Dragomán György író tette közzé gondolatait Jordán Tamás körül kialakult helyzetről:
Amikor Szombathelye költöztünk 1988-ban, nem értettük, hogy lehet, hogy egy ekkora városnak nincsen színháza. Ha jól emlékszem, rögtön a rendszerváltás után megalakult az első színházalapító társaság, de a önkormányzat politikusai nem nagyon értették, minek az. Emlékszem, apám milyen szenvedélyesen magyarázta akkoriban mindenkinek, hogy rendes színház nélkül nem tekintheti magát igazi kultúrvárosnak egy megyeszékhely. Majdnem húsz év kellett ahhoz, hogy Szombathelynek igazi kőszínháza legyen, apám ezt már nem is érhette meg.
A város mérhetetlenül sokat köszönhet Tamás Jordán szenvedélyes fanatizmusának, botrány és szégyen, hogy így hálálják meg. Azok után, hogy tíz évet szánt a városra az életéből, nem megalázni kellene őt, hanem könyörögni kéne neki, hogy maradjon, és komolyan elgondolkozni azon, hogy egyszer majd utcát neveznek el róla a városban.
Az eredeti Facebook-poszt:
