Kezdjük a szülőatyával, bár a Bond mítosz része, hogy nem a rendező neve fémjelzi az alkotást. Ez esetben még a kőkemény lelketlen marketinges banda is úgy döntött, a Lee Tamahori név megér egy misét, hiszen új-zélandi (tehát európai) és valamikor a low-budget művészfilm kategóriában versenyzett. Valóban, Tamahori rendezte az Egykoron harcosok voltak című filmet, melyben kőkemény családi ereszd el a hajamat láthattunk harcos ősök vérvonalába tartozó anya és földműves apa viszonyában, lázadó fiakkal megspékelve. A film megtekintése után három napig nem tudtam popcornra gondolni és fogadkoztam, hogy én így soha. Ennyit a film lelki erejéről. Persze aztán Lee is Hollywoodot választotta, elkészült a Mulholland Falls, majd a Pók hálójában.
Ez év elején meg is jelentek szép sorjában az egész oldalas fotók, Lee a kamerába néz, stb. és titkon bíztunk abban, hogy a gyémánttisztára csiszolt Bond klisék és a művészfilmes rendező keveréke kiszorítja a robbanásokért felelős munkatársak szakszervezetét, akik az utóbbi években rendkívül nagy befolyást szereztek minden produkcióban. Nem így történt, a szakszervezet jött, fantáziát látott és tarolt. Már a film elején, mikor Bond fogságba esik, több robbanás látható, mint egy átlag második világháborús filmben a hetvenes évekből. A közben megismert fő-ellenség ezúttal észak-koreai katona, aki Ferrarikat vásárol és civódik a kommunista konzervatív apukájával. A főcímdal végére 14 hónap telik el: Bond fogolycserével szabadul. Mivel azonnal elbocsátják, saját szakállára (amit közben leborotvál) dolgozik, Kubában Halle Berryvel ismerkedik (Hja, egyre nehezebb bukófélben lévő kommunista diktatúrákat összeszedni a világban) és nem kaszinóban bankot, hanem génklinikát robbant. Mivel a főellenség is a kórház egykori páciense (a beavatkozás eredményét Michael Jackson is könnyes szemekkel nézheti), a hajtóvadászat nehéz, mert csak azt nem lehet tudni az ellenfélről, hogy néz ki.
A szexjelenet nem is sejtet, egy kis kocka jég sem kell az izgalmak lehűtéséhez. A további helyszínek között mégis szerepel egy jégpalota elektromosan nyíló ajtókkal és akkora folyosókkal, hogy egy autó is könnyedén beparkol valamelyik emeleti szoba elé, de csak vész esetén, mikor az épület fele már összedőlt. Persze az autó láthatatlan, ezzel kapcsolatban Q magyarázata annyira életszagúnak sikeredik, hogy - elképzelhető - több amerikai milliomos rohamozta a helyi Aston Martin kirendeltséget hasonló típusért.
Mire Bond megkezdi a film végén egyéjszakás kalandját az aktuális lánnyal (mert néhány klisé azért megmaradt), sok gépjármű összetörik, sok jéghegy robban és még több ember kerül az örök vadászmezőkre.
A film tényleg ennyi, valószínűleg nehéz lesz örökbecsű mondatokat kiszakítani a rengeteg robbanás közepette és a XXI.-ik század ügynökmintájának mintaügynökét sem sikerült moziközelbe hozni. Pedig Bond feladata, hogy átalakuljon, és állandóságot közvetítsen. Ebben a filmben csak annyira hasonlít az eredeti Bondra, mint Habsburg Ottó valamelyik dédunokája Habsburg Ottóra. Nem az igazi.
Tartalom (forgatókönyv): 3, helyesírás (hagyományok, állandó elemek): 2, külalak (speciális effektek, vágás): 4.
