Jövőre lesz húsz éves Szombathely egyik legismertebb zenei exportcikke, az Anima Sound System. Amolyan hobbiként, kísérletezésképpen indult útjára a családi vállalkozás, amit a különböző megközelítésű, de csapatban az ötleteiket jól összerakó Prieger-testvérek hívtak életre. Lassan nincs olyan zenei stílus, amiben ne utaztak volna a mögöttük álló két évtized alatt, most azonban egy másik ligában is nagyot akarnak mutatni, hiszen a VIVA Cometen - ahol megkapják a Magyar Könnyűzenéért Díjat - a többi produkciótól eltérően nem playbackről, hanem élőben fognak zenélni.
Nyugat: - Jelent valamit a VIVA Comet vagy csak egy díj a sok közül?
Prieger Zsolt: - Helyén kezeljük a dolgot. Azt mindig el szoktuk mondani, hogy nem a díjakért csináljuk a zenélést. Kaptunk már pár díjat, de nem ez a lényeg. Bevallom, annak idején még koncertezni sem nagyon akartunk, csak egyszerűen egy jót zörögni egy gencsi próbahelyen és kitalálni új dolgokat. Az, hogy ezt honorálja valaki, természetesen örömteli, de nem ezért, hanem a magáért a zenéért, "dalírhatnékból" csinálja ezt az ember.
Nyugat: - Van különbség díj és díj között? Mert a VIVA-t elég gyakran éri olyan vád – és talán valljuk be, nem alaptalanul – hogy csinált egy két papírsztárt, használja őket, majd eldobja.
PZS: - Nagyrészt igaz, hogy papírsztárokkal vagyunk körbevéve, viszont a VIVÁ-nak aktuális célja az, és talán ezzel a díjjal valamelyest jelezte is, hogy itt azért lesz valami változás, aminek persze örülni lehet. Ez abban nyilvánul meg, hogy tehetségkutatás és gondozás lesz az egyik fő céljuk; de most ne a mai tehetségkutatók, fogalmazzunk így, vicces előadóira tessék gondolni. Mert ami mostanság a magyar popzenében van, az egy kicsit szomorú dolog. De hát ahogy 10 éve, 20 éve vagy éppen 30 éve, most is vannak nagyon ügyes remixerek, dj-k, producerek, olyan alkotók, akik Európa-szerte koncerteznek vagy turnéznak, de a kereskedelmi média nem velük van tele. Ez azonban mindig is így volt, ilyen a nyilvánosság kicsit kifordított világa. Nem feltétlen azok szerepelnek, akik ezt megérdemlik.
Nyugat: - Érdekes amit mondasz, mert azért ti is szerepeltek jócskán médiában azzal együtt, hogy meg is érdemlitek. Időközben kisebbfajta brand lett az Anima, mert ahol ez a név ott van, esélyes, hogy minőségi produkciót kap néző, hallgató.
PZS: - Megtisztelő, amit mondasz. A nyolcvanas évek végén kezdtünk el az Animához hasonló dolgokkal foglalkozni az öcsémmel. De gondolj csak bele, ha otthon van két testvér és az egyik mondjuk a puffon dobol, a másik meg gitározik és dalokat ír és ebből kerekedik ki valami, aminek mondjuk a vége az így 20-25 év távlatából az, hogy én is ahogy felkelek, egyből a gitáromhoz nyúlok, és dalocskákat eszkábálok rajta... Ez valamiféle önkifejezés-szerű, valljuk be, kicsit őrült folyamatosság, ami nem megrendelésre működik, és egyébként ilyen soha nem is volt. Most is a VIVA gálán mint életműdíjasok fogunk élőben fellépni, és annak ellenére, hogy mindenki playbackről énekel, mi úgy gondoltuk, hogy ennyi idő után nem most kéne elkezdeni a bohóckodást..
Nyugat: - Mivel foglalkozol mostanság? Ugyanolyan intenzitással követed az eseményeket, mint régen?
PZS: - Sőt! Még mostanában is, akár itthon, akár külföldön, minden jelentősebb rendezvényre, koncertre elmegyek. Sokfelé jártam, sok mindent tapasztaltam. Rengeteget tanulok a mai huszonévesektől, akikkel egyébként más projektben együtt is dolgozunk. Lesz itt technózás, meg egyéb más még éveken át.
Nyugat: - Most éppen egy, az olimpiához köthető dalon dolgoztok. Talán egy éve annak, hogy elkészült egy a labdarúgást népszerűsítő dalotok, A szív meg a bőrlabda.
PZS: - Igen, hát abszolút fociőrültek vagyunk az öcsémmel. Amíg el nem kezdtünk zenélni Szabival, a Szűrcsapó 12. és 14. közötti játszótéren fociztunk két másik barátommal elmebeteg módon. Voltaképpen reggeltől estig, amíg anyánk nem szólt, még az ebédet meg az uzsonnát is úgy dobta le zacskóban a negyedikről. Így telt mondjuk az életünk 15-16 éves korunkig. Én még a Haliban is játszottam: annyira ügyes mondjuk nem voltam, hogy a felnőtt csapat közelébe jussak, de a serdülőben meg az ifiben pár meccsen ott voltam. Azóta is szorítok a Haladásnak, hogyha hazajövök, akkor kimegyek meccsre és beállok a B-középbe. Szóval a foci örök szerelem marad.
Nyugat: - Egy picit a sportnál maradva: én emlékszem, Szabolcs mesélte, hogy volt egy időszak az életében, amikor sportriporternek készült.
PZS: - Kiskorunktól fogva már sportjegyzőkönyvet vezettünk. '66-os születésű vagyok, de jól emlékszem, hogy a '78-as Argentin Világbajnokság és a '74-es német foci Világbajnokság dolgait már up-to-date módon követtem és füzetkébe írtam az eredményeket. Ahogy a Haladás meccs után mindig mentem apámmal be a munkahelyére és gépeltem be a mérkőzés eredményeit, jegyzőkönyvét. Ez egy nagyon fontos dolog az életemben. De hát millió ilyen dolog van még: az irodalom, vagy a magyar őstörténet, vagy a Ligeti György, Kurtág György, Eötvös Péter hármassal jellemezhető kortárs zene, vagy az autentikus roma zene, vagy a családommal való élés. A feleségemmel utazás vagy a lányommal való együtt munkálkodás. Ezek mind ilyen mániák, amik az ember életét boldoggá teszik és kitöltik.
Nyugat: - Lesz-e valami nagy buli? Mert jól emlékszem, amikor tíz évesek voltatok, egy jó kis koncertet adtatok és beborítottátok hallgatókkal a szombathelyi emlékmű dombját.
PZS: - Az de jó buli volt! De hogyha Szombathelyen lesz most nagy buli, az a Magyar Dal Napja lesz, ahol három olyan szombathelyi zenekar fog fellépni, akik ugyan nem egy stílusban utaznak, de mégis jól meg fognak férni egymás után. Így az Ocho Macho, a Lord és az Anima Sound System fog majd zenélni. Aztán ráfordulunk majd az ünnepi évre, lesz is rögtön három nagy koncertünk a Balaton Soundon, a VOLTon és a Szigeten.
Azt még nem tudjuk, hogy ez utóbbi nulladik napján vagy egy másik napon, egy nagy, két órás koncerttel, de az biztos, hogy egy olyan produkciót viszünk majd, ahol az elmúlt két évtized karizmatikusnak számító énekesei és előadói, Bognár Szilvitől Németh Juciig, Jeremy Thompsontól Ferenczi Gyuriig sokan szerepelni fognak ebben a jubileumi show-ban. Ahol elhangzik mind a tíz Anima albumnak jópár érdekes száma, ami egy csomó embernek egy csomó szép percet okozott. Aztán megyünk tovább, mert az új album már készül. Ami nem a nosztalgiázás jegyében készül, hanem egy új lemez lesz, amin egy új utat fogunk bejárni. Klasszikus hangszerelésű, nagy ívű, szerelmes dalok lesznek terítéken.
Nyugat: - Ez el is fog készülni a jubileumra, ez a cél?
PZS: - Szerintem már korábban is. Maxik lesznek, aztán ebből fog összeállni az album. Közben én egy szombathelyi fiúval, aki egyúttal munkatársam az Animában is és az egyre nevesebb Beat Dis zenekar gitárosa-szerzője, Gergácz Gáborral csinálok egy új projektet, aminek a színpadra állításán ügyködünk. Ez vizuálisan őstörténet, zeneileg pedig a kilencvenes évek technó zenéje, mindez élőben előadva. Tehát élő dobot képzelj el a technóban, és egy nagyon érdekes vizuval fogunk előállni. Ez csináljuk ősztől az Anima mellett, de természetesen az Animától különböző stílusjegyekkel. Mert ahogy már az előbb is említettem, fanatikusok vagyunk, és teljesen mindegy, hogy Johnny Cashről van szó vagy a Depeche Mode-ról vagy erdélyi népdalról, az lehet nagyon jó is meg nagyon rossz is. Csak jól kell hozzájuk nyúlni.
