Az újságírót a franchise rendszerben nemrégiben megnyitott kávézó látta vendégül, a Weöres Sándor Színház színészeivel együtt. Bár fél ötre még csak a sajtót várta Jordán Tamást és Frei Tamást, a kávézó már addigra megtelt, a hivatalos rendezvény kezdetére pedig már az állóhelyek is elkeltek. A közönség zöme középkorú, idősödő hölgy, itt-ott egy-egy úr, elegánsan – ahogy illik. Frei és Jordán egy színpadon. Különös páros – gondolhatjuk - de később kiderült, a szombathelyi színház igazgatója még Merlines korszakában szereppel kínálta meg az újságírót, akkor sikertelenül. A közös fellépés most megvalósult, Jordán Tamás riporteri szerepet kapott és akasztotta a hóhért.
Frei tehát kérdésre röviden vázolta, hogy világutazásai során érte nyelvét és logikáját két impulzus. Ízlelőbimbói meggyőzték arról, hogy csak minőségi kávét érdemes fogyasztani, azt pedig kisakkozta, miként lehet ezeket megfizethető módon eljuttatni hozzánk. Aztán rövid diskurzus következett arról, hogy az egyre több virtuális közösségégi tér mellett miért van szükség olyan helyekre, mint a kávéházak,
ahol összeérnek a vállak és összeérnek a gondolatok.
Végül persze előkerült Frei frissen megjelent vaskos kötete, az elmúlt két év munkája. Ahogy a szerző bemutatta: rendhagyó akciós regény, konspirációs thriller. Bourne-rejtély a’la Frei, mindaz, amit a világutazó nem tudott megmutatni a képernyőn keresztül.A kis lord rúgott
Jordán Tamás aztán elindította a Színházszerda programsorozatot – a kávézóban szerdánként színészek beszélgetnek egymással – de a nyitó mondatnyi „kezdőrúgást” átadta a színház legifjabb tagjának, a készülő A kis lord című darab főhősének Grünwald Dávidnak. Az első beszélgetésben a színi direktor faggatta Németh Juditot indulásról, állomásokról és érkezésről. A színésznő beteg édesapja mellől utazott Szombathelyre, keresztül Devecseren – így aztán kicsit zaklatottan, könnyes tekintettel kezdte a beszélgetést.
Jordán kezében Németh melltartója
Jordán persze hihetetlen érzékkel űzte el a keserűséget, és nyomta meg azt a bizonyos gombot, amivel Németh Juditot be lehet kapcsolni. (Az igazgató azt mondja, a kikapcsolás már nehezebb). Egyszóval megtudtuk, hogy Németh Judit bizony – nagy szívfájdalmára – nem végezte el a Színművészetit, bár egy évet ott töltött. Csakhogy akkor Szirtes Tamás azt mondta neki, „Értse meg a maga alkatára nincs szerep” – és kirúgta. Ez pedig meghatározta a pálya kezdetét is. Egy alakításra készülve zokogta el egy lépcsőn ülve szíve fájdalmát épp Jordán Tamásnak. Aki aztán sikeresen meggyőzte őt arról, hogy lehet ő a város legszebb lánya. Az igazgató nagy derültség közepette elismerte, hogy nem emlékszik az esetre, s kisúgta a közönségnek, hogy akkoriban sok lánynak mondott hasonlókat.
Aztán egy hajdani próbát láthattunk megelevenedni. Jordán levegőbe rajzolva igyekezett szemléltetni, mekkora volt Németh dekoltázsa, melyen örömmel legeltették szemüket a közeli jelenetekben Bezerédyvel egyetemben. Aztán egy mélybe pislantás során Jordán szemüvege a dekoltázsban kötött ki. Így a rendező utasítására pótmelltartó került a keblekre, mely aztán az újabb „baleset” után a szemüveggel együtt először Jordán, majd Bezerédy kezében landolt. A közönség jókat derült, a színésznő ráadásként énekelt, a társulat együttese andalító dallamokat játszott. Egyszóval úgy tűnik, a kávét nem csak tejjel szeretik a szombathelyiek.
