Gyönyörű tradíció a mindenkori nagypofájú politikai hatalom csesztetése a zene formanyelvén, főleg ha az adott zenére még jót is lehet taposni a táncparketten, talpaink alá adott esetben egy-egy miniszteri vagy kormányfői koponyát elképzelve. Ez az idő azonban már nem az az idő, amikor a Beatricét szép lassan, megyéről-megyére tiltották be, vagy amikor a magyar punklegenda CPG tagjait emiatt a nagyszerű, az aktuális kommunista kultúrpápát anyázó opusz miatt összesen több mint öt év börtönre ítélték, a demokráciában már nem akkora buli kritizálni a lézreblokkolós köcsögöket, hiszen nincs annyira tétje, és hát az elitnek is van jobb dolga a fiatalok basztatásánál, például az aktuális tízszázalékok felmarkolása a közbeszerzési eljárásokból.
"Csavarj le apádnak két nagy fülest!"
Ettől függetlenül azért a rendszerkritikus zene még nem múlt ki teljesen, bár 1989 óta erőteljesen megcsappant az igény rá mind alkotói, mind befogadói oldalról, az emberek inkább a mindennapi kapitalista forint megszerzéséért voltak-vannak elfoglalva. Ezért is volt külön öröm hallani, hogy az ifjú és tehetséges dalszerző, Hó Márton a múlt hét végén szinte azonnal reagált arra a kínos - a puhadiktatúra cenzúráját idéző - incidensre, amikor a Hallgatói Hálózat bátor tagjai megjelentek az Educatio köznevelési konferencián, de néhány Hoffmann Rózsa-barát pedagógus inkább szerette volna beléjük fojtani a szót.
A művész nem írt saját dalszöveget, hanem csak felhasználta a magából kikelő iskolaigazgató mondatait (
nagyon éretlen vagy ezekhez a feladatokhoz, és még nem tettél le annyit az asztalra
), amik így megmutatkoztak a maguk kínos valójukban. Érdemes összevetni az előbb linkelt, az eseményről készült eredeti videóval, nagyon mókás!Amikor Dokikopi Pali megkapta a magáét
Nem kell olyan messzire visszamennünk, ha további, az aktuális politikai sleppet képletesen kardélre hányó dalokat keresünk - és különösen az újabb Orbán-kormány alatt kezdtek feltünedezni a figurázós számok. Schmitt Pál összelopkodott szakdolgozata például rögtön több zenészt is megihletett, Czutor Zoltán a Belmondóból az elsők között fektette le az
Elnök maradok, elnök akarok lenni / a tudást nem kell komolyan venni / magyarok értik az ilyet / viszlát, becsület, dobtunk, ehelyett
sorokat.
Ugyanúgy szeretnék hazudni, ahogy te / Sokszor próbáltam, de sosem jött össze
- ezek szintén a korábban már emlegetett Hó Márton sorai, bizony, ő már a plágiumvád idején is felcsattant, aktuálpolitikai vizekre evezve ezzel az egyszerű, lo-fi gitárdallal. Lehet, hogy tőle még várhatunk hasonló, líraira finomított szurkálódást? Merjük remélni.De ne feledjük az általunk egy korábbi cikkben már megénekelt Dokikopi Pali című barkács-slágert sem, ami nem csak témaválasztása miatt hívta fel magára a figyelmet, de azzal is, hogy a szövege bámulatosan fondorlatos.
Holnap beszélhetünk arról, az egészségügyben mi jó / Vagy az államadósságért libsi vagy jobber a hunyó / De az ideológiák helyett ma számítson a tett / A plagizáló elnök téged is palira vett
- hát lehet úgy egyáltalán belekötni ezekbe a sorokba?Matolcsy Ezüst Hajója
És akkor kössük tovább a téma fonalát gördülékeny, szeriőz újságírói módon azzal, hogy az előbbi kreatív művész nem ám csak az ex-államfőnek ment neki, de a nemzet fináncügyi vizionáriusának, Matolcsy Györgynek is. A derék alkotót egyébként Terék Zsoltnak hívják, akiről egy kereséssel annyit sikerült megtudnunk, hogy hivatalosan nem zenész: a Google szerint nem máshol dolgozik, mint a Google-nél. A Gépész Észgép karaktere is hozzá tartozik, érdemes megnézni ezt is, ha még nem látták, na ilyenért is lehetett volna pár év letöltendőt kapni a jó öreg vidámbarakkban:
Szálasi tossza Orbánt
Kicsit utazzunk vissza az időben, egészen a kilencvenes évekig, meg a kétezres évekig, mert a Flash zenekar munkássága ilyen hosszúra nyúlik, még ha ez a hosszúság nem is tartalmaz többet tizenegynéhány dalnál. Na de azok viszont olyanok, hogy az egyik miatt 2005-ben még sikerült a mára megboldogult ORTT-nek a Tilos Rádiót is lekapcsoltatnia büntetésből három órára, mert úgy vélte, hogy a
Neked nem ott van a helyed a parlamentbe / Berakod a lábikód egy zsák cementbe / Ott ácsorogsz majd a Duna fenekén / A barbibaba feleséged jólmegdugom én!
sorok nem tesznek jót egy potenciális gyerekfülnek napközben.A Flash egyébként elsősorban Barcs Miklós punkos hangsúlyokkal terhelt kvalitásait takarja, ami elsősorban a kíméletlenül szókimondó dalszövegekben testesül meg. Ezek legnagyszerűbb példázata az imént idézett Képviselő Funky című himnusz, aminek a refrénjéből az alcímben is idéztünk. De mivel ezt elmondani nem lehet, mert meghallgatni kell, máris átadjuk a stafétát a rendszerváltás utáni legcsodálatosabb politikusgyűlölő rigmusoknak:
És ha már eljutottunk a punkig, mindenféle rezsimköpködés legalapvetőbb kifejezésre juttatásáig, akkor zárjuk az emitt puhább, amott keményebb rendszerkritikus zenék sorolását egy igazán karcos, nem olyan régi dallal, ami ráadásul attól a félig-meddig szombathelyi illetőségű Opus Null zenekartól származik, amivel nem olyan régen még egy interjúra is leültünk. Ők a hangvételükkel akár a nyolcvanas évek magyar punkhullámába is illeszkedhetnének, de mégis most tevékenyek, és olyan sorokkal tevékenyek, hogy
Miniszteri fasz csiklandozza gégém / Röhögök és hányok, élvezem ezt végképp.
Ha Önnek is vannak tippjei kortárs magyar politikuscincáló zenékre, amik elkerülték a figyelmünket, akkor ne sajnálják megosztani velünk! Tudjuk, hogy a Nem tetszik a rendszert és Dopemant kihagytuk (meg persze Kardos-Horváth János Gyurcsány-barát nyelvedzését), de ők annyi reflektorfényt kaptak az elmúlt két évben, mint amennyit a fentebb linkelt előadók összesen sem, mindössze ezért maradtak ki. Várjuk tehát az ötleteket, mert nem szívlelnénk, ha valami jelentőségteljes húzószámot hagytunk volna ki!
