A kissé magába forduló Szombathelyen nagyon nehéz megjósolni, hogy egy-egy rendezvényre hogyan mozdul rá a tömeg.
Nos, „A dal a miénk”-re rámozdult.
Mondhatjuk, hogy szerencsénk is volt a vénasszonyok nyarának júliusokat idéző napsütésével és hőmérsékletével, de az az igazság, hogy a magyar dal napja a vasi megyeszékhelyen mindig is népszerű volt valamiért.
„A dal a miénk” márpedig a magyar dal napjának valamiféle utóélete, annyi különbséggel, hogy ez már kizárólag helyi kezdeményezés és szervezés. Ez utóbb nem is lehet annyira könnyű, elnézve a technikai igényeket és figyelembe véve azt, hogy a zenészek nem könnyű emberek.
Mindenesetre már a négyórás kezdés előtt sokan vannak a helyszínen, hosszú sorok kígyóznak a fagylaltosok előtt, gitáros emberek jönnek-mennek.
A kezdésre több ezer ember gyűlhet össze a kordonon kívül.
Vasárnap délután lép fel Szombathely legnagyobb zenekara 2018. September 07. 14:13 .)
Miután Puskás Tivadar laza világos öltönyben szükségét érzi elmondani, miért is jó ez így (együttzenélés, magyar dal stb.), minden különösebb teketória nélkül a húrokba csapnak a fiúk és a lányok, hogy Varga Bence (Zaporozsec) előéneklésével együtt elénekeljék, elpengessék, elüssék kétszer is az LGT címadó dalát: „A dal a miénk”.
A második végére már a hang is összeáll, hogy Fekete Linda és Jámbor Nándor (mindketten Weöres Sándor Színház színészei) vezényletével következzen a Márti dala, ami a maga elcsépeltségében is gyönyörű, meg ide is való, közli is a színésznő, hogy libabőrös lett. Gyaníthatóan nem egyedül a téren.
A szervezők (Agora Savaria és a Jam Music) gyakorlatiasságát és hozzáértését mutatja, hogy a végére hagyták a Tankcsapda „Ez az a ház” örökzöldjét, ahol aztán végre tényleg mindenki elengedheti magát.
Lesz is afféle katarzis a téren, gitárosok, dobosok, énekesek, csellósok, punkok, rockerek, kismamák és nagypapák, a Kanizsai Dorottya Gimnázium énekkara és még vagy ezer ember énekli teli torokból, hogy „Ami kint, az benn, ami fenn, az van lenn”’. Mondjuk ehhez azért kellett a város egyik legjobb férfihangja Németh László (Mokka Tribute) is.
A végén aztán a társaság „összeáll egy nagyképpé”, a produkcióról pedig megannyi felvétel készült, amelyek nem tudok, csak sejtem, mennyire adják majd vissza az élőzene és a pillanat varázsát, azt amiről Linda beszélt.
Állítólag lesz majd folytatása.
