Új múzeum nyílt Szombathelyen, a Ferences kerttel szembeni Aréna utca 8-ban, ahol eztán állandó katonatörténeti tárlat látogatható. (Ismerős lehet a helyszín: a jórészt uniós pénzből felújított Savaria Legio-s épület az ezredforduló előtt, az akkori jobboldali városvezetés által megálmodott történelmi városrész egyetlen eddigi megvalósult eleme, az átépített Ferences-kerttel egyetemben.)
A csütörtöki avatáson a szombathelyi honvédség nyugállományú vezetői, a 2004-ben felszámolt Savaria Laktanya katonái is ott ültek a sorokban, valamint az aktív felső-vezetés is szép számban prenzetált, jelen volt dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter is. Itt volt még (ha már a felsorolásnál tartunk) Kovács Ferenc megyei elnök, Ipkovich György polgármester, Puskás Tivadar országgyűlési képviselő, és számos helyi politikus. Egy médiamunkás kolléga megjegyezte, ekkora haderővel akár egy kisebb államot is megszállhatnánk. A nap hősei a Savaria legio-sok voltak, akik a harmadfokú hőségriasztással dacolva, teljes menet-felszerelésben őrizték a bejáratot. Mi árnyékban is izzadtunk, pláne mire végighallgattuk a hosszas köszöntőket.
„Savariától a Savariáig”
A vasi megyeszékhely katonai múltját bemutató állandó tárlat ötlete – tudtuk meg – a Savaria Karnevált működtető alapítványé, jó egy éve ők keresték meg a Honvédelmi Minisztériumot, hogy aztán a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakmai irányításával, a Nyugat-Magyarországi Hadkiegészítési Parancsnokság és a Vasi Honvéd Bajtársi Egyesület közreműködésével megvalósíthassák. Létrejöttét civilek is szép számban segítették, adományokkal, társadalmi munkával.
Az egész honvédelem rendszerét meg kell újítani – Hende Csaba
A miniszter beszédének legelején szombathelyiként köszöntötte a vendégeket, akik „feljöttek hozzánk Pestről”. Kiemelte, a katonaság és a honvédség mindig jelentős szerepet játszott Szombathely életében. „A honvédelem nemzeti ügy, ezért alapvető célunk a honvédelem egész rendszerének megújítása” – fogalmazott, majd rövid történelmi áttekintést is adott. „A rómaiaktól megtanulhatjuk, hogy a katonáskodás művészet, a lovagi korból a hűséget és erényt, a török idők végvári katonáitól az alázatot és kitartást, a ’48-as huszároktól a hazaszeretetet és a lelkesedést...”
Egy történelmi példázaton keresztül rávilágított arra, hogy már a rómaiak is tudták kétezer éve, hogy a fiatalokat mindig sorozni és képezni kell, de olcsóbb saját haderőt kiképezni, mint más nemzeteket zsoldba fogadni. Kihangsúlyozta, nem az általános hadkötelezettség visszaállítást szorgalmazza, de „minden államnak szüksége van alapos emberekből álló, kiképzett, gondosan felszerelt hadseregre – ezt nekünk is meg kell tanulni, az elmúlt nyolc évben kissé úgy tűnik elfelejtettük.”
Sikk volt Szombathelyen szolgálni
Obrecsány Mihály, a 2004-ben felszámolt szombathelyi laktanya egykori vezetője, nyugállományú ezredes, a Savaria Gépesített Lövészdandár parancsnokainak nevében felelevenítette azokat az időket, amikor még évente 1200 újoncot soroztak be Szombathelyen. Országos hírű laktanya működött itt, sok nagyhírű tábornokot adtak az országnak. Azért megjegyezte, nem gondolta volna, hogy húsz-harminc évvel ezelőtti tárgyaik egyszer múzeumi ereklyékké válnak. Állítása szerint sikk volt Szombathelyen szolgálni, és több mint 400 katonacsalád állomásozott a városban. Végezetül megjegyezte: 2004-ben az ország legfiatalabb, mindössze 22 évet megélt kiképzőközpontját szüntették meg, érhetetlen módon, a miértje pedig megérne egy misét.
A zsúfolt, szaunaként üzemelő múzeumban mi is követtük Hende Csabát. Szabolcsi Gábor által mi is (hallgatózva) rövid tárlatvezetésben részesültünk. Amiket kutyafuttában megszemléltünk: vitrinekben életnagyságú, teljes menetfelszerelésbe öltöztetett katonák, megannyi kor megannyi bakája, külön kis blokkban a szombathelyi reptér történetének mementói, de látni itt fegyvereket, érméket is.
