A megye könyvtára 925 millió forintból (ebből 25 milliót Vas Megye Közgyűlése állt) öltötte magára új, némileg visszafogott fantáziáról tanúskodó külalakját, korszerűsítette szolgáltatásait, fejlesztette infrastruktúráját. Igaz ugyan, hogy eredetileg ez az összeg plusz ötszázmillióval nagyobb lett volna, de a mértéktartás nem hiába erény. Miközben fájlaljuk a pénz elvándorlását, gondoljunk gödöllői olvasótársainkra és az ebből a pénzből megépített gödöllői könyvtárra. Miért csak nekünk legyen jó, a könyvtár (értsd. korszerű könyvtári szolgáltatás) mindenkié.
"Rend a lelke mindennek"
A megújult intézmény nemcsak külsejét, hanem feltételeit is átszabta.
A könyvtárat csak regisztrált olvasók használhatják Vége a régi szép világnak, amikor egy jeggyel akár egy egész osztály is elvolt. A beiratkozási díj (egy évre 1600 Ft) mellé újabb tétel a könyvtári igazolvány (400 Ft). Vigasztalhat a tudat, hogy ez négy évre szól. Ha kiszámoljuk, ez már csak egy százassal növeli az összeget évente, igaz vannak, akiknek ez is teher. A könyvtárnak pedig az, hogy bevételi kötelezettségét (évi 10 %) teljesítenie kell, ami csak a beiratkozási és szolgáltatási díjakból valamint a pályázatokon elnyert kisebb-nagyobb összegekből lehetséges.
A majdnem duplájára növekedett térben könnyű eligazodni. Az olvasószolgálati színterek (a földszinten, az első valamint második emeleten) nemcsak funkcionálisan elkülönített terek, hanem hangulatot kelteni szándékozó szín-terek is. Bár ezt első pillantásra nem sikerült felfedezni, némi rásegítés után már nem is értjük, miért nem tűnt fel ez addig.
Az általános információszerzésre, hírlapolvasás vágyó látogatók a földszint világos színű, egyszerű, funkcionális (nem trendi, de "örök") bútorai között, míg az elmélyült olvasásra, zenehallgatásra áhítók az angol könyvtárszobák stílusára hajazó sötétebb színvilágban adhatják át magukat a szellemi élvezetnek. A legnagyobb forgalmat lebonyolító első emeleti kölcsönző-térben a kétféle szín-és formavilág közötti átmenet megteremtésére törekedett a belsőépítész.
A gyermekkönyvtárban komplett kis színpad kialakításra is sor került. Ez, éppúgy, ahogy a kedves állat-és mesefigurák, társasjátékok a gyerekközönség megnyerését szolgálják. Ami nem egyszerű feladat, hiszen a környezet mellett legalább olyan nagy szükség van a gyerekek nyelvén értő, ha kell, őket inspiráló ötletekkel is ellátó könyvtárosokra.
A megújult belsőben a legizgalmasabb mégis a lift. Sportos felnőttek ugyan pillanatok alatt végigszáguldanak a lépcsősoron, ám a kényelmes gyerekek önfeledten lifteznek fel és alá. A biztonsági őr morran néha egyet, de aztán ő maga kíséri el a kis utasokat.
Információink szerint vannak, akik visszasírják a régi belsőt, (a megszokás nagy úr) nosztalgiánk azonban csupán a lábunkat folyton elhagyni igyekvő papucsok után van egy kicsit.
