- Úgy tudom, hogy először még szó sem volt arról, hogy vállalkozásba fogj, csak magadnak akartál egy jobb futárzsákot.
- Igen, és szerencsére anyukám varrónő volt. A technológia tehát rendelkezésre állt otthon, nekem csak össze kellett vadásznom az anyagokat innen-onnan, csatokat például a Mountexből (túrabolt-hálózat - a Szerk). Aztán lerajzoltam, hogy nagyjából mit szeretnék, ő meg tudta, hogyan kéne azt összevarrni. Amikor elkészült a tatyó, akkor a futárkollégám másnap már rá is ugrott, hogy ez kurvajó, neki is kell egy.
- És máris riasztottad anyukádat, hogy kéne még egy?
- Riasztottam volna, ha épp otthon lett volna. De azon a hétvégén, amit kinéztünk, pont nem volt, úgyhogy leültem én a gép elé és megcsináltam. Rettenet ronda lett, hiszen sosem tanultam varrni, de műszaki ember lévén azért sikerült rájönnöm, mi hogy megy, és összejött.
- A legtöbb ember nyilván azt a kérdést tenné fel, hogy nem kényelmetlen ez a félvállas megoldás? Úgyhogy felteszem én is, nem az?
- A klasszikus kerékpáros futármeló, ha nem a balkánt nézed, hanem mondjuk New Yorkot, ahonnan ez az egész szubkultúra elindult, nem arról szól, hogy bitang nehéz pakkokkal rakod meg a zsákot. Nyugatabbra a futár jószerével tényleg csak szerződéseket meg papírokat visz háztól házig, meg benne van a kis kajája, pár szerszám, esőkabát, de ennyi. Így nem húzza a válladat, viszont ha még meg is van rakva, akkor sincs vész, mert az országúti bringára előredőlve ráfekszik a hátadra a táska, nem a válladat húzza. És azért is jó, hogy egy vállon van, mert nagyon egyszerű így kivenni belőle bármit, csak magad elé kapod.
- Mára viszont sokkal többen hordják olyanok, akik nem futárok, sőt, nem lehet úgy kimenni a pesti utcára, hogy valaki ne suhanna el mellettünk egy ilyennel a hátán. Hogyan robbant fel ennyire pont a Bagaboo?
- Nagyon jókor indultunk, együtt a Critical Masszel, 2005-ben. Ez indította el a bringás bummot, aminek hála ma már minden évben 20-30 százalékkal nő a fővárosi biciklisták száma. A célcsoportunk így kvázi minden évben nőtt. De nem kellett hozzá annyira sok, csak egy weboldal, meg hogy osztogattuk a matricákat orrvérzésig. Gerillamarketing volt, de igazából még most sem használunk klasszikus reklámokat, nem hiszek benne annyira.
- És abban hittél volna, hogy kilenc év alatt eljutsz odáig, hogy már egy műhelyben dolgozol hat alkalmazottal?
- Nem. Már csak azért sem, mert nem vágott a szakmámba ez az egész, eredetileg ugyanis informatikus mérnök vagyok. Vicces, hogy ebben a munkakörben legfeljebb egy évig dolgoztam az életemben. De így legalább figyelek nagyon arra, hogy amit csinálunk, annak a technológiai része erős legyen.
- Főleg, hogy a dizájnt végülis úgyis a megrendelő találja ki. Azzal, hogy bárki kitalálhatja, mi legyen az ő egyedi táskáján, elég rafkósan megkerültétek ezt a kérdést.
- Éppen ezért nekünk hagyományos értelemben vett kollekciónk sincs, mint a divatszakmában. Folyamatosan tartjuk ezt a rengeteg színt, amiből mindenki olyat rak össze, amilyet akar.
- Volt egyébként már olyan grafikai terv, ami annyira lehetetlen volt, hogy nem csináltátok meg?
- Szoktak lenni olyanok, akik nagyon cirádás dolgokat küldenek el nekünk, a hímzésnek meg azért vannak technológiai korlátai. Mindent meg lehet csinálni, cserébe viszont lehet, hogy a vad ötlet miatt iszonyat drága lesz. Volt olyan táskánk, ami fél évig készült, és többe került végül 30 ezer forintnál, de a tulajdonosnak megérte.
- Mindent kérést elfogadtok úgymond, vagy van olyan, amit esztétikai okokra hivatkozva visszadobtok?
- Megesik azért, hogy ha valami nagyon trógerül néz ki, akkor próbálunk szuggerálni, tanácsolni, de én alapvetően nem szeretek belepofázni egy autonóm ízlésbe. Akkor szólok csak, ha látom, hogy ez végképp nem lesz jó.
- Az egyik legsikeresebb startup gazdájaként mit mondanál azoknak az embereknek, akik azt gondolják, hogy van egy jó ötletük, de még nem mertek belevágni a megvalósításba?
- Fene tudja... Talán annyi, hogy mindenképp meg kell próbálni. Én nagyon óvatos, fontolva haladó ember vagyok, de ha nem vágok bele, akkor most nem lenne Bagaboo. Meg kell próbálni. Benne van, hogy nem fog menni, de ha mégis megy, akkor meg lesz mit mesélni az unokáknak.
