A 43 éves Vizi Balázs 2018 februárja óta vezeti a 600 főt foglalkoztató SCHOTT üzemet a Vas megyei Lukácsházán. A kevesebb mint másfél év alatt sok mindenhez hozzányúlt a gyárban; és láthatóan ez még csak a kezdet. Az igazgatóval egy szombathelyi belvárosi kávézóban ültünk le a reggeli beszélgetésre.
Ez az első kávéd ma?
A második. Minden nap 5.40-kor kelek, mert autóval járok Zalaegerszegről Lukácsházára, és kell a korai kávé, hogy felébredjek. Aztán általában iszom egyet még délelőtt és egy harmadikat ebéd után.
Miért nem költözöl ide? Elég macera lehet minden nap autóval bejárni.
A feleségemnek zalai gyökerei vannak és én is dolgoztam a városban mint gyárigazgató. Az út alig egy óra, ami nem túl sok, nekem egyáltalán nem okoz problémát.
Eredetileg hova valósi vagy?
Budapest mellől, Etyekről.
Ez borvidék, ugye?
Igen, édesapám borász, van egy családi borászatunk is, amit a húgom és a sógorom visz tovább. Kétezer palackkal termelünk egy évben, ami nem túl sok, de tényleg jó minőségű.
Te elég messzire kerültél a borászattól.
Ez egy hosszabb történet. Etyek egy kis sváb falu Budapest mellett, így nyolcadik után a fővárosi József Attila Gimnáziumban tanultam. Szenzációs iskola volt a Feneketlen-tó partján. Aztán, maradva a 11. kerületben, a műszaki egyetemre mentem villamosmérnök szakra. Két évfolyamtársammal már a 3. évtől becsatlakozhattunk a tanszék űrprogramjába, és a NASA-nak kutattunk. Németül jól beszéltem, de angolul nem annyira, így az egyetem végén jó nyelvgyakolásnak tűnt az a lehetőség, hogy kimegyek egy amerikai vidámparkba hamburgert sütni. Így is lett, a diploma után egy óriási étteremben fél évig hamburgert sütöttem Minnesota mellett.
Gondolom az angol mellett mást is lehet tanulni ilyen helyen.
Ha az ember egy távoli országban egyedül van, megtanulja az életet és megízleli a szabadságot. Néhány hónap után összegyűlt annyi pénzem, hogy vegyek egy rozzant autót és egy hónapon keresztül bejárjam az országot. Miután lerobbant és elfogyott a pénzem, targoncásként dolgoztam; aztán folytattam az utazást. Mindez közrejátszott abban, hogy amikor visszajöttem Magyarországra, már nem érdekelt az egyetem, nem mentem doktorandusz képzésre, mint ahogy korábban terveztem. A való élet érdekelt, így jelentkeztem a GE hároméves vezetőképző programjára. Háromszáz ember közül hármunkat választottak ki.
Merrefelé tanultad a vezetést?
Fél évet Hajdúböszörményben voltam, ami elég nagy váltás volt Budapest és Amerika után, majd jött London, ahol egy fénycsőgyárban voltam. Aztán Nagykanizsa és fél év Kentucky egyik kisvárosában. Ez utóbbiban megismertem az amerikai kisvárosi életet is, ahol gyakorlatilag máig alkoholtilalom van. Konzervatív, de nagyon kedves emberekkel találkoztam, akik hétvégenként meghívtak magukhoz. Váccal fejeződött be a hároméves program ahol három műszakban műszakvezető voltam.
Mi volt az első valódi vezetői beosztásod?
Az első valódi vezető beosztást Nagykanizsán kaptam a GE fénycsőgyárában, ahol közel 1300 ember dolgozott. Itt először termelésvezető, majd minőségbiztosítási vezető lettem. Nem voltam még harmincéves, amikor kineveztek gyárigazgatónak. Négy évig dolgoztam ebben a beosztásban.
Miért hagytad ott?
