1. Jobb agyféltekés vagy bal agyféltekés gondolkodás?
Mivel szeretjük azt hinni, hogy sorsunk már a születéskor elrendeltetett, így nem csoda, ha az agy működéséhez is így állunk hozzá. Vagyis úgy gondoljuk, hogy akadnak, akiknél a bal agyfélteke dominál, s szervezetten, logikusan működnek, míg másoknál a jobb agyfélteke, s ezért ők rettentően kreatívak. Ez azért jó technika, mert nem kell törnünk magunkat a fejlődés érdekében, hanem abba a kényelmes tévhitbe ringathatjuk magunkat, hogy gondolkodásunk eleve elrendeltetett, nincs mit tenni.
Ezzel szemben azonban ez is csak egy mítosz, mely valamikor a XIX. században kezdett kibontakozni. Ekkor ugyanis az orvosok azt fedezték fel, hogy bizonyos oldali agysérülések képességek elvesztésével járnak. Ugyanakkor a modern technikának köszönhetően most már tudjuk, hogy a két agyfélteke rendkívül szövevényesen és jól össze van huzalozva. Vagyis egy-egy megoldandó probléma felmerülésekor mindkét agyfélteke egyaránt részt vesz a munkában. Az ugyanakkor igaz, hogy az agy bal féltekéje a test jobb oldalát, míg a jobb félteke a bal oldalát irányítja. Ha kreatívak vagyunk, az nem fog megakadályozni abban, hogy szervezettebbé tegyük az életünket, és persze fordítva.
2. A memória a valóságot tárolja
Majdnem mindenki azt hiszi, hogy amikor visszaemlékszik valamire, akkor valóban az történt meg, ami emlékeiben él. Ez azonban tévhit. Ezért van az, hogy egy bűneset három szemtanúja három különböző történetet fog elmesélni, más-más részletekkel. Próbáljuk magunkat tesztelni azzal, hogy valakinek az arcára rátekintünk, majd becsukva a szemünket, felidézzük a részleteket. Nem fog menni, illetve csak úgy, hogy fantáziánk segítségével kitöltjük a hiányokat. Ez azonban olyan gyorsan és természetes módon megy végbe, hogy meg leszünk győződve arról, hogy mindig is tudatában voltunk a részleteknek. Ezért aztán érdemes legalább azt jól az eszünkbe vésni, hogy memóriánk messze van a tökéletestől.
3. Csak agyunk tíz százalékát használjuk
De akkor mit csinálunk a maradék kilencven százalékkal? Az egyáltalán minek van? - tehetjük fel a logikus kérdést. És nem lesz alaptalan a gyanúnk. Valójában agyunk legnagyobb részét kihasználjuk. Az MRI és PET-vizsgálatok azt mutatják, hogy minden összetett tevékenység végrehajtása során agyunk több területe is dolgozik, s ha egy teljes napot vizsgálunk, akkor gyakorlatilag az agy valamennyi területe aktívvá válik valamikor. További bizonyíték arra, hogy teljes mértékben kihasználjuk agyi kapacitásunkat, hogy amikor valamelyik területét fizikai sérülés éri, annak hatását is tapasztalni fogjuk, s nem tudja kompenzálni a többi, ép rész.
Ugyanakkor az agynak persze vannak tartalékai, melyekből még kinyerhetünk pár csepp pluszt. Azok a személyek, akik úgymond edzésben tartják az agyukat, tehát folyamatosan használják (pl. sakk, verstanulás, stb.), azok szellemileg sokkal frissebbek maradnak. Szuperképességeket tehát nem tudunk szerezni, mivel nincsenek nem használt agyterületeink ilyen célokra, azonban öregkorunkra szellemileg fittebbek lehetünk.
4. Az alkohol pusztítja az agysejteket
Habár az alkoholnak számtalan kellemetlen hatása és mellékhatása van az agyat és a testet tekintve, az agysejtek pusztulása nem tartozik ezek közé. Ehhez legalábbis annyit kellene inni, hogy kómába kerüljünk. Ezt egy nagyon egyszerű kísérlettel ellenőrizte egy Grethe Jensen nevű tudós, ugyanis összevetette alkoholisták és alkoholt nem fogyasztók agysejtjeinek sűrűségét. Különbséget azonban nem talált.
