- A római korban politikai jogaik szinte egyáltalán nem voltak a nőknek, nem rendelkeztek választójoggal, és hivatalt sem viselhettek. A vallási élet ez alól kivételt jelentett, a Vesta papnők például különféle kiváltságokat élvezhettek a férfiakkal szemben. A család feje az apa- a pater familias volt. Ő akár a gyermekét is megölhette, vagy ha feleségét például házasságtörésen kapta, kivégeztethette. Az összetartó erőt azonban az anya, a mater familias jelentette minden családban.
Később megnyíltak a bordélyházak is
- Igen, egyes vallási szertartásokon például csak férjes asszonyok és Vesta papnők vehettek részt. Ha a férfi megjelenésével meggyalázta ezt a helyet, megfizetett tettéért, hiszen a pontifex maximus elé került, ő törvénykezett felette.
- Hogy teltek a római nők hétköznapjai? Összehasonlítható-e a mai női modellel?
- A férj biztosította a család megélhetését, bár a nőnek is volt hozománya. Különösen a késő császárkorban voltak erre büszkék a hölgyek, sőt válás esetén magukkal vihették a hozományt is. A domina, tehát az úrnő volt az, aki az atriumban - a főteremben - székelve elosztotta a cselédség feladatait, ő járt bevásárolni. Feladatai hasonlóak voltak, mint a mai nőknek. A köztársaság korában még nem volt nagy divat fürdőkbe, vagy színházakba járni, később azonban a római nők már akár színpadra is léphettek, és megnyíltak a bordélyházak is. A felszabadított rabszolgák ugyanazokat a foglalkozásokat űzték, mint mi. Volt például köztük manikűrös, énekesnő és halaskofa is.
A nők életcélja a házasság volt
- A fiúkat taníttatták, ők kapták a szellemi nevelést. A lányok elsősorban a háztartási munkából vették ki részüket, tehát kisgyermek koruk óta szőttek, fontak. A legnagyobb életcéljuk a házasság volt.
- Maguk választhatták meg jövendőbelijüket, vagy a házasságot a szülők ütötték nyélbe?
- Ez a pater familias döntése volt. A hölgyek nagyon sokáig csak erre a nevezetes napra készültek. Érdekes, hogy a májust, júniust nem tartották szerencsésnek a házasságkötésre. Számunkra az is különös lehet, hogy nem pap adta össze őket. Hiába voltak mélyen vallásosak, csak egy férjes asszonynak volt ahhoz joga, hogy az ifjú pár kezét egymásba tegye.
Létezett például paróka, vagy műfog...
- A római nők számára a kozmetika, és a szépség rendkívül fontos volt. Ovidiusnál olvashatunk rengeteget a különböző frizurák elkészítéséről. Ugyanúgy létezett például paróka, vagy műfog, csak éppen elefántcsontból. A hölgyek festették is magukat. Érdekesség, hogy a rómaiak úgy tartották: a barna bőrűek szegények, hiszen azért lesz napbarnított a bőrük, mivel kénytelenek a napon dolgozni. Az előkelő asszonyok ezért fehér festékkel kenték be az arcukat, a ráncokat pedig viasszal simították el, szemöldöküket szénnel húzták ki. A kozmetikai műveletek elvégzésére rabszolgákat képeztek ki.
- Nyilván az öltözködésre is nagy gondot fordítottak a birodalom asszonyai...
- A térdig, illetve bokáig érő tunika alatt gyapjú alsóruhát viseltek. A férjes asszonyok pedig úgy öltöztek, hogy eltakarják bájaikat. Ez aztán később persze kiment a divatból. A keleti hódítások során beszivárogtak a selymek, az ezekből készült, rendkívül változatos és szép mintájú ruhákat viselték a nők.
- A szórakozás csak a férfiak privilégiuma volt?
- Nem, az arénák nézőtere a nők számára is nyitva állt. Sőt, ha egy előkelő, férjes asszony elcsábult az erős gladiátor által, akkor a férfi magához vehette, mint vadházasságban élő társát. Ugyanakkor persze a gazdag férfiak felszabadított rabszolgával, vagy színésznővel, énekesnővel is folytathattak viszonyt. Az előkelő hölgyek, mivel nem volt sok dolguk, fürdőkbe, színházba jártak, és rengeteget utaztak. Bár lehetőségeik korlátozottabbak voltak, úgy gondolom, az ókori Rómában is jó volt nőnek lenni.
