Szombathelyi indulásunkkor már hatalmas villámok és eső érkezett a Kőszegi-hegység irányából csütörtök délután, gondoltuk a Velencei-tónál biztos másképp van ez, de később rá kellett jönnünk, hogy egyre sötétebb az égbolt az úticél irányában, így vélhetően arrafelé sem jobb a helyzet.
Veszprémet elhagyva már biztos volt, hogy a folyamatos eső, és az 5 másodpercenként cikázó villámok a fesztivált is elérték, kaptuk a fülest telefonon, hogy lekapcsolták a színpadokat, tombol a szél, mindenki a sátrakban várja az enyhülést, a szél rádöntött egy ledfalat valakire, miegymás.
Sár és csúszás
Amikor beértünk a fesztivál területére, szerencsére az eső már csak szemerkélt, nem szakadt, mint húsz perccel előtte, és jeget sem szórt fejünk búbjára. Mindenfelé pólóban, papucsban, és rövidnadrágban ácsorgó embereket láttunk, akik indulhattak haza melegebb öltözetért tekintve, hogy lehűlt a levegő és a szél is fújta még a magáét. A csúszás minden téren várható volt, autók csúsztak az árkokba, emberek csúsztak a sárban, és a koncertek kezdési időpontja is csúszott.
A Fish! zenekar bulija például elmaradt, az Irie Maffia, a PASO, és a Depresszió másik színpadon lépett fel (ugyanis a nyitott, Kalinka Stage még nem volt alkalmas koncertre). Az Ocho Macho zenekar este 11-re volt kiírva, de már kicsivel hajnali egy óra is elmúlt, amire a villámok elültek és a technikusok is kellőképp megszárították a hangosító-berendezéseket, hogy színpadra léphessen a vasi banda.
A ledfal-sztori
A Kalinka Stage mellett döntött le a szél egy nagy ledfalat délután. A berendezést tartó állványzat elgörbült, és még egy biztonsági embert is eltalált, akiről
nem pletykálhatunk
elven nem tudtunk meg semmit sem, csak annyit csíptünk el a zenészek közti beszélgetésekből, hogy állítólag már jól van, csak a kezét kellett be-, illetve felkötni.
Dagonya, Tankcsapda és Ocho Macho
Eközben a Tankcsapda koncertje már elkezdődött a nagyszínpadon, a sötét nézőtéren nehéz volt közlekedni, mert egyre csak dagonyáztunk, hatalmas tócsákba merültünk, ezért inkább átvonultunk a sátorba, ahol fix volt a padló, Irie Maffiáék épp a kék nótájukkal ugráltatták a közönséget, majd utánuk a PASO pörgette meg a táncoslábú ska rajongókat.
Az Ocho Macho koncertjén is porzott volna a nézőtér, de szárazság híján csak a műanyag méhsejt-padozaton toporzékoltak az emberek, bár a sárban elcsúszva hirtelen bebarnuló egyéneket is láttunk, ők nem bírták ki dagonya-hangulat nélkül. Ha nem szórták volna elakadt autóként mindenfelé a sarat, akkor talán le is fotózzuk őket.
Hajnalban indultunk haza, addigra már kitisztult az ég, és megtudtuk napok óta ott fesztiválozóktól, hogy idáig ez az egyik legjobb EFOTT, csak rossz estét fogtunk ki. És valóban, rossz estét fogtunk ki, mert látszott, hogy idén nagyon jó volt a helyszínválasztás, a kánikula és a tópart most jól megfér egymás mellett egy fesztivállal. Csak mi érkeztünk rossz napon, no meg az idő. De talán a mai napsütésben kicsit kiszáradtak a színpadok, a sárgödrök, és folytatódik a buli gondtalanul, ahogy azt hajnalban szerették volna sokan.