5. Az internet csak elhülyít
Ez a tétel azzal van összefüggésben, hogy például a Google keresőjének használata feleslegessé teszi, hogy a memóriánkra hagyatkozzunk, vagy a GPS-ek miatt nem kell tudnunk térképet olvasni, figyelni az útjelző táblákat, azaz nem vagyunk már képesek tájékozódni. Ezek a tényezők azonban nem butítanak, hanem inkább módosítják a memóriánk működését. Tehát például nem egy egész cikkre kell emlékeznünk - vagy legalábbis annak információtartalmára -, hanem arra, hogy melyek azok a kulcsszavak, melyekkel ezt a cikket megtalálhatjuk gyorsan az interneten. (Ezt hívja Daniel Wagner transzaktív memóriának). Bizonyos szempontból lehet ezt butulásnak tekinteni, hiszen, ha elvágnak minket a világhálótól, akkor meglehetősen reményvesztetten pislogunk körbe, hiszen az agyunkban tárolt információink csak a net révén hasznosíthatók. De ez így inkább egy kulturális probléma, mintsem tudományos.
6. A klasszikus zene hozza ki a zsenit a csecsemőkből
Ez inkább üzlet – amivel el tudják adni Mozartot a terhes nőknek -, mely egy kilencvenes évek elején lezajlott kutatás kiragadott részletére alapozott, ugyanakkor a kutatás egésze tulajdonképpen nem mutatott szignifikánsnak tekinthető változásokat a klasszikus zenét hallgató magzatoknál, illetve kisbabáknál.
7. Az agyjátékok okosítanak
Ezt az állítást – mely szintén elsősorban egy üzlet alapját teremtette meg – egy nagyszabású kutatással cáfolták meg. Ebben 8600, 18 és 60 év közötti személy játszott olyan online játékokat hetente háromszor, legalább tíz percben, mellyel a fejlesztők az agy képességeinek javítását célozták meg. 2700 vizsgált személy viszont egyáltalán nem játszott ilyen játékokkal, mindössze ennyi ideig interneteztek. Hat hét után egy teszttel felmérték mindkét csoport agyi képességeit, de nem találtak különbséget, illetve a teszt bizonyos részeiben a neten szörfölők jobbnak bizonyultak. Az ilyen játékokban ugyan a gyakorlás által tagadhatatlanul jobbak leszünk, de az általános agyi képességeinket nem fogja javítani, a mindennapi életben nem tudjuk használni.
8. Az IQ egy fix szám, nem változtatható
Az IQ-tesztek az intelligenciahányados mérésére szolgálnak, ami azonban egy egyre inkább vitatott mérőszám, s sokan megkérdőjelezik általános érvényességét. Ráadásul sokáig azt is állították, hogy ez a szám nem változik az életünk során. Ez azonban nem igaz, akár pár hét alatt tudunk módosítani intelligenciahányadosunkon. Amikor 33, 12 és 16 év közötti gyerek IQ-ját felmérték, majd négy évvel később ismét, akkor a gyerekek kilenc százalékánál 15 pontos vagy még nagyobb változás következett be. Ami nem a mérési hibának köszönhető, hiszen MRI-vel is kimutatható változás a szürkeállományban, mely összefüggésben áll az IQ-val.
9. Az agy gyorsabban működik nyomás alatt
Szinte mindenki találkozhatott élete során olyan lehetetlen határidőkkel, melyeket szinte képtelenség volt betartani, ennek ellenére valamilyen emberfeletti erőfeszítéssel még sikerült időre befejezni a munkát, ráadásul az is elfordulhat, hogy mindezt kivételesen jó eredménnyel. De attól, hogy a közeledő határidő igen jó motiváló tényező, az agyunk ettől még nem működik hatékonyabban, sőt: a stressz csak nehezíti a dolgát.
Hosszú távú, krónikus stressz hatására olyan erős hormonok szabadulnak fel, melyek csak rövid távon, vészhelyzetben tesznek hatékonyabbá, hosszú távú jelenlétükkel viszont már csak pusztítják az agysejteket. Vagyis érdemes megelőzni a stresszhelyzetek kialakulását, s időben nekiállni a feladatoknak, annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsük a feszültség érzetét.
