Egy püspök az üldözöttek mellett

Tegnap volt a születésnapja, de ünnepelhetnénk, idézhetnénk akár minden nap többször is ezt a filmsztárfejű, karizmatikus férfit, aki a szó szoros értelmében élt szent életet. Szent emberként, egyházvezetőként, teológusként, nemzetstratégaként, szociológiai adatokra figyelő modern politikusként és a térség magyar közösségének felelős vezetőjeként.

Az igazi kereszténység veleje

Márton Áronnál jobb és korszerűbb jelképet nem találnánk a ma uralkodó farizeus, magamutogató, Jézus-nélküli politikai vallásosság idején, mert ő sosem alkudott meg, sőt, mindig szembegyalogolt a korszellemmel. Azt a valójában forradalmi katolicizmust élte, ami az igazi kereszténység veleje, csak időről-időre besarazza a hatalmi politikával való egyházi megalkuvás, a szabályokba merevedő ego-vallásosság. Ő, nagyon sok szentéletű társához, a Maximilien Kolbékhoz és Edith Steinekhez hasonlóan igazi hitet élt.

Papságát nagyon komolyan vette, ebben tán segített neki az a késői elhatározás, ami a szentség útjára vitte Csíkszentdomonkosból, hiszen viszonylag későn, már nem tini fejjel, hanem 24 éves korában döntött úgy, hogy a papi pályát választja. Számára a vallás nem regula volt elsősorban, az egyház pedig nem fegyelmező részleg, hanem a szabadság misztikus kiterjesztője. Ezért tudott olyan szenvedélyesen érvelni a vallásszabadság mellett, ezért voltak más egyházakban is barátai, ezért tudott az ószövetségi tanításra, mint a kereszténység alapjaira tekinteni.

Nyilvánosan szólalt fel a zsidók elhurcolása ellen

Szavak és tettek nála tökéletes párban jártak. Ő volt az, aki akkor emelte fel a szavát a zsidóságért, amikor ezt a legveszélyesebb volt megtenni. 1944-ben, amikor majd mindenki gyáva módon kussolt, nyilvánosan szólította fel Sztójay Döme magyar miniszterelnököt, a belügyminisztert és a tekintetes hivatalokat, hogy akadályozzák meg a zsidók elhurcolását. (A jeruzsálemi Jad Vasem azóta a Világ Igaza címet adományozta neki.)

Tegnap értesültem, hogy zsidó címen az elmúlt napon összegyűjtött zsidókat és keresztényeket el fogják szállítani. Amit az ilyen szállítmányok kezeléséről és jövő sorsáról mondanak, az ember nem tudja megdöbbenés és mélységes megrendülés nélkül hallani. Kötelességeim visszahívnak munkahelyemre, Romániába, de emberi, keresztény és magyar kötelességemnek tartom, hogy visszaindulásom előtt az illetékes hatósági tényezőket szeretettel és Isten nevében kérjem, hogy az embertelenségeket akadályozzák meg, vagy ha erre nem képesek, ne működjenek több ezer elpusztítására irányuló cselekményben közre

Fontos tény, hogy amint megkezdődtek a deportálások, ő azonnal a szószékre állt, hogy közölje a világgal az igazi katolikus szellem mibenlétét: ami nem az elzárkózás, hanem a befogadás, az azonosulás az üldözöttekkel, függetlenül attól, hogy azok milyen vallást követnek. E gyorsaság és egyértelműség akkor lesz nyilvánvaló igazán, ha ezt a szónoklatot Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímásnak a püspöki kar nevében másfél hónappal később, június 29-én fogalmazott körlevelével vetjük össze.

Krisztus papjának elutasíthatatlan kötelessége, hogy az igazság mellett kiálljon

A tény tény marad, s noha Mindszentytől kezdve nagyon sokan voltak egyértelműen antifasiszták, ő mindenkinél keményebben állt ki az üldözöttek mellett. Íme egy nagyobb részlet ebből a csodálatos, gyémántkemény beszédből, amit ma is idézhetnénk sok helyzetben, annyira korszerű és okos:

"Amikor a vihar ítéletes zúgásában népek reszketnek jövő sorsuk miatt, akkor Krisztus papjának elutasíthatatlan kötelessége, hogy az igazság mellett kiálljon és az emberben – bármilyen hitet valljon és nyelvet beszéljen is – a testvérét nézze. Kötelez erre, tisztelendő testvéreim, a keresztény cím, amelyet annyiszor használnak föl igen különböző értelmezéssel, jelszó gyanánt.

