A kisfiam csokit szeretett volna, amikor cigiért mentem az egyik nemzetibe. Ja igen, dohányboltba, nem színházba. Kérdeztem tőle, milyet vegyek. Azt mondta, majd ő választ. De hogyan válasszon, amikor még velem se léphette át a bolt küszöbét. S így jártunk volna, ha valamilyen újságot vagy jégkrémet szeretett volna választani. Mondja, ez normális? Mi a fenének árusíthatják ezeket is, ha a 18 éven aluliaknak meg sem lehet nézni a választékot, még csak be sem lehet menni?
– zsörtölődött egy középkorú férfi az egyik legrégebbi szombathelyi hírlapboltban.
Tudja, ezt tartom az egyik legnagyobb disznóságnak
– válaszolta a sok mindent megért eladó.Rendben van, tőlünk kivonták a cigarettát, árusítsák csak dohányboltokban. De ha már ezek speciális szakboltok, akkor csak cigit és dohányféléket árusíthassanak. Ha ez így lenne, s csak nálunk maradhatna az újság, a könyv, az édesség, a mobilfeltöltés és a szerencsejáték, akkor még talán meg is tudnánk élni egymás mellett. De kilobbizták az új dohányboltosok azt is, hogy náluk is olyan legyen a kínálat, mint a hagyományos trafikokban, hírlapboltokban. Ezzel be is zárul a kapu, tönkretesznek bennünket. Végül is semmi más nem történt, mint a cégér átfestése. De milyen áron?
Túllépni az íróasztal-politikán
S hogy milyen áron, arra akkor döbbenhettek volna rá a trafiktörvény megalkotói és elfogadói, ha tovább látnak az íróasztal-politikán. A megfelelő hatástanulmány hiánya ugyanis komoly következményekkel járhat, amit jól foglalt össze Sipos-Tompa János, az úgynevezett hátrányos helyzetű térségként nyilvántartott Hegyhát ellátásban oroszlánrészt vállaló Coop Vasvár Kft., a korábbi Vasvár és Vidéke Áfész ügyvezető igazgatója.
Három településen, három boltunkban alakíthattunk ki a feltételeknek megfelelően, elkülönítve Nemzeti Dohányboltot: Püspökmolnáriban, Győrváron és Csehimindszenten. Elgondolkodtató, hogy a főként kisfalvas Hegyháton 14 településen jelenleg nincs dohánybolt, ami azt is mutatja, hogy a kistelepülések vonatkozásában nem lehetett szó a sokat hangoztatott mutyiról a koncessziós jog elnyerése érdekében.
Veszteségesek lesznek a kis falusi boltok
28 boltunkban szűnt meg a cigaretta és dohányárusítás, s csupán háromban sikerült kialakítanunk Nemzeti Dohányboltot. Ez nem kis visszaesést jelent az árbevételünkben, ami persze más üzletek működtetőit is érinti majd. Aggasztónak tartom, mi lesz, mi lehet a kisebb, néhány száz lakosú falvak ellátásával, ahol jelenleg még jelen vagyunk. S ez nemcsak a cigarettára, a dohánytermékekre vonatkozik.
A dolgok ugyanis összefüggnek, hatnak egymásra, amit mindig figyelembe kellene venni. Ha ugyanis a kis falusi boltok dohánytermékek forgalmazása nélkül veszteségessé válnak és bezárnak, az ott lakók számára az alapvető élelmiszerek, és élelmiszer jellegű termékek sem szerezhetők majd be helyben. Áldozataivá válnak a Nemzeti Dohányboltok kialakításának.
Veszélyben a munkahelyek is
További összefüggésként az ezekben a boltokban dolgozók munkahelye is veszélybe kerülhet, gerjesztve ezzel a munkanélküliséget. Az is nonszensz, hogy egy nagyvárosi, önálló dohánybolt működtetésének a feltételei ugyanazok, mint egy kétezer főnél kisebb településen működtetetté.
A szükséges beruházások, a felmerülő költségek és a várható forgalom arányai igen hátrányos helyzetet teremtettek ezzel azoknak, akik kistelepülések vonatkozásában nyertek koncessziót. A kis falusi dohányboltok forgalma ugyanis eltörpül a nagyobb városokban működőkhöz képest.
Ha az volt a cél, hogy minél kevesebb helyen lehessen cigarettát, dohányterméket kapni, a következmények figyelmen kívül hagyásával jó úton járnak. De megint csak a kis falvak lakói, a hátrányos helyzetű térségek húzzák a rövidebbet.
