” nem ismer az orvostudomány
- A második, úgynevezett „zsákos gyilkosság” Zsugorította a zsákban a tini holttestét M.Á. - sokkoló képek 2010. May 31. 16:22 esetében nem látunk ennyire világosan.
- Itt is felmerült, hogy az elkövető sajátos - csomagolási késztetésben megnyilvánuló - pszichés megbetegedésben szenved. Tekintettel arra, hogy „csomagolási kényszert” nem ismer az orvostudomány, a tisztánlátáshoz ismerni kellene, hogy szenvedett-e valóban valamilyen elmezavarban az elkövető. Ha igen, mi volt ez (hiszen a csomagolási késztetés legfeljebb csak részjelensége lehet a teljes tüneti képnek), részesült-e megfelelő kezelésben, stb. Ennek alapján lehetne eldönteni, hogy itt is a betegség játszotta-e a főszerepet. Bevallom, nekem kétségeim vannak ezt illetően. Ha viszont nem hozható ok-okozati összefüggésbe a cselekedet valamilyen kórállapottal, akkor „racionálisabb” oka kellett, hogy legyen az agressziónak. Ezt persze még kevésbé ismerjük, s a jogi procedúra lezárásáig bizonyára meg sem ismerhetjük.
A harmadik esetben szintén hiányosak, és - tekintettel arra, hogy a valószínűsített elkövető, vagy legalábbis koronatanú jelenleg nincs kihallgatható állapotban – egyoldalúak az információink. Még az elkövető személyében sem lehetünk egyelőre teljesen biztosak, az esetleges okokban pedig még kevésbé. Ha hinni lehet a kósza találgatásoknak, itt talán szerelemféltés lehetett az ok.
- Akkor csupán a véletlen műve, hogy helyileg egymáshoz ennyire közel kegyetlen gyilkosságok történtek?
- Összefoglalva: "Igen" a válaszom. Mert nem hiszem, hogy sok közös vonás lenne a három tragédiában. Az első oka teljes biztonsággal a betegség, a másodiké igen homályos, a harmadiké -talán - szerelemféltés. Nem gondolom azt sem, hogy látszólag normális emberi kapcsolatok robbantak volna fel mindhárom esetben. Az első esetben talán lehet erről beszélni, a második esetben ugyanakkor még csak az elkövető és az áldozat egymáshoz való viszonyát sem ismeri a nagyközönség, nem hogy annak normális vagy kevésbé normális voltáról információnk lenne. A harmadik esetben - ha a felszínt megkapargatjuk, s mindkét érintett család tagjainak nyilatkozatait figyelmesen átgondoljuk - korántsem biztos, hogy feszültségmentes párkapcsolatról beszélhetünk.
Igen, a fentiek alapján úgy gondolom: valószínűleg merőben véletlen, hogy időben és térben egymáshoz ilyen közel történt meg ez a három megrázó emberölés.
- Az sem elképzelhető: hogy az egyik gyilkosság "bevonzotta" a másikat? Ismer ilyen jelenséget a társadalom- vagy kriminálpszichológia?
- Nem hiszek ebben. Ilyesmit inkább öngyilkosságok esetében látunk, vagy - emberölés tekintetében - háborús, polgárháborús körülmények között. Egy aranyos idős hölgy halála (amely ráadásul köztiszteletben álló, ám beteg leánya "számlájára" írható) megrázó mivolta ellenére is viszonylag konvencionális történet: nehezen hihető, hogy ez indítaná be egy „csomagolómániás” fiatalember gyilkolási késztetéseit, vagy éppen a fiatal hölgyet gondosan ágyneműtartóba rejtő elkövető ölési szándékait.
Mikor, miért szakad el a cérna?
- Milyen eszeveszett indulat vezethet valakit arra, hogy megölje, majd ágyneműtartóba pakolja kedvesét? Vagy zsákba tegye? Hogy működik ez?
- Számos jel mutat arra - bár erről a nyomozásban részt vevő szakemberek tudnának megalapozottabban nyilatkozni -, hogy az említett két esetben impulzív módon, hirtelen felindulásból, vagy legalábbis előzetes tervezést nélkülözve történt az emberölés. Hogy mi késztethet valakit kedvese megölésére, ha "elszakad a cérna"? Leginkább az, hogy "elszakadt a cérna"! Impulzivitásunkat a hétköznapos életben is különbözőképpen tudjuk kontrollálni. Egy brit úr nagy valószínűséggel akkor is megőrzi hidegvérét, ha váratlanul pofon vágják az utcán. Ezzel szemben egy délies temperamentumú embertársunk esetleg már akkor is lefejeli a járdán vele szembe jövő férfit, ha az egy véletlen pillantást mert vetni a barátnőjére. Kóros körülmények között (bizonyos betegségekben), illetőleg váratlan, nagy lelki nyomás alatt azonban bárki - még a brit úr is - elveszítheti egy szemvillanásra azt a képességét, hogy indulatait kontrollálni tudja. Ilyenkor egy pillanat műve csupán, és megvan a baj.