A terek egyértelmű elkülönülésével azonban fordítottan arányos módon változott a nyilvántartás. A kölcsönzésre gyakran hosszú, tömött sorokban várakozók némi elégedetlenséggel veszik tudomásul, hogy ezentúl mindenfajta kölcsönzésüket egy helyen bonyolíthatják. Kis cinizmussal azt is gondolhatnánk, nincs annál szívet melengetőbb látvány, mint ennyi könyvre, CD-re, kazettára, (elegánsabban: információhordozóra) türelmetlenül vágyó és várakozó embert együtt látni, az igazság azonban az, hogy a megoldást kényszer szülte, illetve a racionalizálás szelleme. Nézőpont kérdése. Tény, hogy egy-egy mágneses leolvasó vagyonokba kerül, az állományt pedig védeni kell. A várakozástól persze a könyvtárosok sem boldogok, pedig ők aztán vártak eleget, hogy végre normális körülmények között dolgozhassanak. De az olvasót, könyvtárost egyaránt jókedvre derítő gördülékeny kiszolgáláshoz szert kellene tenniük az "egy időben több helyen jelen lenni"- tudás képességére. A betegségek sem kímélik az amúgy is leterhelt dolgozókat. Olyan nagy arányú a megbetegedések száma, hogy az a kiegyensúlyozott munkát is hátráltatja. Csak reménykedni lehet, hogy nem a hely szelleme dönti le a könyvtárosokat a lábukról.
Csodát pedig ne a könyvtárban várjunk (esetleg a könyvektől). A megnövekedett feladatok ellátására, a folyamatosan gyarapodó olvasók kiszolgálására nincs elég ember. A könyvtár dolgozóinak száma ugyan öt fővel gyarapodott, éppen annyival, amennyit kértek, de kevés közöttük a szakkönyvtáros. A nyilvántartásban dolgozóknak pedig speciális ismeretekkel kell rendelkezniük, mert a számítógépes program jó ugyan, de bonyolult. A gépek érezhetnek valamit, időnként feladják. A lefagyott rendszert "felmelegíteni" pedig idő, amiből a türelmetlen embernek kevés van. Az apró bosszúságok persze nem szegik kedvét a kitartóbbaknak.
Pallósiné Toldi Márta igazgató a toleranciára építő könyvtár-kultúra elsajátítását ajánlja minden Európába és könyvtárba igyekvőnek. Úgy véli, a látogatók kilencvenkilenc százaléka elégedett, a türelmetlenség pedig népbetegség. Nagy Éva igazgató-helyettes szerint a jelenlegi feltételek mellett a szolgálat fenntartása mindannyiuktól nagy erőfeszítéseket igényel, ezért az olvasók megértését és türelmét kérik. A türelem pedig -tudjuk jól- termékeny lehet.
Közelítésben
A nehézségek ellenére újdonságokkal is találkozhatunk, például a szerdánkénti ingyenes Internet használattal. A hálózat persze rakoncátlankodik, sokszor hiába ül le a gép elé a szörfözni vágyó, de mint megtudtuk, a rendszert folyamatosan figyelik, javítják, csiszolgatják Az időnkénti nehézségekért a számítógéppel csak most ismerkedőket kárpótolhatja az ingyenes számítógépes alaptanfolyam. A könyvtár nagy hangsúlyt fektet a leendő felhasználók képzésére. Az egy hónapos (hetenként egy alkalommal tartott) tanfolyamon igyekeznek minden olyan tudnivalóval megismertetni a résztvevőket, amelyek birtokában sokkal hatékonyabban boldogulhatnak a katalógusok és honlapok világában. Főleg, ha az összes dokumentum bekerül az "éteri" katalógusba. A teljes állomány gépre vitele lassan, de biztosan bekövetkezik majd, addig is ott van a jó öreg, hagyományos keresési technika.(Ezzel együtt nem lenne baj, ha a lehetőségekről és hiányosságokról egyaránt tájékoztatva lennénk. Sok bosszúságtól kímélnének meg minket, ha feleslegesen nem próbálkoznánk, bízva a számítógépes nyilvántartásban.)
"Van, aki forrón szereti"
A szellemi éhség csillapítása után (közben) jöhet a testé. A nemrég megnyílt kávézóban sok finomság várja a látogatókat, kellemes környezetben, elfogadható árakon. Így kell ennek lennie egy modern kulturális intézményben, gondolja az átlagolvasó, és nem is érti, miért is nem volt ez mindig így. Vagy netán az aszkézis a szellemi táplálkozás feltétele lenne?
Lehetséges, de mi azért szívesebben követnénk az ókori görögök eszményét: test és lélek harmóniáját.
