„Már évekkel ezelőtt eszembe jutott egy „alanyi jogos” szólólemez elkészítése, de aztán mindig jöttek olyan dolgok, amik fontosabbak voltak, elsősorban az anyazenekarom, az Anima Sound System miatt. Aztán tavaly nyáron, amikor a zenekar a harmincadik jubileumához ért, gondoltam, ez egy jó választóvonal és összehoztam ezt a valóban bakancslistás projektet” – mondja Szabolcs a szólólemez indíttatásáról. „Nagyon sok dal született az elmúlt 30 évben, mindig természetes volt, hogy zenekari projektben jelennek meg ezek. De ahogy múlt az idő és sok közülük nem került fel a lemezekre, megfogalmazódott bennem, hogy ezeket is ki kellene adni. Ebből indult ki az ötlet, aztán magán a konkrét lemezen tavaly szeptemberben kezdtem el dolgozni, akkor írtam tizenkét szinte vadonatúj dalt, és végül ezek kerültek fel a megjelenő albumra.”
„Sokan, akik már hallották, azt mondják, hogy ezek olyan Prieger Szabis-ok, olyan animások, az ember nem tud kibújni a saját bőréből" – állapítja meg a lemezről.
„Klasszikus zeneszerző vagyok, mindig is úgy alkottam, hogy leültem a gitárommal vagy egy zongorával. Az Anima legnagyobb slágereit is mindig egyszálgitáron vagy billentyűs hangszeren írtam, és szerintem sokan mások is így tesznek. Mivel az Anima egy mindig is elektronikus tánczenekar volt, az alapdalok komoly hangszerelési átalakuláson estek át. A „68” például akusztikus bossanovának indult, és a „Csinálj Gyereket” is latinos beütéssel keletkezett. Mindig szerettem akusztikus hangszereket használni, Most azonban pont arra figyeltünk a producer társammal, Varga Györggyel, hogy ezek jelenléte minimális legyen. A dalok egyszerű elektronikus hangszereléssel lettek felépítve, alig néhány hangszeres sávval. Mondhatni, túl sok minden nincsen bennük, csak sok lélek. Mindig arra törekedtem, hogy a dalaim érzéseket keltsenek. A zene az akkor jó, ha érzéseket kelt.”
Akkor jöjjön a dalok keletkezéstörténete, hogyan emlékszik a Szabolcs az inspirációkra, az érdekességekre és a közreműködőkre…
SOKSZOR
Az albumkezdő Sokszor először gitáros dream-popnak indult, majd a végén egy trendi eurodisco cucc lett…Én magam különben imádom a 80-as évek végi italo és eurodisco dalokat. Annak idején sokat hallgattuk az Ö3 Hitparade című műsorát. Ott ez a feeling alap volt. Fiatalabb éveimben nagy Pet Shop Boys rajongó voltam, egyszer játszhattunk is előttük a Sziget nagyszínpadán. Emlékezetes este volt.
METEORIT
A Meteorit alapmotívuma született meg először az új dalok közül. Egy „furfangos”, váratlan akkordmenet az egész. Itt lettünk biztosak producertársammal Varga Gyurival, hogy egy letisztult elektronikába bújtatott albumban gondolkodunk majd. A dalok persze mindig akusztikusan születnek és egy speciális program segítségével átültetődnek elektronikus hangsávokká. Ez persze még nem AI.
TE VAGY A FÉNY
Mindig imádtam a Rhodes hangját, rögtön megad valamiféle füstös alaphangulatot, ehhez meg kötelezően hozzájött egy szaxofon sampling. Szeretem ezt a dalt, egyszerre szerelmes és szakrális. Ezt a dalt inkább el tudom képzelni egy füstös kis klubban, mint nagyszínpadokon.
VÁROSBAN
A Városban a túlélésről szól, mint jó néhány szám a lemezen. Úgy tűnik, ez a gondolat most fontos számomra, pedig alapvetően optimista és jókedvű srác vagyok. A zene a korai DM rajongásomat idézi, ami még alapvetően mindig megvan. Az énekfelvételek Asbóth Árpád Cipriánnál (Ian) készültek, aki a város legnagyobb Depeche-rajongója. Úgy emlékszem, elégedetten csettintett a végeredmény hallatán!
SZÁMOLJ SZÁZIG
Gyakran játszom a koncerteken funkys gitártémákat, úgyhogy amikor megszületett a Számolj Százig, a munkacíme „Prince” volt, utalva a R&B–funk legendára. Aztán ez is kapott egy elektromos köntöst és egy igen komoly felső szólamot a végén Korponay Zsófi jóvoltából. Zsófi sokat segített a dalok végső formájának kialakulásában. Egy igazi „örökmozgó”.
ZÖLD ÉS KÉK
Mindig „szomorú” dalokat írok valamiért, így volt ez a Zöld és Kék esetében is, ami eredetileg dub-reggae-ként indult, aztán elkanyarodott Everything but the girl-ös lüktetésbe. Egyik kedvenc részem a lemezről ennek a dalnak a vége. A „szomorú dal” jelenség szerintem a 80-as évek végi magyar underground utóhatása lehet…
TOXIKUS
Ennek a dalnak a címe és szövege is árulkodó, de a zene punkos, hard-core-os korai éveimből táplálkozik. Ó azok a rendszerváltás körüli évek. A DÉL zenekar gitáros-énekeseként koptattam a Kisfaludy utcai KISZ székház deszkáit a 90-es évek elején. Utoljára ott énekeltem, meg most 30 év után…
MÁSIK ORSZÁG
Sokszor írok hömpölygő balladákat, rá is kell szólnom magamra, hogy ez már kicsit sok. A Másik ország fennmaradt a rostán, szerintem szeretni fogják, bár az elmúlásról szól. Én ragaszkodom hozzá nagyon, nem tudom megmondani miért, valószínű a refrén az oka! Hallgassátok meg!
DAL APÁRÓL
Ez egy igazán személyes dal. Haladás pálya, mozizások, kirándulások. Még sosem írtam a családról, s mivel Apu már nincs köztünk, gondoltam, már nem tiltakozna. A szombat délutáni Haladás-meccsek kb. 20 évig voltak közös programok vele, de az első jugoszláv nyomású Beatles bakeliteket is tőle kaptam. A zene különben itt éppen nem szomorú: afro hatások, fúvós kórussal, a Koprivétől kölcsönkapott tambura játékommal.
PLAY
A Play egy szójátéknak indult, aztán a zenével is eljátszottunk…felmértük a jelenlegi zenei trendeket! Trapes dobmotívumból indultunk ki egy falzettes énekkel. A dalban és a szövegben is ott az irónia.
NEKEM
Ez egy igazi szerelmes dal, végtelenül egyszerű hangszereléssel. Olyan egyszerű, mint az élet. Persze az igazából bonyolult. Talán ennél a dalnál kristályosodott ki leginkább az a hangszerelési metodika, amire gondoltunk a lemez készítése előtt.
JELSZÓ
A lemez záró dala pedig az első klipes szám. Talán ez adja át az egész zenei anyag „zanzáját” a legjobban. Mindenkinek van egy belső jelszava, nekem is, meg neked is. Lehet, hogy nem tudod körbeírni, hanem csak érzed. Ilyesmiről szól a dal, kedvenc zenei köntösömbe, downtempós triphopba bújtatva. Közhelyesnek tűnhet, pedig nem az. Sokan eltoljuk magunktól a legfontosabb érzéseinket. Én most megpróbáltam leírni, meg dalba foglalni az enyéimet. Remélem sikerült.
