A család ügye továbbra sem rendezett, de elsősorban nem az anyagiak jelentik a gondot. Az illetékesek hozzáállása és a „hangos gyerekkel” szembeni intolerancia egyaránt megnehezítik a helyzet megoldását. Következzen a levél:
Tisztelt Nyugat.hu!
A csütörtökön megjelenített "Utcára kerülhet egy háromgyerekes család az Óperint utcában" cikkhez szeretnék hozzáfűzni pár mondatot, ha megengedik, hiszen rólunk szól. Először is szeretném megköszönni Önöknek, hogy eljöttek és meghallgattak. Pár dolgot szeretnék tisztázni az ügyünkkel kapcsolatban.
Az átmeneti lakást nem használhatjuk a 2015-ös évben dupla lakbér fejében, hanem legfeljebb február végéig. Megoldható lenne számunkra az is persze, ha a jövő évre is engednék a lakhatásunkat dupla lakbérért.
Danka Mónika, bérleménykezelési osztályvezető tájékoztatásához annyit tennék hozzá, hogy igen, lemondtunk a korábbi, önkormányzati bérlakásra vonatkozó /2016. december 31.-ig szóló / lakásbérleti jogviszonyunkról, amely a Károly Róbert utca 1. szám alatti 1 szobás, 26 m2-es bérlakás volt. 6 évig éltünk ott, sok pályázatot adtunk be lakásra, de sajnos sikertelenül. Közben albérletet is kerestünk, mert ötünknek kicsi volt a lakás. Szerencsésen találtunk lakást, ahol nem sok ideig tudtunk lakni: hangos gyerekek, kopogó padló a futkározástól. Ezért érthető is, hogy a mai napig miért kapom napi 4-5 telefonhívásomra: "kisgyerekeseknek nem adjuk ki". Ahol szívesen fogadnák a kisgyerekes bérlőket, annak a lakásnak a bérleti díja 80-100.000 Ft-ra rúg egy hónapban, ami már sok lenne nekünk. Kaptunk egy Úrtól 50.000 Ft magán támogatást, amit ezúton szeretnénk megköszönni, de hangsúlyozom: nem anyagi problémákkal küzdünk.
Nem az a gond, hogy nem tudjuk eltartani a gyermekeinket. Mindketten tisztességesen dolgozunk, úgy érezzük, a fiaink nem szenvednek semmiben sem hiányt. Mi csak lakni szeretnénk valahol nyugalomban, hosszú távon, és ha az albérlet vagy önkormányzati bérlakás, teljesen mindegy. Az 50.-60.000 Ft lakbér sem lenne akadály. Városon vagy falun.
Nem azért választottam végső elkeseredésemben a nyilvánosságot hogy alamizsnát kérjek. Szerettem volna felhívni az emberek figyelmét a helyzetünkre, segítséget kérni a lakhatási problémánkra.
Kaptunk hideget-meleget, mára már nem is arról szól az egész, amivel kezdődött. Sok ember ellenünk, de még többen mellettünk vannak. Köszönöm azoknak az ismerősöknek és ismeretleneknek, akik segítenek a lakáskeresésben!
Üdvözlettel:
Kovácsné Kóbor Ágnes
