A kecske- és tehéntejet egyaránt felhasználják a másik termék hamisítására, de már a bivaly- és a szójatejben sem lehet bízni. De már csalnak a tejsavóval és a zsírsavakkal is. Többnyire a cél az, hogy feljavítsák, vagy felhigítsák az eladni kívánt terméket, de végül a fogyasztó jár rosszul - írja a Wessling Tudásközpont tudományos szaklapja nyomán a penzcentrum.hu.
A tej vizezése megváltoztatja annak elektrolit-koncentrációját, vagyis vízoldható sótartalma csökken. Ezért a vizezést só hozzáadásával próbálják elfedni, a tej zsírtartalmának megnövelése céljából pedig bizonyos esetekben étolajat és detergenseket alkalmaznak. A tejhamisítás annyira általánossá vált, hogy bevett gyakorlatként hivatkoznak egy magyar kutatás szerzői a folyamatra: a tehén- és a bivalytej, illetve a tehén-, a kecske- és a juhtej elegyítése világszerte általános, de az Európai Unió élelmiszerjogi rendszerében ezek mind hamisításnak számítanak. A tehéntejet a leggyakrabban kecsketejjel hamisítják, azonban gyakran előfordul az is, hogy az egyébként kiváló minőségű kecsketejet vízzel vagy tehéntejjel elegyítik.
A növényi tejeket is gyakran használják az állati eredetű termékek felhigítására: ennek oka, hogy a fejlődő országokban a vízhiány nehezíti az állattartást, de a szója kevesebb vízzel is működik. Az ilyen csalást ugyan fel lehet ismerni a laborokban, mert a tejhez kevert szójafehérje kimutatható, de ízre már nehezebb dolga van a fogyasztóknak. 10-20 százalék szójatej tehéntejhez történő keverése nem változtatja meg sem a joghurt, sem a sajt organoleptikus tulajdonságait. Más kutatások szerint fordítva is csalnak, vagyis a növényi tejekhez is adnak tehéntejet, ha az olcsóbb, mint mondjuk szójából gyártani.
