Napok óta tart az Alterába fesztivál Körmenden, s naná hogy leugrottam pénteken egy kicsit dübörögni a partra, hiszen szimpi volt a lineup magyar alteros jellege. Amikor odaértem még épp sikerült elcsípnem fél koncertnyi Ed Philips and the Memphis Patrolt, úgyhogy jampisra fésülve kicsit a sérót máris lehetett rázni magam, persze csak lazán, a fényképezőgép mögött.
Egyébként ajánlom, hogy ha legközelebb fellép valahol a közelben a zenekar, akkor menjenek el a koncertjükre, mert:
Ocho Macho és a lánykérés
Na igen, azt hiszem ezt emlegetni fogják egy darabig, ami az Ocho Macho zenekar koncertjén történt, de először is ne lopjuk el a show-t a srácoktól: a teltsátras Ocho Macho koncerten olyan volt a hangulat, hogy attól még a fesztivál szabadtéri része is bepárásodott. Tényleg. Nagyon jó hangulatú bulit kaptunk a srácoktól, csak a hangosítópult mögötti részen volt szellősebb és inaktívabb a közönség, elől mindenki ugrált, mint egy örömünnepen.
A Jó nekem előtt felment egy srác a színpadra, majd a mikrofonban felkonferálva magát elmondta, hogy három évvel ezelőtt ismerte meg a barátnőjét az Alterába Fesztiválon és most biza meg is kéri. A lány igent mondott, a gyűrű felcuppant az ujjra, könnyek potyogtak, szólt a Jó nekem, extázis. ( itt megnézhetik videón).
No de rohanjunk is tovább, öröm volt idén, hogy nem esett az eső, hogy lehetett mindenhonnan rendesen fotózni és minden klappolt. Egy győri emberrel beszélgettünk, aki rendszeres VOLT-ra járó, aki idén jött először a körmendi buliba, s kifejezetten tetszett neki ez a családias hangulatú, tényleg kisméretű, de zeneileg korrekt fesztivál. Nekünk is tetszett, finom volt a lángos is.
És akkor jött a Bori
Időközben Péterfy Bori és a Love Band már összeszerelte magát a színpadon és bevallom kicsit tartottam a koncertjüktől, mert manapság kicsit kiesett ez a zenekar a látómezőmből, amit hallottam nem fogott meg. A negyedik vagy az ötödik dal után töröltem minden előítéletet, Bori akkora energiabombát dobott magával együtt a tömegbe (kétszer is szörfölt a közönségen), hogy a koncert végén már én is az első sorban álltam középen, holott az már nem szokásom annyira.
Péterfy Boriék után a Vad Fruttik csalogatta be a sátorba a fesztiválózok úgy 98 százalékát. Tinik az első sorban, 40 közeli zenészek a színpadon, kemikáliák a levegőben, és a végtelenbe üvöltött refrének zsigulitól a lehetek én is-en át a Nekem senkim sincsen-ig.
A végére pedig valamikor fél kettes kezdésre maradt a kedvenc magyar zenekarom, a Heaven Street Seven. Megpróbálom mellőzni az elfogultságot és jellemezni a koncertet objektíven:
KIRÁLY VOLT!
Na jó ez nem megy, hogyan is menne, ha már fotózás közben is éneklem a dalszövegeket, majd után, mint valami pattogó gumilabdás pattogással szabadulok ki a tömegbe, hogy a koncert végéig csápoljak. De sokan voltak, tapsoltak és ugyanazt csinálták, mint én, szóval kimondható:
KIRÁLY VOLT!
Összességében jó volt ez a pénteki nap, kifejezetten hangulatosra, pörgősre sikeredett, kikapcsolt mindenkit, megörvendeztetett. Még azt is sikerült elérnie, hogy ne kapjak idegrohamot attól, hogy a mellettem lévő focipályányi parkolóhelyre úgy állt be egy piros autóval valaki, hogy meghúzta a kocsimat. Megérte még így is, már csak azért is, mert a HS7 koncert
KIRÁLY VOLT!
- Na jó. Inkább nézegessék fotóinkat képgalériáinkban, a képekre kattintva.