Az alternatív művészeti megfejtéseken agyaló PUK csoport e címmel abszolválja kulturális sémákon átívelő estjét november 8-án.
Ki mások lennének, ha nem a "pukizmus" jeles képviselői? Ám mielőtt még hosszas viták kiindulópontjaként kezdenénk feszegetni a hüvelyes egytálételek és az emberi bélrendszer sokat sejtető románcát, le kell szögeznünk: a társulat tagjai nem az anatómia ösvényein gyalogolnak. Annál inkább vállalkoznak egyfajta alternatív útmutatásra: baráti társaságként lelkesen ölik bele fölös energiáikat abba, hogy színi-előadások, performance-ok és kiállítások formájában egy olyasvalamit nyújtsanak embertársaiknak, amiből esetleg ők maguk is hasznos tanulságokat szűrhetnek le.
Egy libabőrös hétfő estén én is arra vállalkoztam, hogy jól leszűrögetek magamba néhány élményt. Elsősorban némi háromputtonyos elmeszaggatót. Égből pottyant ugyanis az a megtiszteltetés, hogy PUKék engedtek engem manifesztálódni az egyik főpróbájukon, melyet egyébként minden hét elején rendszeresen megrendeznek egy Szelestey László utcai pincében. A tagokat a lelkesedés élménye láncolja össze igazán, illetve az az elhatározás, hogy ideje kilépni a hétköznapok börtönéből, a fapofák és megkövesedett sztereotípiák mozdulatlan világából. Ezt saját szememmel követhettem figyelemmel: egy mindenféle megkötésektől és mogorva rendezői homlokráncolásoktól mentes előadást láthattam, mely elsősorban életérzésekre és szituációkra alapszik. "Célunk nem csupán a pozitív, hanem a negatív élmények bemutatása is, voltaképpen a valóság leképezése saját nyelvünkre. Rávilágítunk dolgokra, mindezt mégis viccesen tesszük" - definiálták hitvallásukat. És valóban: egy ártatlan ébresztőóra nem mindennapi megpróbáltatásaitól elkezdve az emberi intellektus önmagából való gyökeres kifordításáig, vagy éppen egy tragikomikus kertiparti bemutatásáig mindent zászlajukra tűznek, amiről akár picinykét is úgy érzik, hogy igen, ezek ők maguk.
Attól eltekintve, hogy a jövőben többször is megpróbálják bevenni a mozi előterét, elsősorban maguknak csinálgatják kis dolgaikat, egy afféle önreflexiós folyamat részeként. Szerintük az a művészeti kifejezés, amit alkalmaznak, egy profizmustól eltérő valami, ám az amatőrizmusnak egy továbbfejlesztett változata. Hegedűs Adrián, az egyik ötletgazda szerint tevékenységüket már polgárpukkasztásnak sem lehet nevezni, hiszen az már a hetvenes években elpárolgott. Viszont így nemcsak a közönségnek nyújtanak valamit, de saját hétfői együttléteiknek is értelmet adnak, elvégre anélkül nem múlik el találkozó, hogy valami kreatív ötlet ne kerülne a megvalósítás oltárára. Kérdésemre pedig, hogy mit takar a rejtélyes PUK kifejezés, hamis mosolyokat, illetve egy kimerítő választ kaptam: "Nem jelent semmit, ez csupán három betű egymás mellett. Tehát nem mozaikszó, viszont a hangalakja utalhat kis durranásra, vagyis valamire, ami a meglepetés erejével hat." Bízzunk benne, hogy ez így fog történni november nyolcadikán is: a képekből és grafikákból, versekből és fotókból álló kiállítás megnyitója este nyolckor, míg az előadás maga fél kilenckor veszi majd kezdetét. A társulat pedig ezúton köszöni támogatóinak, hogy bíznak hülyeségeikben:) Mindemellett pedig tárt karokkal várják azokat, akik egy kicsit másra vágynak.
Gratulálunk, ma már 10 cikket elolvastál a Nyugaton!
Szeretsz képben lenni azzal, hogy mi történik a világban, mi pedig a Nyugatnál éppen azért dolgozunk, hogy segitsünk téged a tájékozódásban. Köszönjük, ha pénzzel is támogatod a működésünket, a mai médiaviszonyok között csak így tudjuk fenntartani ezt az ingyenes újságot.
