Bánffyhunyad (románul Huedin) a Kolozsvár felé vezető 1-es út mentén fekszik, Kalotaszeg fővárosa. Nagyjából ennyit tudnánk elmondani erről a településről, ám van egy sokak által lefotózott turisztikai látványossága is: a temérdek roma-villa, ismertebb gúnynevén "cigoda". Már messziről látjuk őket, csak akkor még nem tudjuk, hogy mi az a vakító csillogás a távolban... Az épületek teteje ugyanis ragyog az alumíniumtól vagy bádogtól - bár állítólag alumínium, mert az tovább ragyog, megőrzi fényét.
A gúnynév a cigány és a pagoda szóból tevődik össze, tökéletesen jellemezve egy szóban azokat a házakat, amelyeket meglátva az ember megáll egy pillanatra, ráncolva homlokát, feldolgozván, hogy ilyen tényleg létezik. Szó se róla, gyönyörű szakmai teljesítmény ilyen vonalakat és formákat alkotni, ilyen csipkésterítőre hajazó oldalakat fémből megművelni, igazi bádogosremek. Szerintem kevés szaki van az országban, aki képes lenne ilyet készíteni. Viszont a megrendelők ízlését tekintve, már nem vagyunk ennyire dicsérőek.
Mi a tököm ez? Indiai, japán, kínai vagy arab?
Összefoglalóan ezek fogalmazódtak meg a társaságban. Egy kicsit ilyen, egy kicsit olyan, igazi keveredés, mint amikor a Buddha-szobor mellé bedobjuk a sarokba az afrikai újságtartót, a Jin-jang lámpával és fáraós szoborral. Vadul csattogtak a fényképezőgépek, mert egyre-másra jönnek ezek a villáknak hívott paloták. Paloták, mert három-négy emeletesek - amelyek állítólag belülről fényűző képet adnak. Már amelyek elkészültek... Olyan építészeti stílusok és technikák ötvözete, amelyet manapság már nem használnak.
A legtöbbjük ugyanis nincs bevakolva, esetenként hiányoznak az ajtók és az ablakok is, lakatlanok. De két dolog minden épületre jellemző, ha kész van, ha nincs: több emeletes és a tetejét ragyogó fém borítja. A kész paloták udvarán láttunk BMW-t, Mercedest, Audit, a lakatlanoknál pedig kapirgáló tyúkokat. Érdeklődve még azt is megtudtam, hogy a legtöbbre építési engedélyt sem adtak.
A végletek erősek: szakadt zakójú szegény embertől a koszos-pólós munkásemberen át a vastag aranylánccal rohangáló romagyerekig mindent láttunk. Van, hogy ezek az emberek egymás szomszédjai, itt nincs gazdag negyed, vagy lakópark, ahova ezek a cigodák külön épülnének.
Mire jó ez a fényűzés?
Elsősorban ezzel lehet megmutatni a vagyonosságot. Igaz nálunk az adóhivatal miatt ezt kerülik az emberek, bár nap mint nap látunk sikeres, rendszám alapján szlovák üzletembereket, akik nálunk költik el a pénzüket, itt töltik idejüket, luxusautóikból mosolyogva ránk. Azt már ne firtassuk, hogy a mosoly ismerős, emlékeztetnek egy-egy helyire, csak a DG napszemüveg kitakarja a fél arcát, így nem vagyok benne biztos.
Tehát itt a vagyonosság bemutatása a cél, mert egy ilyen villa annyiba kerül, hogy azt Romániában halandóként egy életbe telne összegyűjteni. Hagyjuk most az alvilágot, a tulajok vélhetően nyugati államokban dolgoznak, jó pozícióban, bejelentve. Abból meg szép lassan, de azért futhatja majd egy ilyenre. Vagy mégsem? Számolja ki mindenki maga...
Ezek inkább emlékműnek, mintsem lakóingatlanoknak vannak szánva. Ott válnak majd az enyészetté az út mentén, évtizedek múltán egyszer tán lebontva, összedőlve. Egyben biztosak vagyunk, hogy az alumíniumtető szüntelen ragyogni fog, még a romokon is dicső emléket állít majd egyik-másik romának, aztán majd szép lassan elhordják a szomszédok a fémet, mert nekik is kell majd valamiből villát építeni, vagy csak azért, hogy jusson kenyérre.
Aki arra jár ne hagyja ki, meg is állhat egy percre a településen, hogy jobban szemügyre vegye a palotákat. Viszont egyik hirtelen vagyonosodó polgárunk se próbálja követni ezt a példát, maradjon ez román unikum. Ez nem az a stílus, amihez a mi szemünk van szokva, ez már inkább balkáni romantika.
Gábor-cigányok
Egyes forrásokban az is olvasható, hogy a szigorúan hagyományőrző gábor-cigányok házai ezek. Jellemzőjük a nagy széles kalap, a bajusz és a fekete öltözet (nőknél pedig színes népviselet). Annyira hagyományőrzők, hogy nem házasodnak magyarral, románnal vagy más cigánnyal, sőt: csak az lehet gábor, akinek szülei, rokonai és házastársa is gábor-cigány. Általában jómódúak, tipikus foglalkozásuk a tetőfedés, bádogozás - írják ezt a huszadik század közepéig.
A wikipedia (szabadon szerkeszthető webes enciklopédia) szerint: "napjainkban szinte kizárólag színesfém-csempészettel és kereskedelemmel foglalkoznak. Az erdélyi lakosság szerint a román kormány félig-meddig elnézi a gáborok színesfém-üzelmeit, azzal az indokkal, hogy ezáltal ők tulajdonképpen az állam nemesfémvagyonát növelik" - a használati funkció nélkül épített, fémmel fedett villáikat presztízstárgynak, etnikai önazonosságuk gyakorlásának tekintik.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
