Ily zord helyet hogy rejthet a világ,
Hacsak azért nem, hogy az istenek
Tragédiákban gyönyörködjenek?
Ki a barbár, ki az áldozat, ki a gyilkos, ki az ellenség? Minden nézőpont kérdése, egyik pillanatban ünnepelt győztes vagy, a másikban kisemmizett, számkivetett senki. Felemel és kitaszít a világ.
A Titus több szempontból is izgalmas dráma, egyrészt kortalanul mutatja azt a közhelyet, miért érvényes ma is az a közmondás, hogy
fejétől bűzlik a hal
. Egy rossz döntés, és elég egy oktondi vezető és darabjaira látszik szétesni a rendszer. Kevésbé ismert ez a Shakespeare-dráma, ezért is lep meg, hogy vannak egyáltalán ismerős mondatai. A Titus az angol mester korai darabjai közül való, a világirodalom egyik legvéresebb és legerőszakosabb tragédiájaként vonult be a drámairodalomba. Tobzódik a szexben, a gyilkolásban és az ármányban.
Tarantino is örömét lelné ebben a shakespeare-i vérfürdőben
Másrészt felemás a darab megítélése, voltak korok, amikor nagyon nem szerették játszani, a Titus brutalitása elborzasztó, épp ezért hazai színpadokon sohasem sem volt igazán népszerű. Dramaturgiáját is többen kritizálták, egyes vélekedések szerint nem is Shakespeare fejezte be. Rendezőként nehéz formát és kulcsot találni hozzá, hogy egyáltalán a nézők számára is emészthető legyen. Négy éve a Veszprémi Petőfi Színház mutatta be, azóta se láttam hazai színház repertoárjában.
Akinek most a szombathelyi borzasztást köszönhetjük, az Pálfi György filmrendező, aki először rendez a WSSZ-ben, színházban úgy általában is csak másodszor. A mozgókép az ő elsődleges terepe. (Annak, aki látta a Hukklét vagy a Taxidermiát, esetleg a Nem vagyok a barátod vagy akár a Szabadesés című filmek bármelyikét, azoknak nem nagyon kell bemutatni Pálfi Györgyöt.) Nem repkednek a lecsonkolt végtagok, nem használ hektoliter-számra kechupot, a borzalom így is átélhető.
Egy élet egy dögcédula, aki meghal, annak kitépik a nyakából, ennyi volt
Pálfi meglepően széles színpadi eszköztárral és fantáziával dolgozik, díjazom, hogy lépten-nyomon meglep egy abszurditással, ami működik, és ami egyszerre poén, fekete humor, másik olvasatban vásári komédiázás - a maga hand-made kelléktárával. A nyelvkitépéshez például tornászok használta szalagot rántanak elő...
Bosszú, hatalom, gyilkosság mesterfokon
A történet legfontosabb karaktere Titus Andronicus (Bajomi Nagy György), a nagynevű hadvezér, akinek halálos ellensége egykori rabnője, a boszorkányos Tamora, a gótok királynője, és a királynő titkos szeretője, Aaron, a mór.
Ahogy kezdődik az előadás, attól hanyatt vágom magam. A hangfalakat imitáló mozgó városfallal és egy mikrofon állvánnyal - ide lép be a két császár-várományos pojáca, a két egymással rivalizáló kékvérű leszármazott (Orosz Róbert és Horváth Ákos). Aztán jön Titus, a metál Isten, mint győztes hadvezér, és a had frontembereként lehengerli a közönséget. Magától értetődik, hogy a plebejus tömeg őt választja meg császárnak...
Egy trash buli ad keretet ehhez az egész őrülethez
Zseniális húzás, imádom a jelmezeket, a tetkókat, nem rossz, van, aki gesztusaiban is jól hozza ezeket az alter figurákat. Kiss Mari például főszerepet csinál a dajkából. A rágózása, vagy ahogy alig mozogva ringatja magát hátul a hangfalerdő előtt, nem lehet nem rá figyelni.
Eddig is szimpatizáltam Antal D. Csabával, amit ebből a mór ármánykodó szarkeverőből kihoz, egyszerre ördög és angyal, olyan kétszínű, mint a maszkja. Először nem tudom honnan ismerős, aztán rátalálok, egy norvég metálbanda frontembere viseli ugyanezt a festést:
Mellbevágó az eleje. Az erős kezdés után azonban néha elvékonyodik a jég, és kevésbé siklik rajta a korcsolya, nem minden jelenet működik ennyire hatásosan.
A hátteret adó zenekar két (többnyire) playback léggitárosán látszik, hogy csak imitálják a hangszeres játékot. Szombathely valamikor tobzódott metál zenekarokban, hitelesebb lett volna, ha Trokán Péter és Avas Attila mellett valódi zenészek adják a zajt.
Bajomi Nagy György elektromos-csellós karakterén is finomítanék. Hadvezérnek tökéletes, külsőségeiben nagyon ott van, de belülről nem látom megelevenedni a metál istent, a frontembert.
