A magát agresszív-fantasztikus magazinként definiáló Roham akármelyik számát izgalmas lapozgatni. Nekem úgy négy éve kerülhetett a kezembe az első példány, igaz, az is azért, mert a Szombathelyről elszármazott Brazil egy ütős, utópiában tocsogó, egyébként folytatásos képregénnyel jelentkezett benne. Azon kívül kellemesen koponyakapargató írások mondatták velem, hogy egy nagyon is hiánypótló lapot tartok a kezemben, kissé emlékeztetve a régvolt művészeti kiáltványok vagy punk fanzinok megközelítésére. Azóta szépen beért a gyümölcsük, hiszen ma már külön kuckójuk is van egy ugrásnyira a budapesti Blaha Lujza tértől.
Ide vezetett utunk pénteken egy fotó hatására, amin egy csuklyával letakart fejű, anyaszült meztelen ember ül fehér csempézet előtt, bizarr fémszerkezethez szíjazva, ami férfiasságának leglényegesebb húsdarabját is kalodába zárja. Ha ez a visszafogott plakát, akkor mi lehet ott helyben, a négy fal között? Tenyérdörzsölve indultunk el az izgalmakért.
Vásárra vitte a bőrét
Hamar kiderült, hogy a plakáton látható kasztrálógép főszereplője a BMZ néven ismert békéscsabai Baji Miklós Zoltán intermédia és body art művész, aki két évtizede feszegeti környezetének tűrőképességét tulajdon testének sebészi kés alá vetésével - legjelentősebb akciójában, az Emberbőr Árverésen például tetováltatta magát, majd azokat lenyúzatta és áruba bocsátotta. Ahogy életművének fontos, a test és lélek határvonalait elmaszatoló állomásait, így ezt is bemutatja a tabudöntögető Első Vér kiállítás, de ebben partnere is akadt Szöllősi Géza személyében.
Szöllősi éppen ellentétes irányból érkezik: a test tárgyiasodásával szemben ő a halott húst tölti meg élettel, konkrétan disznók maradványaiból készít antropomorf formákat, gyúr emberi nemi szerveket. A meglehetősen öncélúnak tetsző műalkotások készítőjéről egyébként érdemes megjegyezni, hogy az Ópium és Taxidermia című magyar filmek látványvilágának megálmodásához is volt köze (utóbbihoz még egy, a moziközönséget felháborító, ezért hamar eltávolított díszletet is készített az egyik budai plázának, ami egy csocsóasztal volt, de piros és kék műanyag figurák helyett preparált mókusok és hörcsögök álltak egymással szemben).
BMZ és Szöllősi művészete végpontokat jelöl a kortárs magyar művészetben. Nagyon messzire mentek el mindketten, követni már nem lehet őket, társaik nincsenek
- mondta kiállításmegnyitójában a vajdasági képzőművész és műkritikus, Szombathy Bálint. Nem is téved nagyot: ez pontosan az a tárlat, amit az álszent polkorrektség azonnal kikezdene, ha mondjuk egy állami fenntartású múzeum programjába próbálnák beilleszteni.A megnyitóra BMZ stílusosan helyezte fel a koronát: az őt segítőket, pártolókat, barátokat kitüntette egy-egy műanyag zacskóba csomagolt libaszívvel, majd saját meztelen bőrére is feltűzött egyet, végül egy papírlapot a mellkasára szorítva megölelte a "díjazottakat", így azok egy spontán vérpecsétes műalkotással is gazdagodtak.
Fotógalériánk megtekintését csak erős idegszálakkal, és az emberi testhez kapcsolt berögződésektől való elszakadás képességének megléte esetén ajánljuk.
