Na végre, itt a nyár!

Tűzijáték helyett az egyre inkább gyengélkedő napocska vet szikrát a Plaza kolosszusa elé, egy fotocella után viszont - mintha csak egy képzeletbeli klímaelválasztó falon suhannék át - mindenféle átmenet nélkül csap hörgőimbe a légkondi fagyos levegője. Lakodalomlajos szintű dallamok szólnak fennhangon a láthatatlan hangfalakból, maga az épületkomplexum pedig nem kifejezetten hemzseg a látogatóktól. A felső szintre jutván kellemes meglepetésként ér a jegykiadó automataként üzemelő hölgy mindenek felett álló figyelmessége, majd pedig az utaskísérő és londiner legelőnyösebb tulajdonságait ötvöző öltönyös úriember, akinek feladata a tisztelt filmkedvelő útbaigazítása. Igen, ilyen a multiplex. Persze ez ma már nem sorolandó a különleges attrakciók dossziéjába, az azonban már annál inkább, hogy magyar prodáksönt is műsorra tűztek. Ennek feltétlenül csodájára kellett járni.

Maga a film a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával, a tér-idő kontinuum mérsékelt visszacsavarásával repít minket vissza úgy június környékére, amikor is a tipikus magyar család sztereotípiája egy leamortizált nyugati használtautóval begurul az egykor bohócként munkálkodó nagyszülőkhöz, a mesés vidéki környezetből kiemelkedő Modolányba. Alig fészkalódom magam bele az egyébiránt egészen komfortos ülőalkalmatosságba, a vásznon máris berobban az első konfliktus: kiderül, hogy a pilóta apuka sétarepülősdi álmodozásai miatt a nagymamiék idilli kis paradicsomát, Boldiligetet az eladás veszélye fenyegeti. Mi több, a területet a falu milliomos fuxbarbárja, Sima Lajos készül kezelésbe venni, s luxusosztályú golfpályát építtetni rajta. Szőketündér anyuka a hír hallatán beadja a hisztit, majd kilátásba helyez egy gyorstalpalós válást. Maximális sebességen zakatoló agymunka kell ahhoz, hogy rájöjjünk: bizony az élelmes gyermekek fogják menteni a helyzetet - már amennyire lehet. Egy elég bénácskára kihegyezett kincskeresősdi majdnem fedezné is a hiányzó ötmillás összeget, de a történet szálait még idejében továbbgörgeti a forgatókönyvíró: kiderül, hogy golfpálya helyett veszélyeshulladék-lerakót készülnek kialakítani az emlegetett zöldterületen.

A film második felében valóságos információs túlzúdulást kap a néző, csodálom, hogy a kólatartó mellett az üzemeltetők nem gondoskodtak jegyzettömbről és egy Logika Lóhalálában című könyvecskéről. Kicsit nehézkesen mozdul előre a megoldás szekere, néhol irreális jelenetekkel próbálják betölteni a felmerülő űröket, de végtére mégiscsak sikerül. Sima Lajos vízisíelős különszáma alatt a gyermekek Mission Impossible Juniort játszanak, igazán feszült akciózásoknak lehetünk szemtanúi. Ezalatt ismét összeáll a Bombardi Cirkusz, nagypapi és nagymami évtizedek óta elfeledett legendás társulata, visszeres akrobatákkal és reumás majmokkal megfűszerezve. A műsor végül a kibékülni látszó szülők közös repülős mutatványában tetőzik, a főgonoszt képletesen hidegre teszik, a plátói szerelmek pedig kibontakoznak a ciripelős vidéki nyárban. A filmből még véletlenül sem maradhattak ki a jól bevált szocreál elemek - művelődési ház, úttörővasutas emlékek - sem, így szülő és gyermek egyaránt meglelheti benne szórakozását. Elfelejteni viszont még ennél is könnyebb...