Volt valamikor, úgy a '70-es években egy országos hírű fotóműhely Szombathelyen. Annak kiemelkedő tagja Dallos László, aki elválaszthatatlan volt Szombathely kulturális és társadalmi életétől.
És volt egy fotókiállítás 1977-ben. Ennek a Ferencvárosi Pincetárlatnak az anyagát láthatják most egy az egyben Szombathelyen. (November 22-ig, a Berstein Béla Kulturális központban, Szombathely, Batthyányi tér 9.)
Dallos Laci régen állt a nyilvánosság elé - habár évek óta zsűrizi a Nyugat.hu karneváli fotópályázatának az anyagát -, de most újra megmutatja magát. A vele készült interjúnkat hamarosan olvashatják a Nyugaton.
Addig is olvassák el, hogyan nyitotta meg Spiegler Tibor, az unokatestvér, barát és segítőtárs szombaton a kiállítást.
Dallos Laci „Önretró” című kiállítása elé
Mikor a képeket válogattuk és raktuk sorba, Dallos Rózsi néni, Laci édesanyja azt kérdezte: ”Mit gondolsz Tibikém? Érteni fogják ezt még az emberek?” Gondolkodás és pillanatnyi habozás után rávágtam egy határozott igent!
Csak később fogott talajt bennem a gondolat, hogy ezzel az igennel én egy egyszavas értékelést mondtam ki. Mitől voltam én annyira biztos ebben? Aki megnézi a képeket tudni fogja. Miért hangzott el Rózsi néni kérdése?
Mert 1977 áprilisában is ugyanígy válogattuk és pakoltuk ugyanezeket a képeket egy nagy jelentőségű budapesti bemutatkozásra. A Ferencvárosi Pincetárlat volt a befogadó és az ottani közönség annyival volt szerencsésebb, hogy azt a kiállítást Albertini Béla fotótörténész, esztéta nyitotta meg. Ez volt az első budapesti bemutatkozás, és nagy siker volt. Ennek 35 éve immár.
A világ és a fényképezés nagyot változott. Ma már olcsó és mindenki által elérhető digitális gépek özönlötték el a világot. Telefonnal, fogkefével és nádvágó késsel is lehet fényképezni és a kész felvétel másodpercek alatt a világhálóra kerül. Most itt mindenki örül, hogy jól belemásztam a digitális és analóg fényképezés problémakörébe, de nem szerzem meg ezt az örömet senkinek. Inkább idézném Misi fiam frappáns megfogalmazását, hogy a '70-es években létezett egy digitális Dallos, analóg technikával.
Mert, hiszen itt van a lényeg, az egyéni látásmódban, a nagyon magas szintű technikai tudásban és a gép mögött álló emberben. Abban az időben a saját lakásában csak ideiglenesen volt bejelentkezve. Állandó lakása pedig a könyvtár, a mozi, az Ifiház fotóstúdiója és valamelyik barát, alkotótárs lakása volt.
No és persze a legendás Trabant, aminek az ülésein laktak a fényképezőgépek, az aktuális folyóiratok, fotográfiák bekeretezve, vagy anélkül, a padlóján mindig ide-oda gurultak az átértelmezett palackok és biztosan össze lehetett a műszerfalról és az ülések alól kaparni egy szolid ebéd, de legalább egy doboz cigaretta árát. És természetesen könyvek, könyvek és könyvek. A Trabant oldalán a felverődött sárba-porba pedig ki-ki odaírta vagy rajzolta a Dallosnak szánt üzenetét.
Csak meg kellett állni a Fő téren a parkoló Trabantja mellett és rövid időn belül valaki a körből megjelent. Jött Liszy Jancsi Rosta Jocóval, harsányan röhögve valamin. Megjelent Bonyhádi Karcsi a feje tetején napszemüveggel, nyakán az elmaradhatatlan sállal. Jöttek a főiskolás lányok a hírrel, hogy a könyvtárban kereste a Dallost a Rasperger és a Várnai Vali is és megöléssel fenyegették, ha nem lesz időben kész a kiállítási katalógusuk. Miért mesélem el ezeket? Főként azért, mert Dallossal imádunk nosztalgiázni, de azért is, mert az itt látható képekben ezek az emberek és ezek a történetek is benne vannak. Meg még mi minden más és ki mindenki…
A legendás fotószakkör az Ifiházban, ahol nemcsak a fényképezésről, hanem József Attiláról, Radnótiról, Fellíniről és Antonioniról, Boris Vianról és Bulgakovról is beszélt Dallos Laci a tanítványainak. Országos hírük volt. Szombathely fotósélete pezsgett és példát mutatott. Dallos pedig hozta az eredményeket, ami nem csoda, mert ahogyan az életrajzában azt írja, hogy „egész lényével akar fényképezni”.
1970. A Súlyemelő Európa Bajnokság plakátjához készített felvételem az Ezüst Gerely pályázaton harmadik díjat kapott.
"Ikarusz". c. képem a III. Országos Ifjúsági Kiállításon
"Vakablakok" Fotóművészet negyedévi pályázat nívódíj.
1975. Népművelési Intézet nívódíj ORWO-PENTACON pályázat
1976. "Melódia" c. képem az Országos Fotóművészeti Kiállításon
1976. A Fiatal Művészek Klubja fotószekciójának alapító tagja.
1976.Alapító tagja voltam a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának
1977. Ferencvárosi Pincetárlat első önálló budapesti kiállításom
1978-84. A 2K Fotócsoport munkáját irányítottam.
1981.Tagja vagyok a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.
Örülök annak, hogy ezek a képek ismét a falon vannak és annak is, hogy értő kezek rakták ki a falra. Hesztera Aladár barátunk az első kérésre igent mondott és a szűk határidőt meghallva sem hátrált meg, hanem félretett minden mást és jött segíteni. Azt hiszem tud valamit.