Élő múlt: egy anyáról, kinek hét fiát sorozták be
Külön kis gyöngyszem volt a napban, hogy a közelmúlt hadi történéseiről szóló száraz újságcikk a szemünk előtt vált valósággá. A megsárgult lapokon egy propaganda-írás számol be arról: hogy a 1978 szeptemberében, a Fegyveres Erők Napján egy Pornóapátiban élő asszonyt „A haza szolgálatáért” arany fokozattal tüntettek ki. Sásdi Istvánné hét katonát adott a hazának. Közülük négyen (Gábor, Imre, Péter és Zoltán) eljöttek a „múltból”, és kedvünkért egy csoportképre össze is álltak.
Szemle a Nyugat-magyarországi hadkiegészítő parancsnokság tanyáján
A kisebb teremben az egykori Savaria laktanya katonai vezetőivel keveredtünk össze, akik együtt nosztalgiáztak. Körülöttünk katonazubbonyok, bakancsok, öltőzőszekrények és egy vaságy. Döbbenten tapasztalták ők is, milyen keskeny, viszont megjegyezték, a végébe akasztott táska szabálytalanul áll, ezért büntetés járna. Egy körletben a szép(?) időkben 11-en is pihentek hasonló alkalmatosságokon.
A matracokon szigorúan háromszögletűre hajtogatva a törülközők feküdtek. Miért háromszög? – érdeklődtem. Nem tudták, viszont azt igen, vizesen sem volt mentség, akkor is így kellett hajtogatni, ez volt a szabály. „Tudja mi a neve ennek a színnek?” – kérdezte egyikőjük a vaságy kékjét mutatva. Bizony Mórotz-kéknek hívták, egy tábornagyról elnevezve, aki az 5-ik hadsereg parancsnoka volt. Ő találta ki ugyanis, hogy minden körletbe minden vaságyat erre „köll” lefesteni. „Minden évben szorgalmasan át is kenettük a kiskatonákkal…”- tette hozzá. Megjegyezték, bezzeg a kiképző-központ helyén kialakított börtönben körletenként négyen vannak, nem tizenegyen, és tévéjük is lehet, ráadásul majd’ nyolcezer per fő per nap az ellátásuk. (Nem firtattuk, ez az infláción való sajnálkozás volt-e, – vagy azok a régi idők mégsem voltak olyan szépek?)
A római kor áll legközelebb a honvédelmi miniszter szívéhez
Az udvaron pezsgős koccintással ért véget az átadás. Még elcsíptük két percre a honvédelmi minisztert, hogy meséljen nekünk arról, melyik történelmi korokkal és hősökkel szimpatizál.
Hende Csaba elmesélte, majdnem történelemtanár lett, annyira szerette ezt a tantárgyat. Az antik róma lett a kedvence, köszönhetően a jogi egyetemnek: „A római jog kapcsán ismertem meg azt a csodálatos világot, amelyet római birodalomnak hívunk, és külön öröm, hogy egy olyan városban élhetek, amely eddig a birodalomig nyújtja vissza gyökereit”
A honvédelmi miniszter arra a kérdésünkre, hogy a nagy hadvezérek közül ki számára legszimpatikusabb, csak annyit válaszolt, sokan vannak, de hozzátette, mindig is tisztelte azokat a kisembereket, akik méltó módon helytálltak egy-egy adott kritikus történelmi pillanatban. Végezetül egy történetet osztott meg velünk: „1914. júliusa volt, egy különös nyári éjszaka, amikor katonákat mozgósítottak. Egy fiatal párnak, akik Oladon éltek, három gyereke volt. A férfit Lajosnak hívták, a lányt Máriának. Azon az éjszakán a mozgósítás miatt kapkodva búcsúzkodtak. A császár azt ígérte, mire a levelek lehullnak, visszatérnek a katonák. Mari elhitte: „Üsse kő – mondta - böjtölök addig, amíg haza nem jön az uram.” Hat év telt el, addig böjtölt, három gyerekét egyedül nevelve, egyedül küszködött a gazdasággal. Aztán, mikor megjött férje még kilenc gyereket szült neki. Na ilyenek az igazi a hősök! Ő volt az én nagyanyám és nagyapám.”
Hasznos tudni
A „Savariától a Savariáig”, avagy „A római legiótól a magyar honvédségig – Szombathely helyőrség katonai múltja” című kiállítás – vasárnap és hétfő kivételével – 10-től 18 óráig látogatható.
