A rendezvény Európa, illetve a világ legnagyobb viking és szláv koraközépkori fesztiválja, ahol nemcsak harc folyik, hanem a kor kultúráját, viseletét építészetét is bemutatják. Mindemellett mindenki vásározhat helypénz nélkül, de szigorúan csak minőségi, a korban használt tárgyakat lehet eladásra kínálni. Alkudni persze szinte kötelező…
A történelmi fesztivál fő attrakciója minden évben az ütközet, amin körülbelül 500-500 harcos "aprítja" egymást karddal, baltával, lándzsával. Bár a szervezők kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy haláleset és maradandó sérülés ne történjen, az elszenvedett szemsérülések, csonttörések, zúzódások már a fesztivál velejárói, méghozzá nem kis mennyiségben. De ez nem igazán tántorítja el az igazi harcosokat, ugyanis évről évre rengetegen jelentkeznek a legális csetepatéra. Ennek ellenére sokan mégsem vehetnek részt a csatán, mert komoly elvárások vannak a felszerelés igényes és valóban korhű kialakításában, illetve nemzetközi porondon való elismertségre is szükség van a meghíváshoz.
– A csatát sajátos szabályrendszerben vívják, ami lehetővé teszi az életszerű, de nagyon súlyos következményekkel nem járó harcot, ám a különböző fegyvernemek bevetése és a nem mindig azonos létszámok miatt az erőviszonyok nem teljesen egyenlőnek. A csatát bírók, azaz
igazlátók
felügyelik, de a gyengébb vagy lecsúszó vágásokat a csata hevében sokan nem veszik figyelembe. A legcélszerűbb olyan erősségű vágást mérni az ellenfélre, hogy ne legyen kérdéses a találat – kezdte el mesélni Tompa Balázs csapatvezető.– Péntek délután kezdődött az első csatasorozat. Mi vagyunk minden évben a támadók lengyel, cseh, német és orosz egységgel. A másik oldalon egységes lengyel hadtest foglal helyet, esetenkénti német segédhaddal. A csata célja a teljes győzelem, magyar egységnek a szárnyakon kell megrendítő csapást mérni az ellenfél szárnyára, vagy feltartóztatni az ellenfél rohamát. Egy nap három 10-20 perces ütközet követi egymást. Szombaton egyébként bőven volt okunk az ünneplésre, mert 3:0-ra legyűrtük az ellenfelet, amire 2005 óta nem volt példa. A sikerben nagy szerepe volt a csapatunk által kidolgozott új harcrendszernek és taktikának, amit idén először alkalmaztuk – folytatta.
– A csata kezdetéig nő a feszültség. Az izgalom, a félelem és a harci vágy kavarog ilyenkor a fejekben. Tisztek parancsokat üvöltenek, legénység szájából szitkok és csatadalok kergetik egymást a levegőben. Az egésznek olyan a hangulata, mint ezer évvel ezelőtt. Az ütközetben gyakran elszabadulnak az indulatok, de az igazlátók és a harcosok önkontrollja biztosítja, hogy ne váljék az egész véres verekedéssé. Mindemellett egy-egy komolyabb találat elszenvedője megérezhet valamit abból, milyen is lehetett csatában sebet kapni. Aki olyan találatot kapott, ami elviekben harcképtelené tette volna, annak azonnal a földre kell feküdnie, így a többieknek a „halottakon” kell átgázolni – tette hozzá.
A szombathelyi csapat egyik tagja idén baltától gerincnyúlványtörést szerzett a harc során. A többiek ebben az évben megúszták a súlyosabb sérüléseket. Volt már példa egyébként arra is, hogy valaki otthagyta a fogát, vagy eltörte az ujját. De ez már-már megszokott számukra ilyenkor. Az egyesület jövőre is hivatalos a wolini csetepatéra, de reméljük, hogy akkor még kevesebb sérüléssel térnek majd vissza. Legközelebb a szombathelyi Savaria Karneválon találkozhatnak velük az érdeklődők, ahol több magyar és lengyel csapattal Szent István és Vitéz Boleszláv lengyel király konfliktusát mutatják be a szombathelyi közönségnek.
