Aki koncerten találkozik először Alvinnal, no meg az ő mókuskáival (Vikivel és Görgővel), az csak annyit lát / hall, hogy a színpadon veszettül gitározik egy fiú és egy lány, közben a szájukból válogatott káromkodások törnek fel, mögöttük pedig olyan gyorsan pörög a dobos keze, hogy szinte nem is látszik. Ja, és a közönség! Nos, a közönség az egy kiszámíthatatlanul kavargó, sokkezű massza ilyenkor, ami ész nélkül, kék-zöld foltokat osztogatva örvénylik alant.
Pankráció lent és fent
A zene? Nos, a zene egy csomó dob, nagy adag nyekergő gitár és valami hadarás, amit éneknek neveznek – de valójában nem az, vagy legalábbis a hangosításon rendszerint nem jön át. Az Alvin és a Mókusok ebben a formában nem mondható éppen zenei élménynek, inkább amolyan össznépi pankráció. Lehet élvezni a látszatbunyót, osztogatni büntetlenül lökéseket, ütéseket, pofonokat kétlábonjáró bokszzsákoknak, aztán felvakarni őket, ha kidőltek.
Persze a zenekar sem marad ki teljesen a jóból, bevonják őket is. Tegnapi koncertjükön például került a színpadra cumi (ez állítólag már visszatérő ajándék errefelé), maradék étel és ital, valamint időnként egy road is – hogy szélsebesen visszadugiszálja a látszólag csak kezekből álló közönség által szétráncigált monitorokat.
Két káromkodás között a töltelék
Ha a különös formációval ismerkedni akaró kedve ennyitől még nem megy el, és veszi a fáradságot, hogy felmenjen a honlapjukra például (www.alvinrecords.hu), vagy kalandozzon egy keveset a youtube-on, az egyfelől azt látja, hogy a trágárság, amit az őrült hangzavarból kihallani vélt, az valóban szerves része a szövegeknek és a zenekar életének, de ami két káromkodás között a töltelék szöveg, annak van értelme, és bármilyen meglepőbb – még egész jó dallama is.
Egy ideje valahogy mindig úgy jön ki, hogy Alvin és a Mókusok Szombathelyen zárják az évadot. Ezek a bulik mindig még sokkal felszabadultabbak – és halmozottan igaz rájuk mindaz, amiről az előbb írtam. Tombolt most is a színpadon a nyíregyházi zenekar, és életveszélyes helyzeteket produkálva pogózott a szűk háznyi tömeg szemben velük.
A végén meghajoltak
Mindannyian élvezték.
A végén majd meghajlunk
– üzente a hatalmas, háttérként is funkcionáló hirdetés a falon. Elvégre mégiscsak lemezbemutató koncert volt ez, a novemberben megjelent hasonló című album bemutatása. És a végén, igen, talán meghajoltak – közben viszont nem volt túl sok új szám,követelte a régi kedvenceket is a csápoló tömeg.Volt vagy két évtizeddel ezelőtt egy bugyuta reklám.
Mókuskáim, nem bánjátok meg!
– vigyorgott a mogyorókrém színű, mogyorókrémet kínáló, kövér mókusmama. Szerintem sem bánja meg egy mókuska sem, ha a talán nem feltétlenül pozitív koncert-élmény ellenére elmerül kicsit a mókuskák hallgatásában. A magam részéről arra buzdítanék mindenkit, hogy vegye a fáradságot a stúdiófelvétel-minőségű anyagainak megnézésére és meghallgatására. Különösen a Sajnálom című opusz könnyen befogadható punk- és skinheadzenében egyébként avatatlan fülek számára is.Most ők a büszkék... - meg apukák és anyukák
A koncertről magáról szerintem ennél többet nem érdemes írni. Illetve talán mégis. Mindenképpen meg kell említeni legalább zárásképpen azokat, akikkel ez egész mókusos este kezdődött. Az előmozgatás és bemelegítés gyakran nem túl hálás feladatát a Lunchbox vállalta. Karakteres zenét játszanak a srácok. Legközelebb talán a feldolgozásaikban többször megidézett Eminem stílusához állnak.
Alig több, mint fél éve próbálgatják egymást, de máris elég jól megy az összedolgozás. Hangoltak, belekezdtek. Nemigen gyűlt a tömeg, ritkán jött a taps az elején, nem reagálták le a vicceiket sem a népek, no de sebaj! Vállrándítás, fel sem venni, menni tovább. Elfogadták, hogy most ez van, büszkék lehetnek rá, hogy Alvinék előtt léphettek fel, de nem ők az Alvin és a Mókusok, ez a sok ember nem értük van itt.
Illetve... Nem kis részük mégis értük jött el. Tele volt a Savaria Ifjúsági Centrum aulája buzgón fényképezgető és videózó anyukákkal és apukákkal. Ők valószínűleg éppúgy bíznak abban, hogy egyszer majd mások ugyanolyan büszkék lesznek arra, hogy a Lunchbox előtt zenélhetnek, mint most a fiaik - akiknek ezúton kívánok sok szerencsét!
További képekért ide kattints:
