Az eredetileg nagyszerű szociológus Vitányi Iván 1980-as években megjelent híres könyvének fő tétele jutott eszünkbe, ahogyan mostani anyagunkat tervezgettük. Ő írta az Egyharmadország-ban, hogy nálunk minden dolog vagy egyharmadáig van meg és kétharmadában nem (vagy nem jól) működik, vagy az elfogadható és optimális üzemeléséhez hiányzik még egyharmadnyi rész. Nos, ahogyan körülnéztünk egy kifejezetten városközpontinak, kicsit kirakatjellegűnek is minősíthető szombathelyi téren - szinte méterenként láttuk megannyi nyomát ennek. Sétánk ezúttal a tüdőszűrővel és a könyvtárral spékelt Antall József térre, a 14 emeletes tövébe vezetett.
Galériánkban számtalan nyomát láthatják a város tisztaságát, rendjét fenntartó hivatal és cégek, a lakóterületi képviselő és a városi polgárok, azaz a magunk közös nemtörődömségének, hanyagságának és felelősség-elhárításának. Olyasmiknek, amiknek konkrét jeleit, példáit sajnos az összes közterületünkön, akár a Fő téren is megtalálhatjuk. Nem feltétlenül súlyos dolgokról van szó. Pusztán olyasmikről, amiket tartósítva, tétlenül szemlélve és megszokva nem feltétlenül gondolhatjuk magunkat nemhogy a Nyugat Királynőjének, de kényelmesen és kellemesen élhető európai városnak sem.
Félreértések elkerülésére: pontosan tudjuk, hogy vannak ennél fontosabb megoldandó problémák a klímaváltozástól a munkahelyteremtésen át a társadalmi szolidaritás súlyos hiányáig. Esetleg a globális buzilobbi erőszakos nyomulásán át a külföld által pénzelt civilek kormányellenes ármánykodásáig ezernyi. Mi most mégis ide irányítjuk a figyelmet, mert viszonylag kis odafigyeléssel és felelősséggel megváltoztatható dolgoknak gondoljuk ezeket. Köszönjük előre is azokat a kommenteket, amelyek szerint erről ne hírt és képet adjunk, hanem takarítsunk, rakjunk és tartsunk fenn rendet mi magunk...
Ezen a nem túl nagy téren például található három szemeteskuka is - viszont egy sem a tér egyetlen ülőhelye, a tüdőszűrő előtt álló nagy fenyő alatti kis padnál. Az eredmény: állandósult szemetesség ezen a részen. Az egyébiránt egészen pofásan lekövezett placcon megszámlálhatatlan helyen nő fű a térkövek közeiben, néha a zöldsávoktól elég jelentős távolságokra is. Kigyomlálásukra vajon munkaerő, vagy szándék és figyelem nem jut elég?
Ha pedig a térkő és burkolat - feltehetően évek óta elmaradt - karbantartása, akkor az általános gazdátlanság és lepusztultság elkeserítő szombathelyi jelképe is lehetne a tüdőszűrő tömbje melletti lépcső és kerékpárlehajtó jelenlegi állapota. Néhány helyen már csak a burkolatot tartó betonalap egyre málladozó tömbjei maradtak meg. Mellettük pedig az össze-visszadobált és rögzítetlen kerékpártárolók.
Ugyanez a pusztulat fogad minket a magas ház mellett vezető kerékpárút műkő szegélyénél is, mindkét végén: ennek szomorú állapota csak fokozza a gyalogos és biciklisforgalom át nem gondolt tervezői elválasztásából adódó problémákat. A város egyik legforgalmasabb kerékpáros kereszteződésében, a szökőkút mellett pedig még egy rafinált és alattomos
folyamatossági hiányt
is találunk az aszfalton, az egyik közműfedél lapja mellett. Vajon mikor sikerül akkorára híznia, hogy egy vékonyabb kerekű drótszamarat csapdába tudjon ejteni? Néhai miniszterelnökünk pedig nem csak méltó politikai örökös híján válik lassan ismeretlen szereplővé, hanem mert szombathelyi szobrára lassan ránő a mellette álló fa lombkoronája (ez a jelensége a gondozatlanságnak amúgy ebben az évben vált városszerte általánossá
Ezért macerás a szombathelyi Fő téri padokon hűsölni 2014. July 22. 15:23 ).
Egy szó, mint száz: néhány perces sétával és átlagosan gondos figyelemmel sok apró és jellemző jelét találtuk annak, hogy akiknek dolga lenne, azok sorsára hagyja közös tereinket. És a mienk, szombathelyi polgároké is, ha ezt és hasonlókat természetesnek vesszük és elviseljük. Ha hasonló és hasonlóan tartós gazdátlanságot tapasztal valahol a városban, ne habozzon jelezni nekünk! Van egy olyan rossz érzésünk, hogy ilyen mustrát még sok helyen tarthatunk majd Szombathelyen is. Pedig ideje lenne már túllépni ezen az egyharmad/kétharmad állapotunkon...
