Adva van egy női újságíró, aki a regényfolyamot sem szenvedte végig, ugyan nekifutott egy fejezetnek, mert a barátnője oda meg vissza imádta E.L. James bestsellerét. Nyár volt és jó idő, de letette, mert sem a Júlia-füzetek, sem a szoft-pornográfia nem érdekli. De akkor miért állt sorban most, szerda este nyolckor, negyed órán át egy „Szürke ötven árnyalata” jegyért? A fene sem érti, talán megfelelni vágyás okán, engedve a domináns és erőszakos, mindent elárasztó reklámkampánynak. Beszopta. Elsőként következzék az ő kritikája – aztán lent keretben kollégája is megszólal.
Premier előtti vetítésen a Savaria Moziban – egy élmény volt várakozni
Fura érzés teltházat látni, az egészben a vetítés előtti fél óra a legizgibb, szelfizgetik magukat a kiscsajok a pénztár előtt kígyózó hosszú sorban, aztán meg popcornra várva, sohasem láttak még ekkora tömeget a szombathelyi moziban. (Sem a wc-re várva.... még jó hogy hatból ezen az estén kettő legalább működött, így tizenöt perc sorban állás után a vászon elé kerülhettünk.)
Viszont a férfikollégának üzenjük: Még hogy „a fiatal csajszik gerjednek csak erre a hollywoodi szarra, és mi újságírók leszünk a legvénebbek?!” Hát nem, ez bizony nem az a film ahol kizárólag tinédzserek sóhajtoznak a nézőtéren. Szép számmal ültek be rá harmincas-negyvenesek, sőt ötven-hatvanéves csajok is.
De ez a film tényleg vicc.
Van persze az a hangulat, amikor rákíván az ember egy brazil szappanoperára is... csak ez a Szürke még annyira sem izgalmas. Annyira van felfűtve erotikával, mint egy kártyanaptár a 80-as évekből. Tudják, amiben a csajok dominacsizmában egy piros sportkocsira támaszkodtak.
Amit több mint két órában kapunk: snittről-snittre aftershave és luxuskocsi reklámokat, meztelen mellbimbókkal, női test-vonaglással, csupasz mellkassal. Ez olyan, mint a Szürke ötven árnyalatának paródiája, nulla feszültséggel, hosszú és giccses beállítások sorozatával, primitív dialógusokkal. Az erotika a heves csókolózásoknál, és a mellbimbó mutogatásával általában véget is ér: aki nagy keféléseket akar a vásznon látni, ne erre a mozira jöjjön.
Persze a nők romantikára és szenvedélyre vágynak, nem pornóra. De nem is akarnánk ragozni, hogy miért is kell hányni ettől, függetlenül attól, hogy egy ilyen sztorival meg lehet úszni egy filmet. Hogy azt gondolják ott Hollywoodban, hogy a csajoknak épp ennyi elég, hogy ez lesz a női pornóműfaj alfa és omegája.
Adva van egy fogpasztareklám-mosolyú pasi, tökéletes felsőtesttel (Jamie Dornan alakítja Christian Greyt), iszonyat sok pénzzel, és szeszélyből rákíván egy bölcsészlányra, aki meg szegény. Ja szegény, ahogy Hollywood elképzeli: a lány anyjának a házát egy osztrák fogorvos is megirigyelné, az albérlete egy átlag ifjú párnak álomotthon lenne... A lány (Dakota Johnson alias Anastasia Steele) beleszeret a pasiba, akinek egyetlen hobbija vörös szobája, ahol Sade márki óta ismert kínzóeszközök között szadomazót játszhat. És mivel a pasi szép, megnyerő és kurva gazdag, ráadásul hatalmas ajándékokkal kenyerezi le a csajt (nem ezt nevezik luxuskurvának?), nem tud nem elcsábulni. Na, ők kerülgetik a nagy luxusban egymást, két órán át.
