Új korszak köszöntött be a közel három és fél évtizedeses szombathelyi textiles kiállítások sorába. A Képtár seregszemléje, a 2002. évi összegző Nagy Magyar textilkiállítás után nem kettő, hanem háromévente jelentkezik majd. A nyitás június 26-án Sopronban, a Festőteremben a 2000. évi textilbiennálé díjazottjainak bemutatkozásával vette kezdetét, aztán...
Csütörtök délután négy tájban a Képtár hűvös termeiben nem mindennapi a forgatag. A fonalmesékkel betakart falak előtt, pezsgőspohárral a kézben, majd háromszázan zsibongunk már. Még egy kis nézelődési idő, közben jóleső várakozás, majd az első nagyszabású triennálé ünnepi protokoll verziója. Nem mondhatom el senkinek... - gitározik Tolcsvay, aki világhírű gobelinművész társával, Péreli Zsuzsával érkezett. A közeg sem mindennapi, a textiles szakma internacionálisan, a városból is sokan, hivatalból vagy kíváncsiságból itt nyüzsögnek. Szemben a mikrofonnal a városvédő Ráday Mihály profilja villan fel, magánemberként vegyül, fotóz, a sorok között egy volt államtitkár arca dereng. Vagyunk egypáran, no.
Szavak, üdvözlő bekezdés. A szakma, a megye és a Képtár első emberei a textiles hagyományt és a megmozdulást méltatták. Közben telik az idő, a hosszúra nyúlt előszavakból is megtudunk egyet s mást, például, hogy a szervezők a korábbi években felvonultatott textiles szekciókat érintetlenül hagyták. Az idei, számozás szerint első Textiltriennálé témája az "Átjáró" lett, ahol a szervezők öt kategóriában írtak ki pályázatot: a hazai művészek számára fal - és tértextil, alkalmazott textil és szalagok, nemzetközi mezőnynek zászló és miniatűrtextilek kategóriában. Valóban emlékezetes és gondolatébresztő mondatokat azonban csak eztán, a szakmától, Péreli Zsuzsa bájos fonalmeséjéből kapunk.
A kiállított művek száma mintegy 220, beleértve a csoportként, sorozatként készített munkákat is. Páran, ha jól számolom tizennégyen a megnyitó utolsó harmadában díjban is részesülnek. A főbb díjadományozók közt a Nemzeti Kulturális Örökség minisztériuma, a megye és a város önkormányzata szerepel. A sok elismerés között az "Év textilművésze 2002." Széles Judit lett. (A zsűri tagjai a képtárigazgató Gálig Zoltán mellett Kelecsényi Csilla, Lencsés Ida, Sárváry Katalin és Sóváradi Valéria textilművészek voltak).
Míg lent az aulában szaftos töltött káposztás, nokedlis pörköltes, salátatálas, csirkecombos valódian gyomor-csalogató terülj-terülj asztalkám vár, mi kivárásos alapon a termek falait vizslatjuk. Ilyenkor, mikor lent még urasan mérik a jobbfajta rizlinget, tágas és belátható csak igazán a fenti tér. Fonalmesék... Vezetnek, taszítanak, lüktetnek, áramlanak egymáson és egymás által. Gombolyagok, megannyi életút, rajtuk átjárók és kapuk, óceánok, hullámzások és tovarezgések. Falikárpitokon egy-egy élet álma, máshol tértextíliába foglalt harmóniák. A próbababákon ruhába szőtt test nélküli nőisség, a tér közepén vesszőből font spirális út...
Olvassuk a rozsdás olló köré szőtt sorokat. Gombolyítjuk a fonalat mi is tovább, idő és tér nélkül, múlt és jelenben, ég és föld között. Leginkább a fal- és térkárpitok, anyag-minták ragadnak magukkal. A ruhakollekciók közt is akad egy-két bámulatosan szép. A miniatűrökkel már bajban vagyunk, elvontabb, nehezebben megfogható kategóriák, számunkra olykor a giccs és az értéktelen hulladék határát súrolják. A szoborszerű kompozíciókhoz néha úgy érezzük, kicsik vagyunk, így hamar átlépünk rajtuk. A zászlók között is találni egy-két ötletes megoldást, ám ebben a műfajban, látva az előző évek kínálatát, úgy tűnik, nehéz újat mondani. Összességében azonban világos, valóban igényes a gyűjtemény, látogatásra, böngészésre nagyon érdemes. Egyszóval, jut eszünkbe, jöhet a várva várt svédasztal... Időközben, míg mi fent bogarásztunk, jócskán megkopaszodott, de potyautasként nincs okunk panaszra...
Az I. TEXTILTRIENNÁLÉ a Szombathelyi Képtárban augusztus 31-ig látogatható. Érdemes körülnézni.
