Tisztelt hölgyeim, szeretném eloszlatni az aggályoskodás utolsó ködcsimbókját is. Engedelmükkel. (Itt most az eloszlatás puha süvítése hallik.) Az alábbi esszé távol áll bármiféle poshadt sörszagú, a kultúra mélyrétegeiben kapálódzó, hímsoviniszta megnyilatkozástól. Csupán a fajunk fenntartását szavatoló nemes célt szolgálja, hiszen a flörtölés zordon szálerdejében fonalat vesztett férfitársaim megsegítésére irányul. Úgybizonyám. Hiszen amikor már minden kötél szakad, és kibogozhatatlan talányként tárul elénk a magát törékenynek mutató lélek, matróztanfolyam vagy agyturkász tanácsadószerv helyett egészen másképpen oldhatjuk fel a bivalyerős csomókat. Ha ugyanis leendő áldozatunk egy adott zenei műfajra borította ízlésének égből pottyant ejtőernyőjét, és mi ebből a stílusból precízen felkészülünk, nyomban kedvünk szerint tologathatjuk a mozaikdarabkákat. Csak tudnunk kell, melyiket hova.
Amennyiben kiszemeltünk house partykon vereti szét szisztematikusan tűsarkait, úgy nekünk is be kell vetnünk magunkat az éjszakai klubok vibráló bugyraiba. Ha voltunk már főállásban repülőtéri forgalomirányítók, vagy darukezelők építkezésen, nem kell paráznunk táncunk esetleges darabosságát illetően. Mert nem lesz az. De ha szégyenletes módon egyikbe sem kóstoltunk még bele, bőségesen elég, ha blindre eleresztjük végtagjainkat valamelyik, éppen abban a pillanatban felvillanó spotlámpa vagy strobi koordinátái felé (igazából mindenki így csinálja.) Maradjunk a lány közelében addig, mígnem energiaveszteség folytán le nem áll a csápolással. Ha ugyanis az extázis tetőfokán akadunk rá a dumálhatnékunkkal, testszagának párafelhőit Guinea eukaliptuszillattal átitatott levegőjéhez hasonlítva, ő érdemi felfogás helyett egy cigisdobozt fog nyújtani felénk, lejmolónak gondolván. Akcióba lépnünk tehát akkor ildomos, amikor ő épp a hatodik ásványvízért kattog a pulthoz. Kétkilóért beszerzett lengyelpiacos kulcstartónkat jelzésértékűen meglobogtatva, hamar rátérhetünk a tudat alatt fallikus archetípusokat idéző fényrudacskák témakörére. Ha fogja az adást, a tenyerében vagyunk.
Hiphop buliban az asszimilálódás a testünk arányaihoz képest túlméretezett, a bőrfelülettel minél kevesebb ponton találkozó ruhadarabok kiválasztásával kezdődik, amit olyan kiegészítőkkel tehetünk hitelesebbé, mint a billegő higanymozgás, imitált arcidegbénulás, vagy a jól bevált szódázott sör műanyagpohárban, kiloccsantás nélküli akrobatizmussal párosítva. Nem kell a szavak emberének lennünk ahhoz, hogy elnyerjük választottunk szívét: elegendő a Spektrum gyorstalpaló természetfilmjeiből ellesni a hímdoninancia nonverbális praktikáit, majd ezek szerint megjátszani a bevállalós állatot. Mondjuk félvállal padlóra küldeni egy nálunk nyüzügébb formát, átkot szórni rá dél-bronxi szlengben, majd önkényesen eltiltani a csocsóasztal tízméteres körzetétől. Ha ez még mindig nem peckesítette a hölgy érzékeny pontjait, és neadjisten beszédre vetemednénk, távolról kerüljük el a kanyargózó körmondatokat. Egy ilyen akció során ugyanis kábé egy raccsoló orrszarvúnak érezhetnénk magunkat, aki egy zéta retiküli dialektusú marslakónak próbálja ecsetelni a termodinamika alapelveit. Hagyatkozzunk a repszövegekben csak töltelékként használt indulatszavakra, aztán várjuk a ráutaló "meg hát" magatartást a másik féltől.
Rockrendezvényre indulván akklimatizálódjunk bele a legközelebbi italozó helyiségbe, ami lehetőség szerint ne legyen harmadosztályon felüli (párnázott székek és lehúzható vizelde esetén érdemes elkezdenünk gyanakodni). A szokásmechenizmusok az ötödik tablettás után rögzülnek, felsőajakideg-kisülésekkel és pulzusra horpadó kukavízióval párosulva. Ez azért szerencsés, mert előreláthatólag ugyanezen az agysejtkúráló féregjáraton közlekedik majd választott hölgyeményünk is, akitől egy húszast tarhálva tüstént belemelegedhetünk a színpadi melegben elhangolódott húrok égető problematikájába. Vízhatlan bőrtarisznyánkat készségesen ajánljuk fel neki bármiféle testnedv ürítésére, majd vonuljunk centrális pogópozícióba sebeket szerezni. Ha belefáradtunk a véraláfutásokba, feltűnés nélkül forszírozzuk a romantikus súlypontáthelyezgetést, már ami a közös hazamenetelt illeti. Innentől sínen vagyunk, csak puritán elbúcsúzásunknál ne feledjük az előttünk álló ikerpár életszagú feléhez intézni jókívánságainkat.
PS.: bárminemű rosszindulat, velőig hatoló ellenérzés, tikkadt bosszúvágy kihallása a fentiekből csupán a képzelőerő szüleménye. A Nyugat.hu valamennyi zenei irányzattal egy húron pendül, és a világbékéért munkálkodik. :-)
