Eltelt két év, hogy Elefántékkal lezavartuk ezt a hosszabb lélegzetvételű interjút, amióta derekasan fel is bolydult körülöttük az élet. Márciusban már jönnek az új lemezzel, de mi most csakazértsem elsősorban zenéről kérdeztük őket, azaz egészen pontosan a vastag költői vénával megáldott énekest, Csabát. Hanem az élményről, ami sokaknak sajnálatosan sajátja: arról, hogy néha el kell hagyni a szülővárost ahhoz, hogy az ember boldogulni tudjon.
- Felléptetek a Magyar Dal napján Szombathelyen, és informátoraink szerint kifejezetten jól esett ez nektek.
- Mindig más otthon játszani, hiszen minél több érzelme kötődik az embernek egy helyhez, annál többet akar adni vissza, annál intimebb is persze egy ilyen koncert, és ez mind együtt képes frusztrálni az embert kicsit. Engem legalábbis. Az utolsó koncert már valamiféle fal áttörése volt talán, felszabadultabbak voltunk, és éreztük a közönségen is, hogy nyit, és egyre többen kíváncsiak ránk, szóval lassan hazaérünk, noha minden innen is indult. Érdekes köröket ír le ilyenkor az ember magában. Egészen speciális érzés.
- A távolság olykor képes felszámolni olyasmiket, amiket az ember nem feltétlenül akar. De hát a dolgok megtörténnek: a régi barátok más utakon járnak, a szülőváros is mások utakon jár, meg az onnan elszármazott is. Ti hogyan élitek ezt meg? Mit jelent nektek ma Szombathely?
- Harmadik éve működünk fent, ez pont annyi idő, hogy az ember már tudja értékelni mind a két otthona előnyeit. Az otthoni nyugalmat és az itteni pörgést. Én egyébként Jákon lakom, de Szombathelyen nőttem fel. Szombathely jelenti az első igazi barátokat, a Nagy Szerelmet, akitől az ember kicsit törvényszerűen elválik, hiszen tapasztalatok híján nem tehet mást, de semmiért nem cserélné el azt az erős érzést, amit kapott. Én szeretem, hogy melankólikus. Az egész ország melankólikus kicsit. Van valami nagy hiányérzet a levegőben. De Szombathely elég szép is mindemellé.
Ez a szolid bágyadtság valahogy titokzatossá teszi, amiben szárnyal az ember fantáziája. És ezt fokozza még az a friss csend, ami Budapest belvárosában aligha érezhető.
- Ezzel szemben mögöttünk van ez a baromi intenzív pár év a fővárosban, hiszen a korábbi próbálkozásokat leszámítva, egy duettként megírt egyszerű dalocskától jutottunk el idáig. Budapest legnagyobb klubjaiban adunk koncerteket rendszeresen, most épp az Óriással turnézunk, kész a második klipünk, minden szabadidőnkben írjuk az új lemezt. Budapest feszültség, Szombathely az elernyedés.
- Új videótokban, az Alszikban már egy dinamikusabb - talán frusztráltabb? felnőttebb? a paranoiával kacérkodó? - Elefántot láthatunk, Te is kiereszted a hangodat jobban, mint valaha. Merre fúj titeket az elkerülhetetlen változás szele?
- Valóban, ez egy szép meglátás, hiszen mi is így gondolunk a dalra. A következő lemez sokkal vadabb lesz, mint a korábbiak. Félelmeket, vágyakat, frusztrációkat próbálunk megzabolázni vele. Persze most sincs stíluskényszerünk, lesz punk, lesz rock & roll, igyekeztünk nem kiszámítható dalokat gyúrni, olyanokat, amik a változatosságuk ellenére hordozzák magukban azt a hangot, amit mi a magunkénak érzünk.
Az Elefánt ma, december 5-én este kilenckor lép fel az Óriással az MMIK-ban. Komplett programajánlónk errefelé!
