Szerdán kora hajnalban indult el az a kisbusz és a rádiós autó, amelyekben az Erdélyben lévő gyermekotthonok magyar lakóinak küldtek ajándékokat a szombathelyiek. Magánszemélyek, gyerekek és felnőttek, illetve cégek felajánlásaival - játékokkal, meséskönyvekkel, valamint élelmiszerekkel éskonyhai felszerelésekkel - megrakva indultunk a több száz kilométeres útra. Késő este érkeztünk meg Szovátára, ahol akkor még sok mindent nem láttunk, csak akik már nem először jártak itt tudták, hogy másnap reggel mi sem fogunk csalódni. Ez így is lett, a táj lenyűgöző, amerre a szem ellát, a gyermekotthont hegyek veszik körül. Ebben a házban több mint 80 gyermek él, családonként 10-15 kisebb-nagyobb fiú vagy lány.
A kicsinek is örülnek a gyerekek
Illedelmes, udvarias gyerekek, akik minden találkozáskor hangosan köszönnek előre nekünk, idegeneknek, és ez így volt akárhol jártunk eddig. Bárhova mentünk, bármit vittünk, akár csak pár szem szaloncukrot adtunk egy gyermeknek, azonnal szépen megköszönte, és fülig érő szájjal mosolyogva ment tovább. Nem tolakodtak, nem kérdezték mit adunk még? Nekik elég volt az, amit kaptak, és őszintén örültek neki. Azt gondolom ez életre szóló tanulság és talán példa lehet a saját gyerekeinknek is.
Most, amikor közeleg a karácsony, a szeretet ünnepe, de sokszor csak arról szól, hogy ki mit ad - kap, milyen ajándékot vegyen, kinek milyen nagy dolgot adjon azon a napon, aminek talán semmi másról nem kellene szólni, mint a családokról, és az őket összetartó önzetlen szeretetről. Lehet, hogy nekünk, akik most itt voltunk, talán idén kicsit más lesz majd az ajándékozás, emlékezve ezeknek a gyerekeknek a csillogó szemükre, amikor a kezükbe adtunk pár szem szaloncukrot.
Szováta után elmentünk Szolokmára is, egy általános iskolába. Kis csapatunk visszajáró vendég itt már, és nagy szeretettel fogadtak bennünket. A gyerekek nagyon élvezték Devecsery László különleges irodalomóráját, aki bár manapság középiskolásokat tanít, de ugyanolyan jól boldogult az 1-4 osztályt magába foglaló tanteremben ülő csillogó szemű kisdiákokkal is. Együtt mondtak verset, vonatoztak, és egy bátor kislány nekünk is előadott egy szép karácsonyi verset.
Betlehem a sóbányába
Később átmentünk Parajdra. Itt egy napközi otthon működik, ami az iskola szomszédságában van. A gyerekeket már meleg ebéddel várják, majd délután együtt készítik el a házi feladatot, és csak ezután mennek haza. Akinek kell, annak kimossák a ruháját, megfürdetik, és tiszta ruhában küldik haza.
Még indulás előtt kaptunk egy kérést Parajdról, hogy a sóbányában idén is lesz karácsonyi ünnepség, ahol szükség lenne egy nagyobb méretű betlehemre. Ehhez Szombathelyen segítséget a Mormon egyház helyi gyülekezetétől kaptunk. Elkészítették, és mi elvittük a gyerekeknek, akik nagy örömmel és tágra nyílt szemekkel fogadták. Cserébe gyönyörű énekeket és verseket kaptunk tőlük.
Az adományok egy része célba ért, de még két nap előttünk van, amikor Dévára, Petrozsényba és Kisiratosra látogatunk el, hiszen utolért bennünket a csapat másik fele, egy újabb busznyi adománnyal Szombathelyről.
Köszönjük a segítséget!