A baj az, hogy ez a film vicc, nem győzöm leírni, tényleg semmilyen: sterilre komponált reklámképek sorozata. Idealizált pasival és nővel, luxuslakással, luxuskanapéval, ebben a csöpögős szarban viszont az alapsztori brutalitása, kettőssége és feszültsége sem jön át. Itt a szadomazo annyit jelent, hogy Barbi-legyezővel megcsapdossuk a pici lány seggét... Nincs feszültség, nincs kivel azonosulni (ahogy egy reklámban sem szoktam beleképzelni magam a mosógépszerelő mellett álló háziasszony bőrébe).
A legvégén kapunk azért valamicske feszültséget, de ahhoz kevés, hogy több százan ne szisszenjünk fele egyszerre, amikor véget ért. Hogy tényleg: ez ennyi?!
A feministák helyében is csöndbe maradnék
Ez a film annyira kilúgozott és szürke, annyira papírmasék a karakterek, sematikus a történetmesélés, hogy tényleg csak röhögni lehet rajta, nem kell attól félni, hogy félreviszi serdülő leányaink szexuális hajlamait. Másrészt az látszik, a film készítői kínosan ügyeltek arra: hogy egy pillanatra se hitessék el velünk, hogy a szadomazo valami jó dolog, megkorbácsolni a szerelmed az szuper, hogy egy nőnek fájdalmat okozni rendjén való. Szájbarágósan üzenik: egy kapcsolatba kell romantika, kell mozi és nem csak a szex a lényeg. Viszont a film, ez a rendező, Sam Taylor-Johnson legnagyobb hibája, meg sem próbál magyarázatot adni arra, hogy miért megy bele egy 21 éves lány egy ilyen fájdalmas kapcsolatba, és mi voltaképpen a hülyegyerek belső motivációja.
Milyen hát az ideális pasi, ha Szürke:
- tud nagy szemekkel, titokzatosan nézni
- sármos, karrierista, akinek nem számít a pénz
- sportos és fitt, és tud repülőt vezetni és tökéletesen, fejből alsógatyában is zongorázni
- titokzatos és kemény
- domináns és erőszakos, egyszerre romantikus és szadista akarnok
- sok pénz, nagy ágy, saját helikopter
Milyen a tökéletes nő, ha Szürke:
- vékony, szép és fiatal
- szeresse a szexet, mindennél jobban
- legyen okos és önérzetes, de ne akarjon saját karriert, rendelje alá magát az ideális férfinak (lásd fent)
- csináljon úgy, mintha saját akarata lenne, de egyből dobja oda mindenét, ha az ideális hím füttyent
- ha este az ideális pasi elveszi a szüzességét, reggel a hímet palacsintával ébressze
- ha hozzáérnek korbáccsal, akkor is kéjesen nyögdécseljen, de ha elfenekelik csúnyán, azért lehet szomorú
- ha nem szeretik, ha ütik, akkor is szeresse-imádja a pasit
- ha ránéz egy pasi, kéjesen harapdálja a szája szélét
Tessék, lehet elkezdeni megfelelni!
Ha a csajoddal romantikáznál, vidd el moziba!
Csak ne erre a filmre. Én tegnap megtettem, de a huszadik perc után már nézegettünk egymásra, hogy ez most mégis mi akar lenni, pedig kettőnk közül ő még olvasta is a könyvet. Szerinte a film néha saját maga paródiájára emlékeztet, szerintem meg egy B kategóriás könyvhöz méltó B kategóriás film. Gyenge és erőtlen: mintha úgy csinálták volna meg a filmet, hogy "na, mi most akkor jó bevállalósak leszünk, megcsináljuk a Szürke filmváltozatát, mindenki rólunk fog majd beszélni", aztán forgatás közben már óvatoskodtak, hogy "annyi mindent azért nem teszünk bele, mert hát el akarjuk adni Amerikában, és Kínában is", majd a végén a vágószobában valahogy összeizzadták azt, ami lett, ami egyébként pontosan illik is a címéhez, ez tényleg nagyon szürke. A sikerét (mert az még így is garantált) csakis annak köszönheti majd, hogy jól időzítették a bemutatót és február 14. szombatra esik. De ha nem akarod elrontani a Valentin-napotokat, akkor inkább vacsorázni mentek.
BZ
