A Mikulás-ünnepnél kevés bonyolultabb dolog van a világon – az eredeti névadó ugyebár Szent Miklós, az egykori Lycia római provinciában, most Antaya közelében fekvő Myra püspöke. Ő a gyerekek védőszentje, akinek kultusza a X. században honosodott meg Németországban. Innen került a december 5-én éjjel érkező titokzatos jótevő ünnepe Magyarországra, alig több, mint száz esztendeje. A Mikulás név viszont cseh származású, az ajándékozás pedig osztrák hatásra jelent meg hazánkban.
Mikulás vagy Télapó?
Később felbukkant a Télapó elnevezés is, és lassan teljes lett a nemzetközi zűrzavar. Sokan vélik úgy, hogy Télapó kommunista szülemény, így nem árt hangsúlyozni, hogy már Arany János és Mikszáth Kálmán műveiben is felbukkan a neve. Mikulás-Télapó egyes források szerint Bohémiában él, mások szerint Lappföldön, esetleg az Északi-sarkon, segítői pedig manók, angyalok, krampuszok, égi szánját rénszarvasok húzzák, vagy egyedül dolgozik. Kész csoda, hogy gyermekeink nem zavarodnak össze!
De mi is az eredeti történet? A középkori legenda szerint Miklós püspök megtudta, hogy szomszédja a szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát. Mivel segíteni akart rajtuk, a következő éjjel a szomszéd nyitott ablakán bedobott egy zacskónyi pénzt, annyit, amelyből mindhárom lány férjhez mehetett. Ez az alapja annak a ma is élő hagyománynak, hogy az ablakba tesszük a kitisztított cipőt-csizmát, amelybe a Mikulás reggelre ajándékot tesz.
Joulupukki és Santa Claus
A globalizációnak köszönhetően természetesen megjelent hazánkban is az angolszász származású Santa Claus, aki a változatosság kedvéért karácsonykor érkezik, az Északi-sarkról, rénszarvasok húzta szánnal. Észak-Európában a Lappföld a Mikulás hazája, és nyelvrokonainknál nemes egyszerűséggel Joulupukki a neve, mit sem törődve a finnugor nyelvi közelséggel. Aztán itt van Gyed Moroz, miszerint Fagy-apó, aki a kommunista Szovjetunióban igyekezett kiszorítani a köztudatból Szent Miklóst, és aki Újév napján hoz ajándékokat. Hát, nem könnyű ennyi Mikulás között eligazodni…
Sokak szerint azonban nem itt van a lényeg: bárhogyan hívják is a jóságos ajándék-hozót, a lényeg, hogy bomba üzletet jelent a fogyasztói társadalom világában. Mikulás sima reklámfigura lett, egyike az évi nem kevés, kötelező vásárlási láz emblémáinak. Ma már elhomályosult eredeti jelentése, amely elsősorban arról szólt, hogy emlékeztesse a gyermekeket a jó és a rossz közötti különbség fontosságára. Tömegtermék lett maga a Mikulás is, akárcsak a nevéhez fűződő ajándékok.
Még szerencse, hogy legalább ezek legfontosabbika, a csokimikulás története nyomon követhetőbb. Először 1880-ban készítettek ilyen figurákat, természetesen a svájci Suchard-csokigyárban. Pár év alatt a legnépszerűbb Mikulás-ajándék lett belőlük, és 1934-ben Magyarországon is megkezdődött gyártásuk és árusításuk.
Az elején még tömör csokiból készültek, aztán (nyilván nem a Szent Miklósra jellemző önzetlen bőkezűség miatt) jöttek a kívül egyre cicomásabb, belül egyre üresebb és üregesebb csokifigurák. A jobbak kakaóvajat is tartalmaznak, a filléresek alapanyagát jobb, ha nem firtatjuk. Maradjunk annyiban, hogy Mikulás napján legalább a szülők legyenek bőkezűek, és ne a legolcsóbb, Mikulásnak öltöztetett és csokinak látszó borzadalmakat tegyék az ablakba…