Aki felebarátja ellen vét, veszélyezteti a kereszténység kétezer évi munkájának egyik nagy eredményét, az emberek testvériségének gondolatát. Nem keresztény, hanem pogány szellemben jár el, s – akarva, nem akarva – csatlakozik azokhoz a törekvésekhez, amelyek fajokra, elkülönült társadalmi osztályokra és önző szövetkezésekre bontották, egymással szembeállították és kibékíthetetlen ellenségeskedésbe hajszolták a népeket.

Kötelez a jó szándékú emberek nagy tömege

Aki a felebaráti viszonyt az emberek egyik csoportjától, bármilyen meggondolások alapján elvitatja, az magára vonja az ítéletet, hogy adott esetben őt úgy tekintsék, mint „pogányt és vámost”, ami az evangélium nyelvén törvényenkívüliséget jelent. Kötelez a bátor kiállásra az ifjúság várakozása is.

Az ifjúság az eszmék, jelszavak és szervezkedések összevisszaságában, a fegyverek zaja mellett az élet más síkjain: az erkölcs, a társadalom, a politika, sőt a tudomány síkján uralkodó zűrzavarban zúgó fejjel, tétován áll: s igazságra szomjas és tiszta eszményért hevülő lélekkel figyeli, honnan hangzik föl a tisztán csengő ige, amelyhez a csalódás veszélye és kockázatai nélkül lehet csatlakozni; várakozva nézi, hol tűnik föl élő valóságként – a szélkakasok és alkalmi színváltások tarkaságából – az a határozott magatartás, mely tiszteletre méltó és követésre érdemes.

Kötelez a jó szándékú emberek nagy tömege, akik a veszélyt – melybe a háború a művelt világgal együtt minket is belesodort – egész fenyegető komorságában látják, a megoldásra váró kérdéseket, s a megoldás helyes sorrendjét józanul tisztázzák. S akik készek nagy áldozatokra, tehetségük, tudásuk, lelki erejük és munkájuk átadására, ha a nagy értékek szolgálatában az erkölcsi alapot és felelősséget látják.

Népünknek nem tulajdonsága az ellenségeskedés

Végül kötelez, Tisztelendő Testvéreim, utolsó, elalkudhatatlan kincsünk: a népünk becsülete. A nép mindenütt az igazságos jogon, a mindenkire egyformán alkalmazott törvényeken és mindenki iránt megnyilvánuló szereteten felépített rendre vágyik, mert veleszületett jó érzékével és időtlen tapasztalataiból tudja, hogy ez adja meg életének azt a biztos keretet, melyben magáért, családjáért és a közösség javáért is nyugodtan dolgozhatik.

Népünknek nem tulajdonsága az ellenségeskedés. Újabban is megható tanújelét adta, hogy bajba jutott embereket, ha más nép fiai is azok, mennyi megértéssel, szeretettel és segítőkészséggel tud felkarolni. És a legnagyobb áldozatokat mindig ő hozza. Ha nagy veszélyeket kellett elhárítani, pénzét, munkáját, vérét adta oda a szent cél védelmére. Most is Keleten a testéből épít falat, hogy a tűzhelyeit fenyegető ellenséget föltartóztassa. Méltán várja tehát, hogy amíg ő harcol, dolgozik és adózik, az otthoni élet felelős gondozói s az erkölcs és vallás hivatott képviselői a jog, igazság és szeretet parancsai szerint lássák el tisztüket."

Alig pár évre rá Rákosiék akadályozták meg, hogy a legmagasabb méltóságba iktassa Magyarországon a pápa, mert tudták, hogy ez a szikrázóan okos antikommunista sokkal nagyobb falat lenne nekik, mint Mindszenty József, aki persze később szintén túlságosan is rágós falatnak bizonyult. Igen, ő akkor hadakozott a kommunistákkal, amikor azért hosszú éves börtönbüntetés járt.

Meg is lett a jutalma: életfogytiglani kényszermunkára ítélték, letöltött belőle kemény, zúzós hat esztendőt, utána meg sok éves háziőrizettel honorálták kitartását a szekus pribékek, de ők sem tudták megtörni. Akkor maradt övéivel Erdély szívében, amikor jobb lett volna menekülni a bécsi döntés következtében.

A nyáj hogy maradhatna pásztor nélkül?

Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és börtön nem szégyen, hanem dicsőség