Egy májusi péntek:
"Lehetetlen könyvek száma 1, lelki bajok száma: temérdek, használható tanácsaim száma 0." (Lukács Eszter)
15.59: A vidéki tollnoknő egy túlméretezett kínai tekerccsel gyomrában lohol a belváros felé. Állítsátok meg! Ambíció és tetterő nulla, leginkább egy hűvös, sötét szekrénybe vágyik, ahová befúrhatná magát. Lelki görcseiben Terézanyut is padlóra vágná, ha megállítaná valaki, de nem. Firkász, halmozottan hátrányos helyzetben, nő, lakhelye szerint vidéki, ráadásul sem fogyni, sem önmagából, a teljesség végett regényt fabrikálni nem akar. Lohol a péntek délutánban, Lukács Eszter nyomában. Egy numerára, hogy a kétgyermekes anyukával könnyed, ám roppant tanulságosnak tűnő, spontán beszélgetést folytasson.
16. 01: A dedikálás helyén, a K.O.-ban könyvnézegetés, Lukács Eszter és az ő válogatott élete húsz-harminc példányban a földön hever. A huszadik bőr, fanyalog a rosszindulat, Bridget Jones meg álmatlanul forog az ágyában. Ismét egy realisztikus magyar női ponyvanapló... Érdeklődés iránta, jelenlegi földrajzi koordináták között elhanyagolható. Szombathelyen kevesen hajtják, ráadásul az ára sem (közel háromezer forint) a vidéki célközönség pénztárcájához méretezett. - közli egy szimpatikus, könyvügyekben szakértőnek tűnő fiatalember. A hírre, hogy ma itt Lukács Eszter dedikál, alig néhányan lézengünk, még jó, hogy az írónő késik, van idő további nézelődésre. Azért az a sötét ruhásszekrény...
16. 22: Lukács Eszter megérkezik. Az írónő Zalaegerszegen dedikált, ezért a késés. Egy kicsinyke asztal mellett összesodródunk. Szelíd mosolyok, a megénekelt ráncoknak nyomát sem látni, egy kedves nyílt hölgy. Magnó nincs, jegyzetelünk: Az inkognitónak lőttek, Lukács Eszter, a magyar anyák mindennapjainak dalnoka valójában Sümegi Noémi, a Heti Válasz belpolitikai, mostanság kulturális rovatának újságírója. Élete regényének ihletője ki más, mint a női napló apostolasszonya, Bridget Jones volt. (Javára írandó, a kezdetek a Terézanyu előtti időkre datálhatók) Az ötlet egyszerű, adott a stílus, a lelkizős, humorral meglocsolt egyéjszakás műfaj, amit felhagyván a szingli vonallal egy nem éppen tipikus kétgyermekes háziasszonyra adaptált. A többi már magától jött, hamar rátalált Lukács Eszter saját BJ-s hangjára.
16. 32: Naplószerű, humoros jegyzeteit két éve még Gyes alatt, a Népszavának kezdte írogatni. Az álnév logikus, az újságíró félt attól, hogy a történet szereplői magukra ismervén megsértődnek. A könyv és vele a siker már adta magát, a kiadó hamar rástartolt. Igaz, marketingjének, még kicsit még izmosodnia kell. Ám így is viszik, mint a cukrot, már a sokadik kiadást éli meg. Hívogatják rendesen, reggeli csevegőkre, lazacba, rádióba, cikkeznek róla. Szoktatta magát az új szerephez. (Médiában járatos ismerőseivel eleinte még gyakorolta, hogyan kell a mikrofon másik oldalán szerepelni.) Kilétét már rég nem titkolja, kis ország, itt minden hamar kiderül. Munkatársai és a család büszkék rá. A folytatás, bár lenne igény rá, kicsit nehézkes. Attól kezdve, hogy felfedte kilétét, már nem tud úgy, felszabadultan Lukács Eszteresen írni mindennapjairól. Lépten-nyomon visszakapja, például barátnőjétől, ha mesélni kezd: Te Noémi, ezt nehogy le merd írni! A könyvet elsősorban mégis lányainak írta. A nagyobbik párna alatt őrzi, lefekvés előtt mindig olvasgat belőle.
16. 44: Két kedves középkorú hölgy fut be, dedikáltatni jöttek. Beszélgetünk tovább, az írónő, a rajongók és a helyi firkász. Olvasták Lukács Esztert, szeretik is, mert róluk szól. Az egyik hölgy a Heti Válaszban olvasott egy lelkendező kritikát a könyvről, ennek hatására vásárolta meg, nem tudta letenni, egyvégtében kiolvasta. Beszélgetünk, mekkorák a gyermekek.
Noémi mostanában a Heti Válaszban a belpolitikából a kultúra és környezet rovatba nyergelt át, szereti, sokkal nyugisabb, többet tud a családjával is foglalkozni, az újság a béke szigete, úgyhogy minden rendben. Búcsúzóul bevallja, ha Lukács Eszter még egyszer tollat ragad, akkor ezt lányai kamaszkorában teszi. Tanulságos, regénynek való időszak lesz.
17. 00: Elbúcsúzunk, kilibbenünk a nyárba.
"Ábrándozások arról, hogy becsönget Esterházy Péter, mert személyesen szeretne gratulálni az irodalmi az irodalmi Nobel-díjhoz..." (Lukács Eszter)
