Észak-Korea nemrég atomfegyvert tesztelt, erre a demokratikus déli szomszéd a maga igazán eredeti módján reagált, ahogy azt tette már korábban: ismét megnyomták a gombot azon a tizenegy határmenti helyen telepített hangfalmonstrumon, ami miatt korábban már komoly dührohamokat kaptak a kommunisták, közölve, hogy ez a propagandasugárzás hadüzenettel egyenértékű, és ha kell, fel is robbantják a hangszórókat. Hiszen a legrosszabb, ami történhet velük, az az, ha országuk lakói szembesülnek azzal, hogy a világ más helyein sokkal, de sokkal jobb az élet hozzájuk képest. És vidám zenék születnek.
Dél-Korea ugyanis nem csak antikommunista szövegeket lök át nagy teljesítményen, de jellegzetes hazai terméket is: az úgynevezett K-Pop nevű műfajt, vagyis az ország főleg elektronikus alapú vidám, súlytalan, nyárias popzenéjét. Na de pontosan miket?
Halál angyala, most még húzz el innen!
Például Lee Ae-rain számát, a 100 Év Az Életből címűt. Aminek a refrénje ráadásul az északiak fülét is nosztalgikus simogatással érintheti, hiszen az az egyik, a határ mindkét oldalán ismert koreai népdalból mentették át. Lee egyébként a dalban egy emberről énekel, akit hiába látogat meg minden újabb évtizedben a halál angyala, ő nem hagyja, hogy elvigye, hiszen még túl sok a tennivaló. A sláger annyira népszerű, hogy még emojik is készültek a videója alapján egy ottani üzenetküldő alkalmazásba, és politikusok is két kézzel kapkodtak érte, hogy felhasználhassák a kampányukban:
Libbennek az iskolás szoknyácskák
Ennél sokkal tipikusabb K-Pop felállás a cukiszoknyás, cuki koreográfiás lánycsapat. Közülük a GFriend egészen friss alakulat, akik azután kerültek a látótérbe, hogy valaki feltöltötte róluk ezt a felvételt, amin bár esnek-kelnek a csúszós színpadon, mégis rendkívüli elszántsággal adják elő műsorszámukat (nem véletlenül jár 9 milliónál a nézettség). A dal pedig egy lányról szól, aki bátorságot igyekszik gyűjteni, hogy elhívhasson egy fiút randizni:
Éretlen és haszontalan
Az Apink már egy sokkal nagyobb bomba, ők már 2011 óta léteznek, és rengeteg sláger között egy olyanjuk is van, ami egy munkahelyi vígjátéksorozathoz készült, aminek a főszereplője a Wikipedia leírása szerint egy "elképesztően éretlen, és a munkájában is haszontalan fiatalember." Khm, Kim Dzsongun, hallod ezt?
Célkereszt a fejeden, beng beng
És akkor itt van még ez a monstre slágerhidrogénbomba is, amit 2015 nyara óta már közel százmillióan néztek meg: a Big Bang nevű brigád mellett Kozsó valamennyi fiúbandája és a komplett kilencvenes évekbeli magyarországi popzene eltörpül, véresen professzionálisan összerakott fül-szem-gyalulás, aminek a refrénjéről ráadásul egy nem túl nehezen dekódolható üzenetet is lefejthet az, aki akar.
Bár a K-Pop zenék egyértelműen be vannak tiltva a diktatúrában, ahol csak államilag kontrollált rádiókat szabadna hallgatni, az onnan sikeresen lelépett disszidensek a Guardian szerint azt mondják: azok titokban igencsak népszerűek, miután DVD-ken és pendrájvokon azért csak bejutnak fű alatt az államba. Aminek alapjai így borzasztó lassan ugyan, de azért repedeznek, repedezgetnek.