- A barátnőjét kivégző fiú az iwiw-re sátánképeket pakolt, a szemközti házban lakó nő a sátánra hivatkozva ölt. Van ennek jelentősége?
- Nem, szerintem ennek semmi olyan jelentősége nincs, mely a két ügyet akár csak elméleti síkon is összekapcsolná. Az első esetben olyan kórállapotról van szó, amelyben - amióta világ a világ - gyakoriak a vallásos színezetű „sugallatok”, tulajdonítsa azokat a beteg ember akár a sátánnak, akár egy angyalnak, vagy éppen Jézus Krisztusnak, Szűz Máriának. Ahol nincs, ott ne keress! - tartja a bölcs magyar mondás. Ebben az esetben, higgyék el nekem, a betegségen kívül nincs értelme más magyarázat után kutakodni.
Az iWiW-re kitett sátánképből megint csak nem mernék messzemenő következtetéseket levonni. Ez egyszerűen lehet egyfajta „dark” stílus ma divatos megnyilvánulási formája. Ha összeszámolnánk, hogy egy évben hányan, hány sátánista, dark, vagy éppen a normalitás határait súroló gót képet tesznek fel közösségi portálokra, nagyon elcsodálkoznánk! Arányait tekintve ehhez képest sehol sincs a tényleges "sátánista" indíttatású emberölések száma. Persze nyilván ismerni kellene a véleményalkotáshoz az elkövetéssel gyanúsított fiatalember személyiségét, erre azonban jelenleg csak közvetett információk alapján lehetne nagy merészen következtetni.
A média sokszor többet árthat, mint amennyit használ
- Egy-egy ilyen eset önmagában is megrázza a környékbelieket. Miként, hogyan lehet ezeket a tragédiákat feldolgozni? Nem kéne hivatalos segítség – önkormányzati vagy médián keresztül?
- Természetesen egy ilyen tragikus esemény megrázza a közvetlen hozzátartozókat, munkatársakat, de akár szomszédokat, barátokat is. Nekik bizony ilyenkor - környezetük szupportív, támogató hozzáállásán túlmenően - akár szakember segítségére is szükségük lehet. Tapasztalataim szerint ilyenkor a média többet árthat sokszor, mint amennyit használ. Az önkormányzatok ugyanakkor - lehetőségeik határain belül - segíthetnek, s általában segíteni is szoktak a hátramaradottak apróbb-nagyobb gondjainak megoldásában. Ahol jól működő közösségi pszichiátriai ellátórendszer van, ott könnyebben eljutnak az érintettek lelki segélyt nyújtó szakemberhez is. Ennek híján azonban egyénileg is bárki bátran - és akár beutaló nélkül - fordulhat a területileg illetékes pszichiátriai szakrendeléshez, ahol minden szükséges orvosi-pszichológusi támogatást megkap.
- Számomra érdekes kérdés a média felelőssége is. Lehet, brutális gyilkosságok esetén jobb lenne, ha csak a rendőrség tudna a részletekről?
- Úgy gondolom: a nyomozó hatóság teszi a dolgát, és a médiumok is teszik a dolgukat. A rendőrség tapasztalataim szerint minden alkalommal visszafogottan nyilatkozik a hasonló ügyekről. A közvélemény megnyugtatásához minimálisan szükséges információkat - amennyiben ezek már nem veszélyeztetik a nyomozás érdekeit - közzé teszik, ennél „zaftosabb” részleteket azonban, nagyon helyesen, nem.
Érthető és megbocsátható ugyanakkor, hogy a média pont ezeket a pikánsabb, részleteket igyekszik mihamarabb kideríteni és megszellőztetni. Teszik a dolgukat ők is. Ezzel persze többnyire nem járulnak hozzá a kedélyek lecsillapodásához, de tevékenységük nem igazán kifogásolható. Szerintem a vízválasztó ott húzódik, amikor a médiumok elkezdenek a bolhából elefántot csinálni. Amikor egy ügyet - vagy annak egy-egy részletét - kiragadnak, felfújnak, túldimenzionálnak. Vagy amikor összeesküvést, tömegpszichológiai kataklizmát, globális erkölcsi válságot vizionálnak ott, ahol erre semmi alap nincs. Úgy érzem, a három gyilkosság közötti összefüggések keresésében mostanában ezen a vízválasztó határon, ezen a keskeny mezsgyén egyensúlyoz a média: idáig még rendben van, azonban ha innen még egy lépéssel tovább megyünk, azt már nem tartom szerencsésnek.
