Betondzsungel-harcos. Titkok hordozója. Dúsgazdag cégek nem túl gazdag kisegítője. Bizalmi ember borostában, aki csak akkor pihen, ha épp liftezik. Ő a nagyvárosi biciklisfutár, feladata pedig, hogy a rá bízott küldeményeket díszítetlen hátizsákjában és ütött-kopott-gyepált kerékpárján villámgyorsan juttassa el A pontból B-be.
Az elmúlt hosszúhétvégén közülük jött el Magyarországra többszáz nagyon vidám fő, hogy a külvilág számára érthetetlen módon ugyanazt csinálják, amit nap mint nap, csak még annál is keményebben. "El tudod képzelni, hogy a csavargyárosok kitalálják, hogy na akkor szombaton menjünk be, és a napi 800 csavar helyett csináljunk meg 1200-at, úgy, hogy még fizetünk is érte?" - dob be egy találó hasonlatot Sinya, a Hajtás Pajtás futárszolgálat ismert figurája, a Critical Mass főszervezője, aki ebben az öt napban a futár Európa-bajnokság összerakásának feladatait vette vállára kilencedmagával.
Pedig nem így tervezték: kilenc éve tapasztalatok híján majd' beleőszültek az akkori világbajnokság levezénylésébe, akkor azt mondták, soha többet, de a tavalyi berlini versenyen egy magyar futár meggondolatlanul elhintette a magot, és onnantól már nem lehetett leállítani a Budapest is the best skandálást. Muszáj volt elvinniük a balhét, bár akkor még nem tudták, hogy még úgy fogják emlegetni a 2010-es ECMC-t, mint az eddigi legjobbat.
Mindenki a futárfamília tagja
De nem is lehetett mást tenni, mint bevállalni. "Futár vagy, oldd meg" - így szól a mottó, amihez mindig tartják magukat. Például ebben a szellemiségben, türelmesen sörözgetve várták a verseny közben komoly sérüléseket begyűjtő futárok, hogy ellássák sebeiket, de azt is lehetőleg vastag kötés nélkül, mert akkor nem tudnak biciklizni - mindezt a mentősök megrökönyödésére. De nem ők voltak az egyedüliek, akik rácsodálkoztak erre a furcsa kolóniára: a pultosok egyike ámult-bámult azon, hogy mennyire keményen tették gajra magukat egyesek, és mégis milyen kevés szemetet hagytak maguk után.
A világ másik pontjáról érkező pályatársat pedig ott segítik, ahol tudják, tudván, hogy mindegyikük csóró a saját hazájában. Sinya egy olyan esetet elevenít fel, amikor páran az 1997 óta ismert helyi haverok tudta nélkül érkeztek meg Hamburgba: "mire a repülőgépről beverekedtük magunkat a belvárosba, előkészítették nekünk a matracokat, és már benn volt a hűtőben negyven üveg sör. Az a kérdés, hogy meddig maradunk, fel sem merült." Budapesten is így zajlott ez: akinek nem volt biciklije, szereztek neki, akinek hajlék kellett, azt megoldották couchsurfing útján. Amennyire hermetikusan zárt a közösség, annyira nagy belül az összetartó erő.
Ami a megarendezvényt illeti, a Millenáris Velodrom 114 éves betonteknőjében rendezték meg az ütőkkel űzendő bringapólót, a trackstand versenyt (álló helyzetben megmaradás a bicikli nyergében) és még néhányat. A további próbatételek már sörgőzös állapotban zajlottak Csepelen, így például a sprintelés egy speciális, álló helyzetben hajtható bringán - egyesek az égett gumiszagig hajtották meg a görgőkre pakolt kerekeket -, és a klasszikus szám, a main race, aminek során trükkös módokon kellett csomagokat eljuttatni a gyártelep különböző helyeire, és közben vagy harminc kilométert letekerni. És agyban is lejátszani a meccset, mert a tömbösített comb és a szálkás vádli önmagában kevés. A tömény hónaljbuké pedig senkit nem érdekelt - elnyomta azt a csúcsra járatott fesztiválhangulat.
Csak kevesen nem rekedtek be
Mégsem arra volt kihegyezve ez a pár nap, hogy ki viszi haza a győztesnek járó vázat vagy felnit. Hanem az olyan bolondozásokról, mint amikor Hattara, a hiányos fogazatú finn futár annyira fáradtan indult el a versenyen, hogy lehunyta szemét, és a kormányára ülő barátnőnek kellett őt navigálnia, vagy amikor Jézus avatarja a szakadó esőben anyaszült meztelenül rohant végig a pályán mennydörgő ováció közepette - ami annyiszor felcsendül, hogy hétfőre alig halottunk már nekem berekedt biciklistát. Plusz ott van még a titkos bajuszrajzolás is (futárszokás: ha nincs rajtad a cipőd, akkor alváshoz feküdtél le, ha viszont igen, akkor beájultál, és az a jussod, hogy csúnyán összefirkálnak).
Biciklisfutárok. Couriers. Messengers. Mokányok ők - csak hogy bedobjuk az egyébként rendkívül kiterjedt magyar futárszleng egyik alapjelzőjét -, de az életvitelük nem is enged meg mást. Ahogy a feltűrt nadrágot, a tenyérnyi bringássapkát és a testre tapadó felsőt sem pózerkedésből hordják, hanem mert ez a praktikus. Egyre több fiatal bringás igyekszik ugyanígy kinézni, de a futárokat ez nem izgatja különösképpen - úgyis kétszer olyan gyorsan érnek oda, ahova kell.
