Budapest abszolút értelemben vett dobbanó szíve a Deák tér: mindenki ide érkezik, ha kiindulópontot keres az éjszakába, ez villan be elsőként, ha találkozóhelyet kell kigondolni, ez az origó, a startvonal, a gócpont. És két nagyon fontos többsávos út fut majdnem bele, vagyis inkább súrlólag mellette, a Nagykörúttól vissza a Duna felé: az Andrássy és a Rákóczi út. Egyik a Lánchídba, a másik az Erzsébet-hídba torkoll. Széles betonsávjuk ugyan egymástól csak párszáz méterre húzódik, mégis, a fővárosnak elképesztően más arcát mutatják.
Ezt a kontrasztot próbáljuk megvillantani az alábbi fotóinkon, kezdve az alsó hangon elegáns, gyakran meg egyenesen extravagáns Andrássyval, mondhatni a magyar Champs-Elysées-vel, ahol üzletet nyitni brutálisan komoly presztízst és svájci bankszámlákat jelent.
Pompa, luxus, magas élet: az Andrássy út
Miután egy csomó kis házat leromboltak a 19. század közepén, hogy megépülhessen a sugárút - és tettek ezzel földönfutóvá sokezer embert, ami sajátos árnyalatot kölcsönöz annak, hogy ma ez az út a tehetősekre épült konzumipar egyik budapesti fellegvára a Váci utca után -, főként eklektikus és neoreneszánsz épületek álmodtak meg ide, lásd az alábbi faldíszeket:
És persze ezzel együtt elmaradhatatlan kellék az aktuális házszám alá betelepült magasröptű márka jelzőbójája, a látótérbe dörgölt betű, nehogy valakinek ne tűnjön fel:
Mese és könyörület nincs, csak a legnagyobb brandek engedhetik meg maguknak, hogy itt béreljenek maguknak helyet, hiszen havi 2-3-4 millió forintot is ki kell csengetniük ezért.
A próbababák persze inkább elnéznek másfele, nehogy úgy tűnjön, hogy foglalkoztatják őket a pénzhalmok:
Mindeközben egy gyerekpulcsi 188 euróért (55 ezer forint) kínálgatja magát.
Minimalista üvegtábla-ajtók, ugyanilyen kirakatok - ez a minimum.
Gyakori szereplője az Andrássy útnak (is) a sörbringa, amit egyetlen színjózan ember kormányoz az elején, a többi pedig szlopálja befelé a habzó szeszt, miközben pedáloz, rendszerint visítva. A jelmezes fiatalemberek alighanem külföldiek, ők szeretnek ugyanis gyakorta beöltözni, amely mániát még nem fejtettük meg teljes egészében, de dolgozunk rajta (egyelőre odáig jutottunk, hogy hát a britek között is bőven akadnak exhibicionisták).
És ha már itt tartunk: az Andrássyn szerencsére már európai színvonalú és közlekedésbiztonságú kerékpársáv is végigvonul, korábban a parkoló autók és a járda között volt ilyen, de az életveszélyes volt a kinyíló autóajtók miatt.
További járműparádé: a motorok márkái jól jelzik, hova illik pozicionálni ezt a sugárutat.
A NUBU a kifinomult, modern városi nő belső harmóniáját testesíti meg; letisztult szabásvonalaival, a kényelem és a funkció összehangolásával, szolid nőiességével és légies eleganciájával finom egyensúlyt hoz létre viselőjének határozott személyisége és elbűvölő kisugárzása között
- fogalmaz magáról a magyar divatmárka, ami egy lengedező lobogóval fogadja a megfáradt vándort.
Hublot óra. Kétmillió forint alatt ne is álmodjunk róla.
Ez pedig itt a Herendi porcelán kirakata. Azt nem tudjuk, hogy a mérethű oroszlán mennyibe fájhat, de sokat elárul az árfekvésről, hogy a mellső lábánál látható bagoly 264 ezer forintba.
Akadnak, akik az élet iskoláját inkább deszkán űzik. Bár valószínű, hogy csak az Erzsébet téri gördeszkapálya felé tartanak, elsuhanva fürkésző tekintetű írek, japánok és franciák között.
Louis Vuitton! Már a beengedőembereik is olyanok, hogy azt hinnénk, poénból álltak be az ajtó mellé a milánói divathét után.
...és ugyanennek a cégnek a kirakata. Vajon Rogán Antal is úgy vásárolta meg a táskáját, hogy innen kapta az impulzust?
Széchenyi Kártya program: nyilván ott reklámozzák, ahol erre van felvevőpiac.
Tradicionális Andrássy úti utcakép: gyorsétteremből a GDP-termelésbe visszatérő telefonáló középmenedzser, császkáló és euróköltő-helyeket kersgélő turisták.
...de azért megmutatkozik az, amit úgysem lehet elrejteni.
Szmog, kosz, munkásélet: a Rákóczi út
És akkor megérkeztünk a nem túl távoli testvérhez, ami azonban a mesterségesen kivájt Andrássy úttal szemben természetesen úton alakult ki. Ami azonban korábban virágzó kisüzleteknek adott helyet - na meg egy villamosvonalnak, amit arra hivatkozva számoltak fel a hetvenes években, hogy indul a kettes metró, ezt a döntést azóta is sokan fájlalják és vitatják -, mára a köznyelvben csak "városi autópályának" nevezett, szmogokádó szörnnyé vált.
Ő pedig egy jellegzetes lakója (?):
A kereslet-kínálat farkastörvényeinek megfelelően itt már nem a Versace próbálkozik üzlethelyiség-bérléssel.
Ami az Andrássyn volt a GUESS látványa, az itt így néz ki az utca túloldaláról:
Tipikus Rákóczi úti bolttípusok: szabóság, arany és ezüst felvásárlás, régiség, tintapatron-centrum. Talán az az egyetlen szerencséjük, hogy a multik nemhogy nem tudják, hanem nem is akarják innen őket kiszorítani. Shoppingolni a legutoljára jönne a Rákóczi útra az ember, ha a belvárosban mozog.
Pedig ha kiköhögtük magunkat a benzingőztől, és feltekintgetünk, láthatunk ilyen csodákat többek között, hála Schmal Henriknek, aki az 1800-as évek végén tervezte meg ezt az itáliai reneszánsz és az arab-mór építészet díszes jegyeit ötvöző épületet (nem messze az Astoriától, ha valaki netán felkeresné):
...lejjeb eresztve tekintetünket pedig ez a szellemes együttállás taszít vissza a rögvalóságba - ami egy szép szó:
Ha pedig még tovább dolgoztatjuk a szemizmainkat, mondjuk elnézünk a végtelenbe, azaz keleti irányba, akkor elcsíphetjük a Keleti pályaudvar sziluettjét, ami megint csak egy külön dimenzió ( róla itt írtunk).
És tessék, a Rákóczi út rákfenéje, amikor testet ölt: biciklizni amúgy sem a biztonságos, stresszmentes élet kulcsa errefelé, de ha már így teszünk, jól tesszük, ha védjük a tüdőnket a gázfröccsök jóvoltából eleresztett mérgektől.
Busz, bukó, bringa - állandó szereplők. A legállandóbb ezek közül az első, jóformán a legtöbb és legfontosabb budapesti buszjáratok is itt robognak végig.
Ez itt pedig az elmúlt nehéz évtizedekben kultikus státuszt elért Rákóczi pékség, aminek a feliratát talán mi fotóztuk le nappali fényben utoljára: június 15-én hajnalban ugyanis végleg lehúzza a rolót. A közelben nyílt Tesco és Interspar mellett már nem tud tovább megélni az üzlet, ami generációkat szolgált ki a nap huszonnégy órájában friss kenyérrel, croissant-nal és ilyen-olyan salátákkal.
Bláz és bringa.
Beteg, horpadt aszfalt az egyik bekötőutcában. Az Andrássy úti Operaház mellett ezt szinte el sem lehetne képzelni.
Motorkerékpár persze azért itt is van, csak a környezeti változók változnak.
És egy újabb jellegzetes üzlet, ami nem Giorgio Armani, hanem.
És még egy.
Pedig az épületek igazán változatosak és ennélfogva szépek - ha nem lenne a kétszer három sáv, egy iszonyatosan felkapott lakóövezet lenne. Így viszont gyakran egészen alacsony áron lehet albérleteket szerezni itt.
Hírlaposbódé? Hm, talán láttuk ezt már valahol? Tessék visszagörgetni a cikk elejére...
