Emlékeimben március 15. mindig az elmaradt napsütésekről szólt, nem egyszer tettük már meg ezt az utat a szürkeségben dideregve. A 2024. évi március 15. viszont kivétel volt ebből a szempontból, miközben a programok idén is a már megszokott sémát követték, melyben a koszorúzás foglalta keretbe a nemzeti ünnepet Szombathelyen.
Az egykori MMIK, ma már Művészeti Népfőiskola mellett, Petőfi Sándor szobránál vette kezdetét a városi ünnepségsorozat. Az ovisok zászlói mellé először dr. Nemény András polgármester, dr. Horváth Attila, Horváth Soma és dr. László Győző alpolgármesterek és dr. Károlyi Ákos jegyző koszorúja került. Őket a Vas Vármegyei Kormányhivatalt képviselő Telek Miklós és Kovács Györgyi, utánuk az Éljen Szombathely Egyesület vezetői: Tóth Kálmán és Bokányi Adrienn, majd a Fidesz képviselői, Illés Károly és Ágh Ernő követték a sorban.
A 11-es Huszár Hagyományőrző Egyesület lovas huszárait követve indult az egyre népesebb tábor a Március 15. térre, ahol a felvonták az országzászlót, és itt kapcsolódott be az ünnepségbe Szombathely Város Fúvószenekara, amit a lovak elég rosszul toleráltak. A Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium diákjainak műsora tette színesebbé ezt az állomást.
A Savaria Múzeum lépcsőjén láttunk modern és néptáncot, utóbbi az Ungaresca Táncegyüttes és a Mesebolt Bábszínház közös előadása volt, népzenével és szavalatokkal, így aki ide kilátogatott, az tartalmas szórakozást talált magának.
A Himnusz közös eléneklése után lépett a mikrofonhoz Nemény András polgármester, aki a beszédében a legtisztább forradalomnak nevezte 1848-at, melyben mint egy új elem születésénél jött létre valami fényesen izzó, ami aztán berobbant és széles embertömegek elégedetlenségének adott hangot.
Végül, a 176. évfordulón is Horváth Boldizsár szobrának megkoszorúzása volt a délelőtti programsorozat utolsó fázisa.