Titus amúgy hihetetlen izgalmas főhős-karakter
Nekem egy régi vágású, egyenes derekú, Ludovikán végzett katonatiszt, aki megharcolta, megvédte, leszúrta, hazahozta... Aki nem mérlegel, milyen ügyet szolgál, követi a szentnek tartott törvényt, végrehajtja a parancsot tűzön vízen át, a zsákmánnyal elszámol, a politika belső köreitől távol maradna. A legyőzött gótokat rabláncon Rómáig vezeti, barbárok azok, ha ágyba is bújok velük. Talpig böcsületes, mindig teszi a dolgát a hazáért. Ennyi. Elköveti élete legnagyobb hibáját, hogy sohasem mérlegel, mindig a szokásjog és a törvény nála az első, ez alapján adja át a trónt egy macskajancsinak, csak mert vér szerint őt illeti meg. Érdekes, mi kell ahhoz, hogy a fegyelmezett katona kiforduljon végre magából - fiai meggyilkolása, lánya meggyalázása - hol az a pont, amitől nincs tovább, látszólagos elhülyülésbe menekül. Közben meg nem tudom, van-e még a drámairodalomban olyan hős, aki ennyit szenvedett volna, mint Andronicus, talán a másik színlelt őrült, Hamlet...
Már csak két dolgot emelnék ki, egyrészt a gót királynő szerepében Gubík Ágit, amit mozgásban és karakterével ő is művel, az nagyon a helyén van, és két fiát, Jámbor Nándort és Kenderes Csabát. Hátborzongató sátánfajzatokat sikerül életre hívniuk.
Üljetek be rá, aztán írjátok meg, hogy esett nektek ez a death metal buli, Pálfi György hangszerelésében...
William Shakespeare: Titus Andronicus
Átdolgozta: Thuróczy Katalin
tragédia
A római nép hosszú évek óta háborúban áll a gótokkal, hadvezérük Titus Andronicus. Miközben a császár halálát követő belviszályok gyengítik a birodalmat, Titus a gótokon aratott győzelmei által egyre nagyobb befolyást szerez a döntéshozók szűk körében. A kor, melyben Titus mindent megtesz azért, hogy becsületes, tiszta ember maradjon, veszélyes, kiszámíthatatlan. A hadvezér hiába igyekszik, egész családja végzetes helyzetbe kerül. A Titus által Rómába hozott foglyok, köztük a gót királynő, Tamora, olyan cselszövést eszelnek ki, melyben csak azok maradhatnak pozícióban, akik semmitől sem rettennek vissza, még emberi mivoltuk elvesztésétől sem.
Az ókori Rómában játszódó történet Shakespeare egyik korai drámái közé tartozik. Ma már valódi erejét nem a véres jelenetek adják, ahogy Shakespeare korában, hanem a történet hátborzongató kiszámíthatatlansága, a kor ábrázolása, melyben bármi megtörténhet.
A tragédiát Pálfi György viszi színpadra, a filmrendező első alkalommal rendez a Weöres Sándor Színházban.
Pálfi György a Taxidermia című filmmel lett ismert és elismert a magyar film - és színházi világban. Utána több filmmel is felhívta magára a figyelmet. Nekem a Szabadesés című filmjében volt szerencsém vele munkában is találkozni. Kevés az a filmrendező, aki a színész munkájában ennyire figyelmes és segítőkész lenne. Amikor megtudtuk, hogy színházi rendezésre is vállalkozik (TRIP Színház, Engedj be), úgy gondoltam, hogy a szombathelyi társulat fogékony arra a világra, mely Pálfi György munkáiban érzékelhető. Különösen érvényes lehet ez Shakespeare Titus Andronicus darabjára, melynek színpadra állítása nagy kihívás a rendezőnek és a Weöres Sándor Színháznak egyaránt.
Jordán Tamás
Szereplők:
Titus Andronicus/Bajomi Nagy György
Saturninus/Orosz Róbert
Tamora, gót királynő/Gubík Ági
Lavinia, Titus lánya/Gonda Kata
Demetrius, Tamora fia/Jámbor Nándor
Chiron, Tamora fia/Kenderes Csaba
Bassianus, Saturninus öccse/Horváth Ákos
Aaron, Tamora testőrparancsnoka/Antal D. Csaba
Marcus Andronicus, Titus bátyja/Szerémi Zoltán
Lucius, Titus fia/Endrődy Krisztián
Bolond/Kálmánchelyi Zoltán
Dajka/Kiss Mari
Road 1./Trokán Péter
Road 2./Avass Attila
Quintus, Titus fia/Balogh János
Martius, Titus fia/Szabó Róbert Endre
Mutious, Titus fia 20-25/Matusek Attila
Publius és Alarbus/Kelemen Zoltán
ifj. Lucius, Lucius fia, Titus unokája/Ujhelyi Barna
Jelmeztervező: Müller Kata
Díszlettervező: Törőcsik Ambrus
Grafikus: Borbás Róbert
Mozgás: Móri Csaba
Kellékes: Pados Bernát, Gayer Helga
Súgó: Papp-Ionescu Dóra
Ügyelő: Bors Gyula
Rendezőasszisztens: M. Kapornaki Rita
Rendező: Pálfi György
Bemutató: 2018. november 30. 19 óra, Nagyszínpad