A válság miatt folyamatosak voltak az átszervezések, leépítések, a termelés egy részét Kínába helyezték át. Ekkor jött egy fehérvári lehetőség: a világ egyik legnagyobb kupakokat gyártó cégének lettem a magyarországi ügyvezetője. Hat évig maradtam ott, évente 5-7 milliárd kupakot gyártottunk. Jó volt, mert Agárdon laktunk, közel a családomhoz. Aztán elcsábultam a zalaegerszegi Flexhez, de ebben a döntésben közrejátszottak a zalai gyökerek is. Két évig voltam ott general manager, óriási nagy pörgés volt és nagyon sokat tanultam, de nem igazán erre vágytam hosszú távon.
És ezután jött a SCHOTT?
Igen, ők kerestek meg kb. két évvel ezelőtt. Korábban német ügyvezetők voltak, és magyart szerettek volna.
A régióban működő multinacionális cégeknél nem divat a magyar vezető. Miért akart a SCHOTT mégis ilyet?
Racionális és tudatos okai vannak. A SCHOTT már korábban úgy döntött, hogy a 21. század kihívásaira jobban tud reagálni egy sokszínűbb, sokrétűbb cég. Ennek keretében növelik a nem német vezetők arányát a világban. Egyébként én is úgy gondolom, hogy magyarként jobban megértem a dolgozókat, a családjukat, a települést, és általában a működési környezetet, mint egy külföldi.
De benne van az is, hogy egy hazai vezetőt jobban befolyásolják az érzelmei.
Szerintem ezt nem befolyásolja a nemzetiség. Ahogy mondtam, én amerikai kultúrában nőttem fel, ahol a cég az első, ahol meg kell maradni pártatlannak, és ez a pártatlanság belülről fakad.
Számos multinacionális cégnél dolgoztál korábban vezető pozícióban. Van valami különlegessége a SCHOTTnak, vagy egy a sok közül?
A korábbi cégek mind jelen voltak a tőzsdén, ahol a rövid távú stratégia nem egyszer felülírta a hosszútávúakat. A SCHOTT viszont alapítványi tulajdonban van, hosszú távra tervez, kevesebb az egymással szembemenő, helyi érdekek alapján történő döntés, mindenki a közös célt nézi elsődlegesen. A szabályozott folyamatok és az etikai kódex mentén nekem is nagy szabadságom van a saját stratégia kialakításban.
Emlékszel az első napodra?
Ez inkább egy folyamat volt. Hosszas interjúzás után dőlt el, hogy én leszek a gyárigazgató. Német cégről lévén szó nagyon komoly, kb. egy hónapos betanulási terv volt, amit a korábbi ügyvezető felügyelt. 13 évig voltam gyárigazgató, de most először tapasztaltam, milyen egy németes precizitású átadás-átvétel. Christoph Döppes naponta órákat töltött velem, hogy mindenről tudjak, úgymondva az utolsó szögig. A pozíciót 2018. február elsején vettem át hivatalosan.
Melyek voltak az első döntéseid?
Sok ilyen volt, mert Döppes úr megvárt a szervezeti döntésekkel, és számos dolog lógott a levegőben. Gyakorlatilag azonnal megkezdtük a fiatalítást, a szerkezetátalakítást. Elindult egy középvezetői fejlesztés, a korábbinál többet invesztálunk munkaerő-fejlesztésbe és egy arculatváltásba is gyorsan belekezdtünk.
Ez utóbbi mit jelent?
Próbáljuk megismertetni a környéket a nevünkkel, azzal, hogy itt vagyunk 24 éve, hogy stabil munkahely vagyunk, hogy jó nálunk dolgozni. Ezt a célt szolgálják többek között az óriásplakátok és a buszos reklámok. De ide tartozik az is, hogy elégedettek legyenek a dolgozóink. Ennek része, hogy munkacsoportokon keresztül bevonjuk őket a döntésekbe. Ilyen fontos változás volt, amikor megváltoztattuk a juttatások gyakorlatát. A SCHOTT mindig is emberséges volt, így 52 féle juttatásunk volt, amit már nehezen tudtunk követni. A dolgozókkal együtt átnéztük a rendszert, melyik elemeknek van értelme, és melyek okoznak zavart, esetleg ellenségeskedést, így aztán jó részét beépítettük inkább az alapbérbe. Már csak azért is, mert szerettem volna, ha a multik között az elsők vagyunk a megyében az alapbérben.
