Május 27-én, délután 5 órára egész kis tömeg gyűlt össze a Berzsenyi Dániel Könyvtár földszinti termében. Az apropó a Prieger Zsolt Kedves Teréz! című könyvének a bemutatója, ami ezúttal a TIT Hölgyklub jóvoltából valósulhatott meg.
A terembe lépve már érezhető volt valami vibráló feszültség, amit tovább fokozott az is, hogy a TIT Hölgyklub tagja, Dobolánné Ács Rozália csak egy rövid köszöntő beszédét mondott a betegség miatt távol maradó elnökasszony, Tátrainé Kulcsár Irén megbízásából. De, nem is kellettek ide hosszú monológok, a téma kellően érdekfeszítőnek ígérkezett.
Prieger Zsoltot Tar Patrícia tanár, újságíró és Sümegi István filozófus kérdezték a kötetről, Martonvásárról és a címben is szereplő Kedves Terézről. Pedig a mű középpontjába csak közvetve találhatjuk meg Brunszvik Teréz alakját, mert az sokkal inkább Prieger Zsolt mindent megszépíteni vágyó attitűdjéről, és az élet kavargásáról, gomolygásáról alkotott világképéről szól.
A fiktív leveleket annak az egyszerű ténynek köszönhetjük, hogy Prieger Zsolt háza szemben található azzal a kastély kerttel, ahol Brunszvik Teréz sétálgathatott. Ez annyira megihlette a szerzőt, hogy levelezésbe kezdett a határsértő módon keresztény grófnővel, aki már az 1800-as évek elején felismerte a gyerekközpontú oktatás fontosságát, és megalapította az első magyarországi óvodákat.
A kötet egyik legmagávalragadóbb pontja az, ahogy a komposztról leveleznek. Ez mutatja meg a legjobban, hogy minden mindennel összefügg, és az is lehet szép, vagy legalább hasznos, ami összerohad, mert a végén összeérik és táptalaja lesz az új életnek.
Ezek után pedig jött egy közel lírai önvallomás Zsolttól:
Nincs nálam a bölcsek köve, folyamatosan tévedésben vagyok!
- mondta ezt úgy, hogy Brunszvik Teréz leveleinek megírásához rengeteg kutatómunkát végzett, naplóbejegyzéseket és leveleket tanulmányozott, hogy a lehető leghitelesebben adhassa vissza Teréz világszemléletét, aki kis túlzással a világ végére is elutazott csak azért, hogy megnézzen egy innovációt, és elhozza azt Magyarországra.
Ebből a szempontból pedig nem is volt nehéz dolga a szerzőnek, mert a jellemük sok hasonlóságot mutat, mert bár mindketten tradicionalisták, emellett nem kevés lázadással igyekeztek a lehető legteljesebb szabadságot megélni az életben.
A Kedves Teréz! című könyvet nem érdemes egyszerre elolvasni. Célravezetőbb beosztani és csak napi egy-egy levél, vagy levélváltás erejéig kiszakadni a valóságból. Összességében pedig ritka az olyan jó könyvbemutató, ami ennyire informatív, és mégsem szpojlerezi szét a művet, megfosztva ezzel az olvasót a valódi katarzistól. Prieger Zsolttal készült podcastunkat pedig itt nézheti meg 
Prieger Zsolt: „Szörnyű lehet Majkának vagy Azahriahnak lenni” 2024. April 15. 20:01 .
