Interjú Varga Zsuzsával
Zsuzsa: "Úgy érzem, hogy a Vénusznál mérföldkövekkel előbbre vagyok, zeneileg és szakmailag is sokkal pozitívabb ez a kontextus. Jól érzem benne magam, és rokonszenves emberekkel dolgozom. De tisztában vagyok azzal is, hogy hónapok kellenek még ahhoz, hogy az embereknek mondjon valamit ez, és egyáltalán eljusson azokhoz, akikhez el kell, hogy jusson."- Nyugat: Hogy érzed: mennyire van együtt a zenekar, egymásra hangolódtatok-e már?
- Még nagyon az elején járunk, igazából egy csomó dolog a színpadon derül ki. A közönség előtt jövünk rá, hogyan kellene alakulnia a műsor felépítésének és a sorrendnek, több lassú vagy éppen gyors dalt kell beépítenünk, mennyi riffet vigyen be a gitáros... Egyelőre még a tapogatózás szakaszában vagyunk. Persze azt mindannyian tudjuk, hogy minek hol kell megszólalnia, de azok a finomságok, amiktől majd egyszer tényleg teljessé válik a kép, megannyi próba után fognak csak kibontakozni. - Túlnyomórészt arról szólnak a híradások, hogy az Anima Sound System tagjaival készíted a küszöbön álló nagylemezt. Az élő zenekarról azonban semmit nem tudunk, kik ők voltaképpen?
- Két Vas megyei zenész is van közöttük, nevezetesen Szekér Ádám (gitár) és Tóth Robi (dob), akiket eddig az Ultrában lehetett figyelemmel kísérni. Ők már nagyon fiatalon is tehetségkutatókra jártak a zenekarukkal, egyszer például úgy találkoztunk a Wanted színpad hasonló versenyének döntőjén, hogy én még a Vénusz elődjével léptem fel, ők pedig alig voltak tizenhat évesek. A basszusgitárosunk Késmárki Zsolt, ő a modern irányokba tendáló rockot képviseli. Azt nem merem mondani, hogy new metal, mert párszor már kikaptam érte :) Egyébként mindegyikük jó választásnak tűnik, és amíg apait-anyait beleadnak ebbe a projektbe, addig egyáltalán nem zavar, hogy mással is foglalkoznak, hiszen saját útjaikat is járják. A közelgő kislemezen szintén közreműködtek, kreativitásukat és elszántságukat pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy Zsolt stúdiófelvétel során kipattant basszustémájával indul az első sikervárományos dal. - Mi volt a koncepciója az albumnak, ha volt egyáltalán?
- Először is iszonyatos kihívás volt az, hogyan lehet a gyakorlatban egy fedél alá hozni több ember eltérő stílusát úgy, hogy az szakmailag precíz legyen, valamint populáris maradjon, de egyidejűleg igényes is. Egy jó értelemben vett hibrid dolog ez, hiszen a Zsolték (Anima) kísérletező kedvét és az én élő zenéhez való vonzalmamat kellett összegyúrni. Eléggé bevállalós lett, hiszen egy rakás olyan dolog lett beleömlesztve, amit mondjuk én másfél éve ugyan szerettem és hallgattam, de soha nem gondoltam volna, hogy azt fogyaszthatóvá tudjuk formálni egy zenén belül. - Szerinted mennyire van létjogosultsága egy ilyen modern irányokba is elmozduló lemeznek, a sok futószalagon gyártott sláger között?
- Nem hiszem, hogy ez stílusfüggő volna, annál több múlik azon, hogy mennyire hiteles. Szerintem alapvetően ebben rejlik a titka egy zenei produktum sikerének. Ha valaki meggyőzően ad elő valamit, és lehet érezni, hogy az tényleg róla szól és önmagát képviseli benne, az mindenképpen sokat nyom a latban. Példának okáért itt van Madonna, aki William Orbit révén rendszeresen nyúlkál bele a posztmodern hangzásba, vagy akár az újonnan feka producerekkel dolgozó, ám popfiúnak megmaradt Justin Timberlake: ők úgy adják el a produkciót, hogy szinte észre sem veszi a hallgató, hogy ő most valami nagyon komoly dolgot hall, noha az említett elődadók észrevétlenül új vizekre eveztek a zenei hátteret illetően. - Drukkolunk neked. Végül mit üzennél a szombathelyi közönségnek?
- Ígérem, hogy ha hívnak, megyünk legközelebb is - és remélem, hogy kedves ismerősként üdvözölhetjük majd egymást, hiszen addigra már valószínűleg látták az új klippet is. |