Bocsánat, hogy közbevágok, de azok vagytok?
Szerintem igen, de ez egy mozgó mérce.
Szóval ott tartottunk, hogy dolgozói bevonás.
Így választottuk ki a kantin új üzemeltetőjét is. Munkavállalóink összeállították a fogyasztói kosarat, elmentek próbaétkezésekre különböző cégekhez, hogy aztán a végén egy számomra is meglepő döntés szülessen. A dolgozók tudatában voltak az igényeiknek és ehhez választottak üzemeltetőt.
A SCHOTT azon kevés nemzetközi cégek egyike, melyek nem a megyeszékhelyen, sőt még csak nem is városban telepedtek meg. Ti egy kis településen, Lukácsházán működtök. Ez előny vagy hátrány?
Azt szoktam mondani, mi egy családias multi vagyunk. Dolgozóink egyharmada érkezik helyből, a maradék kétharmadot adja Szombathely, Kőszeg és a környező települések. Az az előnyünk például megvan, hogy látjuk, mi történik az iparűzési vagy társasági adónkkal. Utóbbi esetében csak olyan projektet támogatunk, ami megfelel a szigorú etikai kódexünknek. Szeretjük pontosan tudni, hova megy a pénz.
Ha nagyon gyorsan kellene válaszolnod arra a kérdésre, hogy mit szeretsz legjobban a SCHOTTban, mit mondanál?
Az emberekkel való együttműködést.
A legnagyobb fejfájás?
Hogy hogyan lehet kilépni ebből a munkaerőhiányos helyzetből, hogyan lehet javítani a saját munkavállalói értéket.
Amikor vezetsz hazafelé Zalaegerszegre, még jár az agyad a munkán?
Kreatív embernek tartom magam, egy-két évvel előre járnak a gondolataim. Amikor hazafelé tartok, stratégiai dolgokon szoktam gondolkodni. Gyerekként versenyszerűen sakkoztam, és még most is fontos, hogy előre lássam a lépéseket, hogy mi hova vezet.
És otthon is gondolkodsz ilyeneken?
Nem. Harmincegynéhány éves koromra megtanultam letenni a ceruzát és feltöltődni.
És hogy töltődsz fel?
Sok időt töltök a családommal, gyerekeimmel, de rengeteg hobbim is van. Nagy rajongója vagyok például az amerikai irodalomnak, de kajakozom is a Velencei-tavon, a Balatonon, a Rábán. Néha egyedül, néha a családdal. Hetente egyszer-kétszer focizom - focizunk a cég dolgozóival.
Milyen pozícióban?
Korábban csatár voltam, most már inkább hátvéd. De szeretek irányítani, szeretem a kombinatív játékot és azokat a csapattársakat, akik partnerek ebben. Szeretek nyerni, de az sem mindegy, hogy hogyan.
És a borászat? Azt hobbi szinten sem csinálod?
Most éppen sört próbálok főzni.
Ez nem szentségtörés a családban?
A folyamatok egy része ugyanaz.
Van már márkaneve a sörödnek?
Még nagyon az elején tartok, egyelőre az alapokat sajátítom el. Tetszik, hogy látom, hogy mi van benne, hogy tiszta, hogy kontroll alatt tudom tartani a technológiát. De már van néhány ötletem, hogy mit szeretnék majd csinálni, hogyan lehetne egy kis színt vinni ebbe, hogyan lehetne kombinálni a boros múlttal.
Majd megkóstoljuk a jövőben. És a SCHOTT jövője?
Sokat foglalkozom azzal is. Egyik első döntésem volt, hogy elindítottam egy automatizációs stratégiát, hogy hatékonyabb legyen a cég. Elsősorban a csomagolási területeken vannak hatalmas lehetőségeink. A lukácsházi üzem már most kiemelt fontosságú a SCHOTT cégcsoporton belül, és ez a jövőben még inkább így lesz: az új generációs gépeket, gyártósorokat ugyanis Lukácsházára fogjuk telepíteni.
