Késve érkeztem meg Ákos koncertjére, de a taxiból kiszállva már a Csónakázótónál hallottam a közönség sikítását, és ahogy Ákos a mikrofonba üvölti, hogy ideális popsztár. Ő tegnap kétségkívül az volt.
Ő és sleppje vitathatatlanul profi, ezért is érdekelt nagyon, hogy egy ingyenes bulin mit fog villantani. Volt hatalmas kivetítő, villódzó koncertfények, a színpad elején pedig maga Ákos, akiért sok ezren odavoltak a tegnapi közönségből: az első sorokban például a hardcore rajongók, akik kívülről fújták az összes szöveget, kicsit kijjebb pedig azok, akiknek Ákos a fiatalságát idézte vissza, legalábbis ezzel tudom magyarázni azt, hogy a Minden ami szép volt című dalnál úgy megőrültek az emberek, mint legutóbb Szalai osztrákoknak lőtt góljánál.
Ezután hátra mentem, ahol sok olyan néző álldogált és üldögélt, akik a zene miatt mentek ki - nekik minden elismerésem. Mert bizony Ákostól sokan elfordultak, miután ő lett a miniszterelnök udvaribolond típusú költője, és osztja a tudást arról, hogy a nőnek a konyhában vagy a szülőszobában a helye. Abba nem mennék bele, hogy hány nő büszkeségét sértette meg ezzel, olyanokét, akiknek valamilyen oknál fogva nem lehet gyereke - a hülye libsiknek ez is megfordul ám a fejükben.
Itt vannak azok, akik már előre megírták a cikket!
Ez a hátsó közönség is énekelte a dalokat, jól érezte magát, aztán Ákos egy óra után rákezdett a magyarázásra, mert hát a baloldali sajtó szerint ő csak a playback, a lámpák és fizetett közönség miatt sikeres. Aztán hozzátette azt is, hogy van itt néhány megfigyelőjük (jelen!), akik előre megírták a cikket, majd később publikálják. Meg akik valótlanul állítanak dolgokat, amit a közönségnek jól el is magyarázott, hogy az hazugságot jelent.
Ezen pontosítanék:
Ezután jött megint a női princípiumozás, és a hátsó közönség egy része elkeseredett.
Mert ők a zenéért jöttek, nem Ákos véleménye miatt. Mert ők nem értenek ezzel egyet, és ezen próbáltak túllépni, de nem igen hagyják nekik.
És én az egészet ezért nem élveztem. Pedig az sem igazán tetszett, hogy olyan dalokat hangszerelt át teljesen elektronikussá, amiknek így teljesen elveszik az intim jellege - gondolok itt a Hellora, bár az Adj hitet átdigitalizált akármijét sem tudtam hová tenni.
De ami a legjobban ütött számomra, az az 1984 volt, amire a régi Bonanza rajongók nagyon buliztak, a technikusok a fényeket kimaxolták, Ákos pedig olyan beleéléssel adta elő, hogy ijesztő volt. Mert az 1984-ben megfogalmazott hatalmat kicsiben előadó, tankönyvnyiszáló bagázsnak egy ideje már ő is a katonája, de ő még mindig az ellenzéktől retteg.
És ami a legrosszabb, hogy az amúgy jó koncertet elrontotta azzal, hogy ezt a paranoiát megpróbálta a közönségre is átragasztani.
Ja, és kösz a poént, hogy a zenekar dobosa Bánfalvi Sándor nem csak a dobot tudja verni. Szent Márton találkozóra való vicc volt, de a hülye libsik még ennek se tudnak örülni.